Mivel etetnek téged? 26.7

Még hónapokkal ezelőtt írtam arról, hogy működik egy harmadik közétkeztetési rendszer is, az intézményes nasiztatás. Ma erre hoztam két "gyönyörű" példát.

Ovis öltöző. Másodszülöttem a csizmáját húzza, amikor az egyik kisfiú az orra alá nyom egy cukorkászacskót. Az történt, hogy az apuka annyira örült, hogy viszontlátja a kisfiát (hiszen már órák óta nem találkoztak), hogy rögtön adott is a gyereknek egy zacskó karamellát, még a puszik előtt. De érezte az apuka is, hogy valami nem frankó, az ő gyereke egy zacskó karamellával örömködik, a többiek meg csak szimplán beszélgetnek a szüleikkel és készülődnek hazafelé, így elküldte a gyereket, kínáljon meg mindenkit az öltözőben.

Lehetne úgy is hozzáállni, hogy csak egy szem karamelláról van szó, de nekem már nem megy. Egyrészt, mert nagyon sok összejött már ezekből az egy szemekből. Másrészt, mert teljesen egészségtelen, nagyon rossz minőségű, karamellára már alig emlékeztető ragacsos valamiről volt szó. (Másodszülöttem megkínált engem is, haraptam egy kicsit az ő cukorkájából.)

 

 

 

Városunkban a nagy posta új épületbe költözött néhány hete. Persze volt örömködés a helyi médiában, hogy most már a posta megérkezett a XXI. századba, és milyen szép, és világos, és új, és mindent az ügyfelekért, ahogy az már lenni szokott.

A valóságban ez is csak olyan posta, mint a többi. Van egy csomó ablak, igaz, most már pult-szerű a kialakításuk, de olyan még soha, sehol, egyetlen magyar postán sem fordult elő, hogy minden ablaknál legyen ügyintéző. Vagy legalább az ablakok felénél. Nálunk általában az az arány, hogy 7-8 ablakból 2-3-nál ül valaki, abból az egyik vagy számol, vagy pecsétel, vagy szemlélődik, és a másik két ügyintézőnél lehet a postai ügyleteket bonyolítani.

Az új postánkon a képet még az is színesíti, hogy aki el szeretne jutni az ügyintézőkig, annak egy komplett édességbolton kell átverekednie magát. Számos polcon, pulton, standon halmokban áll az édesség minden elképzelhető és elképzelhetetlen formában. A polcok egy komplett barikádrendszert alkotnak, babakocsisok, kerekesszékesek számára gyakorlatilag lehetetlenné téve a postai ügyintézést. (Küszöb, lépcső nincs, tehát elvileg akadálymentes az épület, viszont az ajtót egy átlagos edzettségű ember alig bírja kinyitni, bent meg az édességes polcoktól nem lehet elférni.) Ha valaki mégis eljut az ügyintéző pultjáig, alig fér oda, mert ott is édességes állványok vannak felhalmozva, a földtől kb. 120 cm magasságig, hogy a gyerek biztosan elérje, a felnőtt meg biztosan felborítsa a táskájával.

A XXI. századi postánkon tehát az az alaphangulat, hogy a teljes idegösszeomlás szélőn lévő szülők huzakodnak a bőgő, toporzékoló gyerekeikkel, miszerint:

- Nem veszünk csokit! Örülök, hogy a csekket be tudtam fizetni!

Néhány szülő úgy próbálja kijátszani a rendszert, hogy a gyerekeit a barikád túloldalán hagyja, még a bejárat mellett:

- Várjatok meg itt, feladom a levelet, mindjárt jövök.

De az ügyintéző szemfüles, föláll, nyújtózkodik, ágaskodik, átkiabálja a tömeget:

- Gyerekeeek! Ne álljatok ott az ajtó mellett, gyertek ide, nézzétek csak, itt mennyi keksz van, ha megkéritek anyut, biztos vesz nektek belőle!

És ha ez még nem lenne elég, beköszöntött a Mikulás-szezon. A postán is.

Az ügyintéző nő, ahelyett, hogy a levelekkel, csekkekkel foglalkozna, eszelős vigyorral az arcán ráz a gyerekek arca előtt egy díszes szánkóra emlékeztető karton dobozt, amiben, természetesen, csoki, cukorka, keksz van. (És az is természetes, hogy nem valami luxus kategóriájú, kicsit egészségtelen rágcsa, hanem a nasik legalja, a vegyészek és élelmiszermérnökök kreativitásának költséghatékony megtestesülése.)

- Jaaaj, ez a szánkó nagyon sok finomságot rejt. Szeretnél te is? Nézd csak, a polcokon is mennyi finomság van, vegyél csak nyugodtan, anya meg majd kifizeti.

Ha ismerős kerül sorra, az ő gyereke választhat a dobozból valamit.

És ha ez még nem lenne elég, a postai alkalmazott folytatja:

- Holnap itt lesz a postán a Mikulás. Mindenképp gyere el, ha jó leszel, ad majd neked szaloncukrot is. Mondd meg a szüleidnek, hogy délben menjenek érted az oviba, hogy biztosan ideérjetek.

Hogy azt a ......... (sííííííííííííííííípszóóó)..............................! Gondolom a Magyar Posta Zrt az a munkahely, ahonnan csak úgy el lehet szaladgálni délben (tehát 11.30-kor, hogy délre odaérjen a gyerekért), és utána már vissza se kell menni, hiszen lehet, hogy a gyerek kap szaloncukrot a Mikulástól.

Tehát a postai ügyeket a kisasszonyok nélkül intézem.