Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 26.12

Úgy indult ez az egész, hogy összegyűjtöm, milyen helyzetekben tör ránk teljesen váratlanul a nasiztatás. Egy újabb példa.
A városi táncegyüttesek karácsonyi bemutatója. Az egyik csoport műsorába be volt építve, hogy szaloncukrot dobáltak a nézőtérre. Rengeteget. Nehogy már egy kulturális programot nasi nélkül kelljen végigülni.
Ez a tánccsoport egyébként ugyanazt táncolta, mint tavaly. Egy év alatt nem sikerült egy új koreográfiát összehozniuk (mit tanultak akkor egy évig azok a gyerekek?), de a szaloncukorra volt eszük.

Délután megyek Elsőszülöttemért, az egész osztály rágcsál.  Ropit, sós perecet, pufikukit. Ahogy elnézem, nem most kezdték, a terem padlója borítva van a törmelékekkel. Kijön a kisasszony barátnője, megkínál engem is ropival.
- Ünnepeltek valakit?
- Nem, ez csak egy átlagos nasizás.
Az oviban és az iskolában is az a szokás, hogy nem egyszerre adják oda az ünnepségre bevitt nasikat, hanem "beosztják". Értem én, nem is rossz ötlet, meg kell tanítani a gyerekeknek a beosztást, a takarékoskodást is, azt, hogy "elrakjuk szűkösebb időkre".  Csakhogy nasi szempontjából nincsenek szűkösebb idők, folyamatosan zúdul az utánpótlás. És ezzel a "jól átgondolt" elrakjuk későbbre módszerrel sikerül biztosítani, hogy minden nap nasizzanak, szörpizzenek a gyerekek.


Az óvodásommal beszélgetek, hogy telt a napja.
- És ma is ettünk szaloncukrot!
- ????
- Kétszer is!
- ????
- Először tízóraira. Tényleg. Szaloncukor volt a tízórai! (Tényleg az volt, megnéztem az étlapon. A szakképzett élelmezésvezető azt találta ki, hogy legyen szaloncukor a tízórai. És lett.) Aztán meg ebéd után is adtak az óvónénik, mert még annyi van.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…