Ugrás a fő tartalomra

A szünet

előtti héten szinte minden napra jutott sütnivaló. Mert a kisasszonyok különböző közösségekben ünnepelték a karácsonyt, és süti is emelte az ünnep fényét.
Volt egy karácsonyi ünnepség hamvas lelkű rózsaszín balerinalánykák és családtagjaik részvételével. Elég kézenfekvő volt, hogy balerinamuffint vigyünk.
Sütöttem egy alap muffint.


Miután kihűltek, leszedtem róluk a papírt és egyenesre  vágtam a tetejüket.


 
Megrajzoltam és kartonból kivágtam egy atléta sablont.
 


Linzertésztából atléta alakú kekszeket sütöttem.


Közben kiolvasztottam egy csomag fagyasztott málnát, és a levével beszíneztem a fehér cukormázat. (Tojásfehérje + porcukor, ami a mézeskalácshoz is szokás.)


Ezzel vontam be a kekszeket, Elsőszülöttem pedig rózsaszín cukorgyönggyel feldíszítette.


A muffinok közepét bevágtam, és beleállítottam a tornamez-kekszeket.

 
Megcsináltam a krémet. Krémsajt + tejszín + porcukor + málna + habfixáló a biztonság kedvéért. (Általában nem használok, de ha ki- és becsomagolni, szállítani kell a sütiket, izgatott gyerekekkel körülvéve, akkor nem kockáztatok.)
Habzsákba kanalaztam, és megcsináltam a ballerina muffinok habos, fodros szoknyáját.
 



Egy másik bulira hóember muffinnal érkezett Elsőszülöttem. Az alap muffinnal kezdődött megint. Annyit variáltam rajta, hogy a liszt 1/3-át lecseréltem kókuszreszelékre és a krémsajtos, tejszínes krémbe is kevertem belőle.


Csokit olvasztottam, és egy fogpiszkálóval bepöttyöztem a muffinokat.


Már csak a marcipán répaorrok hiányoztak.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…