A szünet

előtti héten szinte minden napra jutott sütnivaló. Mert a kisasszonyok különböző közösségekben ünnepelték a karácsonyt, és süti is emelte az ünnep fényét.
Volt egy karácsonyi ünnepség hamvas lelkű rózsaszín balerinalánykák és családtagjaik részvételével. Elég kézenfekvő volt, hogy balerinamuffint vigyünk.
Sütöttem egy alap muffint.

Miután kihűltek, leszedtem róluk a papírt és egyenesre  vágtam a tetejüket.

 

Megrajzoltam és kartonból kivágtam egy atléta sablont.

 



Linzertésztából atléta alakú kekszeket sütöttem.

Közben kiolvasztottam egy csomag fagyasztott málnát, és a levével beszíneztem a fehér cukormázat. (Tojásfehérje + porcukor, ami a mézeskalácshoz is szokás.)

Ezzel vontam be a kekszeket, Elsőszülöttem pedig rózsaszín cukorgyönggyel feldíszítette.

A muffinok közepét bevágtam, és beleállítottam a tornamez-kekszeket.

 

Megcsináltam a krémet. Krémsajt + tejszín + porcukor + málna + habfixáló a biztonság kedvéért. (Általában nem használok, de ha ki- és becsomagolni, szállítani kell a sütiket, izgatott gyerekekkel körülvéve, akkor nem kockáztatok.)

Habzsákba kanalaztam, és megcsináltam a ballerina muffinok habos, fodros szoknyáját.

 



Egy másik bulira hóember muffinnal érkezett Elsőszülöttem. Az alap muffinnal kezdődött megint. Annyit variáltam rajta, hogy a liszt 1/3-át lecseréltem kókuszreszelékre és a krémsajtos, tejszínes krémbe is kevertem belőle.

Csokit olvasztottam, és egy fogpiszkálóval bepöttyöztem a muffinokat.

Már csak a marcipán répaorrok hiányoztak.