Ugrás a fő tartalomra

A negyedik

gyertyához versek jutottak.


Kis Ottó
 

HOLLE ANYÓ
 

Anyókát úgy hívták: Holle,
repült hol fölfele, hol le.
Párnáját az égben
rázta a kezében,
ha hó jött, kiáltott: -Olle!

 
Petőcz András
 

KARÁCSONY VOLT, MAJDNEM KARÁCSONY
 

Karácsony volt, majdnem karácsony, aznap, amikor
meglestem Radovics Ágit, hazafelé tartott épp
a rajzszakkörről, köszöntem neki, ahogy illik,
mondtam, szia!, ő is rám mosolygott, ettől
melegem lett, ettől az egyetlen kurta nevetéstől,
szia!, mondtam neki, beszélni szeretnék veled, igen?,
kérdezte ő, és miről?, kérdezte ő, meg szertném
mondani, kezdtem, de elakadtam, igen?, kérdezte ő,
mit?, mit is?, mondtam én, hát úgyis tudod, mondtam,
nem, mondta ő, nem tudok semmit, mondta ő, hát,
 gondoltam, tudod, mondtam én nem, mondta ő, még
mindig semmit sem tudok, miért nem mondod?, mondta ő,
én csak álltam ott, néztem a fekete haját, barna
szemeit, néztem a piros dzsekijét, és nem tudtam
kimondani, Ági nevetett, mit állunk itt, mondta,
gyere, kísérj haza, és megindultunk, nagy-nagy
hallgatásban lépkedtünk egymás közelében, szeretlek!,
mondtam, magamban persze, ezerszer is, szeretlek,
szeretlek, mondtam magamban, és a hallgatásunk be-
burkolt minket, sötétségbe takart a hallgatásunk,
nem szóltam semmit azon a napon, csak magamban
ismételtem: szeretlek, szeretlek, szeretlek, mondtam,
és éreztem, a csöndtől szinte visszhangzik
az utca --- 

 

Jász Attila 

JÓCCAKÁT

 Jóccakát, és sziasztok,
jönnek már a zangyalok!

 Bakancsban ha jönnek,
csukódnak a könyvek. 

Száradnak a könnyek,
zangyalok ha jönnek,
 
ne hidd, nekik könnyebb...
Na, de most már mindegy:

Jóccakát, és sziasztok!
(Kopognak a bakancsok.)


És a téli szünet azt is jelenti, hogy végre (!!!) én etetem a kisasszonyokat. Uzsonnára ropikenyeret ettünk túrókrémmel. Akinek a vaníliás, mazsolás édes változat jutott eszébe a túrókrém hallatán, az csalódni fog. Ez ugyanis a sós változat. Juhtúrót, krémsajtot, reszelt füstölt sajtot és tejfölt kevertem össze, metélőhagymával ízesítettem. Annyira sűrűre csináltam, hogy jól formázható legyen.
Egy kupacot halmoztam a tányérra, olyan csepp- vagy süniformájút.


Aztán szép sorban teleraktam mandulával. Persze a kreatív családtagjaim végig találgattak, hogy mi készül. Az első ötlet a süni volt, aztán szó szót követett, és megegyeztek abban, hogy az a legvalószínűbb, hogy kókuszdióananászt csinálok.
Karácsonykor???!!!


Ez egy toboz!

Vacsorára pizzát csináltunk. Amíg a többiek szánkóztak, én megcsináltam a tésztát, aztán amikor mindenki hazaért, nekiláttunk. A tésztát kinyújtottam, fenyőfa alakúra vágtam. Megkentük szósszal (a délutáni túrókrém maradékát hígítottam tejföllel és oregánóval fűszereztem), a kisasszonyok telepakolták brokkolival (délután megpároltam), ettől lett zöld a karácsonyfa. A díszek mozzarella golyókból és paprikából készültek, a girlandok pedig lilahagymából. Végül az egészre reszelt sajtot szórtunk, hogy az legyen a hó, vagy a csillám, vagy csak mert a pizzára kell.


 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…