Alig tudtunk egyet szusszanni, máris jött a következő jelölt castingra. Téma: a csigalépcső rögzítése. Bár a generális sok mindentől elvette a kedvünket (viszont más dolgokhoz meg hirtelen kedvet kaptunk :-), azért mégis kíváncsian vártuk, ezúttal ki érkezik: egy építőipari vállalkozó, egy lakatos, vagy egy igazi mesterember? Esetleg
Csiribí?
Köszönés, bemutatkozás, udvarias mosoly (Jé, rendes hangerővel beszél! Nem ordít, beszél.) után rögtön belecsaptunk a közepébe. A vas az udvaron hever, íme, ez lesz a lépcsőnk, ezt kellene rögzíteni az ingatlanban.
Ezt meg TUDOM csinálni. (Hö. Akkor most mi van? Csak így, hirtelen egy tudom? Kész, vége, én hátradőltem, ne is mondjon mást, nekem ez a tudom elég. Azaz dehogyis. Mondja még, csak mondja, meséljen hosszan, bármiről, én majd hallgatom néha megrebbenő ábrándos tekintettel. Egy ilyen ember, aki azzal kezdi, hogy tudom, mondhat bármit, én hiszek neki.)
De nem mesélt. És nem is beszélt mellé, nem hőzöngött, nem okoskodott, nem vagánykodott. ELMONDTA, hogy kell egy csigalépcsőt rögzíteni, fent hogy van a korlát, semmi kifogásolnivalót nem talált a lépcsőben, még azt is jónak találta, hogy bontottan vettük, így sokkal jobban jártunk anyagilag, mintha újonnan csináltattuk volna. Azzal sem volt baja, hogy félfordulatos, ha nekünk jó, neki is. Hogy ilyen kis alig korlátja van? Akkor ilyen van, ha mást szeretnénk, csinál mást, de nincs ezzel se baj semmi. Mondott PÉLDÁKAT arra, hogy a födémen milyen alakú lyukat szoktak vágni, és hogy fent olyan lesz a korlát, amilyet MI SZERETNÉNK. Mi elmondjuk és ő olyat csinál. (Mi van? Ezt így is lehet?) Kérés, könyörgés, vallatás, tárgyalástechnika nélkül, önként BESZÉLT ÁRAKRÓL és azt is megtudtuk, még mielőtt kérdeztük volna, kb. mennyi időt vesz igénybe ez a munka.
Akkor talán menjünk be, nézzük, hol lesz a lépcső helye.
Rendben. Ott éppen jó lesz. Még a statikus bevonásának fontosságában is egyetértettünk.
Azt JAVASOLTA, még ne döntsünk véglegesen arról, hogy lesz beforgatva a lépcső, majd ha behozzák, megnézzük, hogy adja ki jól a tér.
Na, ki mer 19-re lapot húzni? Naná, hogy én! Előálltam a lépcső-fa ötletemmel.
Az emberünk FIGYELT, VÉGIGHALLGATOTT, majd azt mondta, érti miért találtuk így ki, rendben, akkor így lesz. Volt néhány kérdése a témával kapcsolatban, volt, amire tudtunk válaszolni, a többire neki voltak javaslatai, ötletei. (Az előremutató, odaillő kérdéseket nagyon szeretjük. Azt látjuk belőle, hogy komolyan vesz a kivitelező jelölt, figyel ránk, és szeretne velünk EGYÜTTMŰKÖDNI. És mindig elmondjuk azt is, ha mi nem tudunk válaszolni a kivitelező jelölt kérdéseire, akkor az nekünk is jel, hogy van, amire még nem gondoltunk, van, aminek még utána kell járnunk, meg kell keresni a mi válaszainkat, de szívesen meghallgatjuk a javaslatokat.)
Azt KÉRTE, ha már látta statikus is a házat, és megvan, ki végzi a kőműves munkát (=ki töri át a födémet), szervezzünk egy találkozót. Ő eljön, amikor itt lesz a kőműves, és négyesben MEGBESZÉLJÜK, mikor és hogy lesz a födém átvágva, milyen lyuk lesz rajta, hogy lesz megcsinálva, hogy lesz beleillesztve a lépcső, nekünk hogy lesz jó. Mert az mégiscsak úgy jó, ha minden érintett ott van, amikor megbeszélünk egy többszereplős dolgot. Ha addigra keresünk képeket, hogy kb. milyen fát szeretnénk, az neki sokat segítene.
Ó, már vannak képek, egy egész gyűjtemény, átküldöm e-mailben.
Azt ne tegyem, neki e-mail címe sincs, de hozzam a gépet, szívesen megnézi a képeket, kíváncsi rá, érdekli.
És odaültünk a laptop elé, és végignézegettük a képeket, átbeszéltük, hogy melyik képről melyik részlet tetszik (ezt én mondtam), ekkora térben, ezzel a lépcsővel mit lehet megvalósítani (ezt a lakatos).
A végén azt javasolta, szedjük két részre ezt a projektet. Első körben állítsuk be a lépcsőt, hogy lehessen rajta járni, kezdődhessen az építkezés. Ő majd úgy oldja meg a rögzítéseket, hogy már előkészíti a majdani fát. De mert egyelőre egyikünk sem tudja megmondani, hol fogunk felérkezni pl. a tetőtérbe, a többiről nem is beszélve, a fa kialakítását még ne véglegesítsük. Használjuk, lakjuk be a lépcsőt, és ha már látjuk, hol férne el egy ág, hová kellene kapaszkodó, korlát, hol lenne útban, hol zavarná a kilátást vagy az ablak nyitását (A lépcső fölött lesz egy tetősíkos ablak. Milyen érdekes, az ács, akinek be kellene építeni, nem biztos, hogy felfigyelt egyáltalán az ablak létére, a lakatos, akinek meg semmi dolga vele, azt is FIGYELEMBE VESZI, hogy fogjuk majd nyitni.), akkor hívjuk el újra, és megcsinálja a szépészeti részt is. (Ugye, hogy nem csak afféle asszonyi bolondéria ez a jól is nézzen ki? Nem a nemen múlik ez, hanem az igényességen. Hogy ha már csinálunk valamit, rászánunk időt, energiát, pénzt, csináljuk meg rendesen, hogy szép is legyen.)
Akkor ő megy is. (Az egész megbeszélés, fényképnézegetéssel, mindennel együtt nem volt több 20 percnél. Ilyen az, ha a lényegről beszélünk, és nem hülyeségekkel múlatjuk az időt.)
A mielőbbi viszontlátásra :-)
A végén még az ajtóból visszaszólt, mintha az olyan semmiség lenne, hogy azt mondja: Ha én jövök legközelebb, majd UTÁNANÉZEK a leveleknek is a fára. Mert többfajta van, KIVÁLASZTJÁK majd, melyik tetszik.
Mi nem is jutottunk szóhoz, csak néztünk egymásra, hogy CSIRIBÍ :-))))))))))))))
Mit is mondhatnék erre? Semmit. Bögre kávé és képek. Lehet álmodozni, ábrándozni, gyönyörködni, szörnyülködni, gondolkodni, ötletet meríteni ...
 |
Kép innen
A lépcső sem elhanyagolható, de az a falfestés! |
 |
Kép innen
Mostanában úgyis a lépcső megvilágítása az egyik fő téma nálunk |
Ugyenez pepitában:
Kényesfényes lépcső a Gatsby-filmből:
A megunhatatlan és mindig gyönyörű fehér:
Korlát. Csak hogy a részletekre is figyeljünk.
Nem mondom, hogy nem félnék rajta, de gyönyörű:
Nem minősítek, tanulom az elfogadást. Ismerek olyat, aki imádná. (
Ezért nem is mutatom meg neki ezt a képet ;-)
És a végére egy csoda, csak hogy visszatérjünk az igényes,
szép lélegzetelállítóan gyönyörű fémmunkákhoz:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése