Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 26.7

Még hónapokkal ezelőtt írtam arról, hogy működik egy harmadik közétkeztetési rendszer is, az intézményes nasiztatás. Ma erre hoztam két "gyönyörű" példát.
Ovis öltöző. Másodszülöttem a csizmáját húzza, amikor az egyik kisfiú az orra alá nyom egy cukorkászacskót. Az történt, hogy az apuka annyira örült, hogy viszontlátja a kisfiát (hiszen már órák óta nem találkoztak), hogy rögtön adott is a gyereknek egy zacskó karamellát, még a puszik előtt. De érezte az apuka is, hogy valami nem frankó, az ő gyereke egy zacskó karamellával örömködik, a többiek meg csak szimplán beszélgetnek a szüleikkel és készülődnek hazafelé, így elküldte a gyereket, kínáljon meg mindenkit az öltözőben.
Lehetne úgy is hozzáállni, hogy csak egy szem karamelláról van szó, de nekem már nem megy. Egyrészt, mert nagyon sok összejött már ezekből az egy szemekből. Másrészt, mert teljesen egészségtelen, nagyon rossz minőségű, karamellára már alig emlékeztető ragacsos valamiről volt szó. (Másodszülöttem megkínált engem is, haraptam egy kicsit az ő cukorkájából.)
 
 
 
Városunkban a nagy posta új épületbe költözött néhány hete. Persze volt örömködés a helyi médiában, hogy most már a posta megérkezett a XXI. századba, és milyen szép, és világos, és új, és mindent az ügyfelekért, ahogy az már lenni szokott.
A valóságban ez is csak olyan posta, mint a többi. Van egy csomó ablak, igaz, most már pult-szerű a kialakításuk, de olyan még soha, sehol, egyetlen magyar postán sem fordult elő, hogy minden ablaknál legyen ügyintéző. Vagy legalább az ablakok felénél. Nálunk általában az az arány, hogy 7-8 ablakból 2-3-nál ül valaki, abból az egyik vagy számol, vagy pecsétel, vagy szemlélődik, és a másik két ügyintézőnél lehet a postai ügyleteket bonyolítani.
Az új postánkon a képet még az is színesíti, hogy aki el szeretne jutni az ügyintézőkig, annak egy komplett édességbolton kell átverekednie magát. Számos polcon, pulton, standon halmokban áll az édesség minden elképzelhető és elképzelhetetlen formában. A polcok egy komplett barikádrendszert alkotnak, babakocsisok, kerekesszékesek számára gyakorlatilag lehetetlenné téve a postai ügyintézést. (Küszöb, lépcső nincs, tehát elvileg akadálymentes az épület, viszont az ajtót egy átlagos edzettségű ember alig bírja kinyitni, bent meg az édességes polcoktól nem lehet elférni.) Ha valaki mégis eljut az ügyintéző pultjáig, alig fér oda, mert ott is édességes állványok vannak felhalmozva, a földtől kb. 120 cm magasságig, hogy a gyerek biztosan elérje, a felnőtt meg biztosan felborítsa a táskájával.
A XXI. századi postánkon tehát az az alaphangulat, hogy a teljes idegösszeomlás szélőn lévő szülők huzakodnak a bőgő, toporzékoló gyerekeikkel, miszerint:
- Nem veszünk csokit! Örülök, hogy a csekket be tudtam fizetni!
Néhány szülő úgy próbálja kijátszani a rendszert, hogy a gyerekeit a barikád túloldalán hagyja, még a bejárat mellett:
- Várjatok meg itt, feladom a levelet, mindjárt jövök.
De az ügyintéző szemfüles, föláll, nyújtózkodik, ágaskodik, átkiabálja a tömeget:
- Gyerekeeek! Ne álljatok ott az ajtó mellett, gyertek ide, nézzétek csak, itt mennyi keksz van, ha megkéritek anyut, biztos vesz nektek belőle!
És ha ez még nem lenne elég, beköszöntött a Mikulás-szezon. A postán is.
Az ügyintéző nő, ahelyett, hogy a levelekkel, csekkekkel foglalkozna, eszelős vigyorral az arcán ráz a gyerekek arca előtt egy díszes szánkóra emlékeztető karton dobozt, amiben, természetesen, csoki, cukorka, keksz van. (És az is természetes, hogy nem valami luxus kategóriájú, kicsit egészségtelen rágcsa, hanem a nasik legalja, a vegyészek és élelmiszermérnökök kreativitásának költséghatékony megtestesülése.)
- Jaaaj, ez a szánkó nagyon sok finomságot rejt. Szeretnél te is? Nézd csak, a polcokon is mennyi finomság van, vegyél csak nyugodtan, anya meg majd kifizeti.
Ha ismerős kerül sorra, az ő gyereke választhat a dobozból valamit.
És ha ez még nem lenne elég, a postai alkalmazott folytatja:
- Holnap itt lesz a postán a Mikulás. Mindenképp gyere el, ha jó leszel, ad majd neked szaloncukrot is. Mondd meg a szüleidnek, hogy délben menjenek érted az oviba, hogy biztosan ideérjetek.
Hogy azt a ......... (sííííííííííííííííípszóóó)..............................! Gondolom a Magyar Posta Zrt az a munkahely, ahonnan csak úgy el lehet szaladgálni délben (tehát 11.30-kor, hogy délre odaérjen a gyerekért), és utána már vissza se kell menni, hiszen lehet, hogy a gyerek kap szaloncukrot a Mikulástól.
Tehát a postai ügyeket a kisasszonyok nélkül intézem.
 

 

Megjegyzések

  1. Aztak., hát ez most nagyon kicsapta nálam a biztosítékot, pedig nincs is gyerekem.
    "- Gyerekeeek! Ne álljatok ott az ajtó mellett, gyertek ide, nézzétek csak, itt mennyi keksz van, ha megkéritek anyut, biztos vesz nektek belőle!"
    "- Jaaaj, ez a szánkó nagyon sok finomságot rejt. Szeretnél te is? Nézd csak, a polcokon is mennyi finomság van, vegyél csak nyugodtan, anya meg majd kifizeti." Erről meg a Torrente egyik jelenete jut az eszembe (szerencsétlen srác áhítozva nézi Torrente pisztolyát, mire Torrente megkérdezi, tetszik? A srác csillogó szemekkel bólogat, erre Torrente ad neki egy sallert és leordítja: "Akkor vegyél egyet magadnak, ...!"). Vicces, de...
    Pofám leszakad, komolyan. Hogy lehetnek ilyenek az emberek? Értem én (nem értek egyet, de felfogom), hogy ki van adva nekik parancsba; de a szegény gyerek, aki szó szerint szegény, nem tudja, mi az, hogy pénz, mi az, hogy nem telik. De az lejön neki, hogy ez - jár.
    És különben is, ne turkáljon már senki az ember pénztárcájában. Ez egyszerűen borzasztó. =(
    Egyszer én is csekkfizetés után kaptam a postán a sorozatkérdéseket, hogy "adhatok-e még valamit; sorsjegyet, kekszet, csokoládét?", ha jól emlékszem, meg is kérdeztem, hogy hamburger van-e, mert az most jobban esne. =D
    A mi postánkon csak könyvek meg plüssök voltak kirakva legutóbb, rég jártam ott.
    Arra meg, hogy "ha jó leszel, ad majd neked szaloncukrot" - minden gyerek jó, csak néha rosszalkodik. ;-)
    Undorító ez az egész, és csak durvább lesz. =(

    VálaszTörlés
  2. Várom az ovis Mikulás csomag kivesézését. A miénkről lenne mit írni... :(

    VálaszTörlés
  3. Tejmassza-hegyek, gondolom... =(

    VálaszTörlés
  4. Nálunk ilyen szerencsére nincs a postán,a leírtak alapján a postás néni IQ szintje a béka valaga alatt.

    VálaszTörlés
  5. http://www.rtlklub.hu/musorok/hazonkivul/videok/182359

    Nézzétek, mint találtam. =)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe