Kézügyesség dolga

Tegnap bazárban voltam. Én szeretem az ilyen lomis bazárokat. Mindig találok egy-két érdekes holmit, néha kincseket is. Most ezt hoztam haza: Merthogy az idők során kiderült, hogy én szeretem a talpas, díszes üvegpoharakat. Ez mondjuk nem díszes, de talpas, üveg, pohár, és olyan jó formája van... Mondjuk inni még nem próbáltam belőle, szerintem kényelmetlen, de már vannak ötleteim, hogy mihez kezdek majd vele. És akkor folytatom a seszínű filc történetét. Móni azt tippelte, hogy gyökér lesz belőle, a zöldje nélkül. Köszönöm, hogy a téli szünetet tartó lelkiismeretemet megpiszkáltad kicsit, már nagyon régóta készülök petrezselyem varrására, hiszen akkor lassan összejönne egy jó kis tavaszi zöldségleves. Van már zöldborsó, répa, karfiol, krumpli, de a petrezselyem még hiányzik. Szóval a filcből 200 forintos méretű köröket vágtam, és banánchipset varrtam: Négyesével mennek a Meskára és a szendvicsbárba. A gyermekeim ovijában a kiscsoport életében új szakasz kezdődik, ezentúl átö...

Hétvégén megint fellépése volt a táncos lányomnak, megint színpadképes uzsidobozt kellett készítenem. Uzsidobozt összeállítani nem egyszerű. Számos szempontot kell figyelembe venni, és ezek közt tökéletes arányérzékkel egyensúlyozni. - Azért csináljuk, hogy amit belerakunk, a gyerek megegye, tehát fontos, hogy szeresse. - Egészséges legyen. Ha nem is a dietetikusok ajánlásai szerinti mennyiségben, de tartalmazzon rostot, fehérjét, vitamint, és persze az innivalóról sem szabad elfelejtkezni. - Ne röhögjék ki vele a gyereket. Mindig jól mulatok azon, amikor fórumokon, babás-mamás magazinokban egymást licitálják túl az anyukák, hogy ki milyen biolisztből süt kekszet, és az ő gyereke csak ilyet eszik, és igenis, ő káposztát meg répa csíkokat rak oda a gyereknek tízóraira... Ha legalább egyszer láttam volna gyereket, aki ilyesmit vesz elő... - A mennyiség. Hogy ne maradjon éhes a gyerkőc, jusson a barátoknak is egy falatnyi kóstoló, de ne legyen túl sok, ne kelljen cipelnie a gyereknek...

...a boltom is. Merthogy így folytatódott a filcek és az arany gyöngyök története: A piros filcből félköröket vágtam, és rávarrtam a gyöngyöket. (Az erről készült fényképeket ismeretlen helyre sikerült elraknom.) Egy halom eper lett belőle. És négyesével már  kaphatóak  is a szokott helyen, vagy akár itt, a blogon keresztül is.

Elsőszülöttem a betűk bűvöletében él. Abban a korban van. Mára a cs jutott. Kaptunk egy adag cs i cs ókát. És örültünk neki. Először arra gondoltam, úgy készítem el, mint a rakott krumplit, tojással, kolbásszal rétegezve, tejföllel a tetején. Aztán eszembe jutott, hogy cs inálhatnánk belőle lap cs ánkát is. Vagy tó cs nit, ha valaki így ismeri. Mire hazaértünk, a Párom lereszelte, tojással, fokhagymával, liszttel összekeverte, sózta, borsozta. Nem is volt más hátra, mint egy kevés forró olajban kisütni. Tejföllel, reszelt sajttal ettük. Mutatom, mit műveltem ma. Már régóta ígérgetem a szendvicsbárt, sokfelé, sokaknak beharangoztam, egyre több kérdést kapok, mi lesz már, mikor lesz már kész. Csináltam hozzá szezámmagos hamburgerzsömlét. íme. Így egész jól néz ki, gömbölyű, amilyennek lennie kell, de innen nézve nem az igazi. Belekerül még egy-két hozzávaló, és nem is hamburger /szendvics lesz, hanem valami egyensúlyozós toronyépítő játék. Ezért kipróbáltam, mi lesz, ha ...

Akkor most mutatom, mi lett a piros és bordó filcből és az arany gyöngyökből. (Na jó, Tündi már rég kitalálta.) Paradicsom szeletek. Legalábbis én annak szántam. Felismerhető???? Mert a Párom kitartóan állítja, hogy szerinte ezek miniterítők. (???????????) És akkor a játék. Azoknak, akik el tudják képzelni, és hinni, hogy a fenti képen paradicsomszeletek vannak, és szeretnék ezt a kettőt megnyerni, nincs más dolguk, mint hagyni egy megjegyzést ez után a bejegyzés után. Mondjuk vasárnap délig. Déli alvás időben sorsolok, este világgá kürtölöm a nyertest. Sikerült feltöltenem a mondókáskártyáinkat. Többé-kevésbé az általam elképzelt formában. Lemaradt a lapokról, hogy a képeket a Google-n találtam, de igyekszem pótolni. Aki szeretné letölteni, csak kattintson a jobb oldalon erre a képre.

Varrtam. De mi lehet ez? Két szelet felvágott (sonka, parizer), filcből. Hogy legyen hús is a szendvicsbe. Tudom, hogy nem túl mutatós, de a felvágottak már csak ilyenek. És így, egy szelet sajttal, buciban, jobban néz ki? És főztem. Az egész ott kezdődött, hogy a rövid szavatossági idő miatt leértékelt cuccok között találtam camembert-t. Na ebből én egyet már nem is veszek. Nálunk mindenki szereti, és csak úgy unalomból is simán elfogy egy-egy korongnyi. Főleg, hogy egyre kisebbek. És így néz ki filcből ugyanez: És akkor vissza a főzéshez. A leveles tésztát belesimítottam egy sütőtálba, megkentem paradicsompürével. A felkockázott camembert -t rászórtam. Beborítottam a tészta másik felével, a széleket összenyomkodtam, tojással lekentem. 200 fokon 20- 30 perc alatt sül meg. Salátával ettük. Ha kettőt sütök, marad reggelire is. Ami jó, mert hidegen is finom. És az is jó, hogy tényleg csak 5 percnyi munka van vele. A végére pedig a jól is mert kérdés. Ebből mi lesz?

Már épp itt volt az ideje. Nagyon vártuk. Minden nap megnézzük a hóvirágokat. Hogy legalább kibújtak-e a földből. Legalább egy kicsit. Persze könnyebb lenne, ha biztosan emlékeznék rá, tavaly hová ültettem a hagymákat, de így is izgalmas. Hóvirágnak nyoma sincs, és a hunyor sem virágzik még, de az ibolyák igen. És mi örülünk nagyon. Azért is örülünk a tavasznak, mert egész délelőtt kint lehettünk, ráadásul különösebb öltözködés nélkül. És akinek fontos volt, lemosta a kocsit, aki már nagyon szeretne biciklizni, az lemosta a bicikliket, és akinek a beton (a legnagyobb rajzlap), az lemosta a betont. És ha kint voltunk, kint is éheztünk meg. Kézenfekvő volt hát, hogy kint is ebédeljünk. Nálunk a grillezés nem valami szórvány nyári tevékenység, hanem életforma. Bármilyen évszakban képesek vagyunk rá. Előző életünkben (mielőtt a gyerekeink megszülettek volna) karácsonykor fix program volt a kinti sütés-főzés. Mindig akkor esett a legjobban a forró étel, amikor egyébként hideg volt ...

Kicsit elég volt már a zöldből. Most jöjjön a fehér és a sárga. És persze dolgozom a szendvicseken is, ha már annyi mindenkinek beharangoztam.