Ugrás a fő tartalomra

Bibibííí!

Díjat kaptam. És most nagyon büszke vagyok.


A délelőttöt a bírálóbizottság tagjaival töltöttem, és mondhatom, nagyon jól mulattunk. (A díjat már reggel megkaptam, így befolyásolásról, megvesztegetésről szó sincs :-)
 
Aki járt már a Lushban, pláne gyerekekkel, az tudja, hogy a világon az egyik legizgalmasabb dolog a fürdőzselé. Mi legalábbis mindig megpiszkáljuk, aztán hazajövünk, és hetekig fantáziálunk róla. Kellene ilyen itthonra is?
Naná!
Csináljunk?
Naná!
 
Kell hozzá (színtelen) tusfürdő, ételfesték és zselatin. És extraként előkerestem azokat a krémtúrós tálkákat, amiket hónapok óta őrizgetek, mert olyan jó formájuk van. (Ó, de mekkora hiba volt bedőlni annak a kósza emléknek, hogy milyen finom is volt gyerekkorunkban a vaníliás krémtúró! Továbbra is tartom, hogy akkor finom volt, de most már nagyon nem az. Viszont a tálkája tényleg nagyon jó alakú, és elég vastag műanyagból van, így többször használható.)
 
 
A zselatint a leírás szerint feloldottuk a megmelegített tusfürdőben. Belekevertünk pár csepp ételfestéket, és amikor dermedni kezdett, a formákba kanalaztuk.
 
 

Persze felmerült e kérdés, hogy muszáj-e csak kéket csinálni, én meg még teljesen el voltam bűvölve a díjamtól, így angyali mosollyal az arcomon és nagyon kedvesen elővettem a piros ételfestéket is. A maradék tusfürdő-kocsonyát lilává varázsoltuk. (Lila az, még ha a képen nem is annak látszik.)
 
 
Aztán jött a türelemjáték, de amikor megdermedt, és kiszedtük a formákból, rögtön abbamaradt a nyafogás.

 
Hogy milyen jó a színük, az csak vakuval látszik igazán.
 

 
Este akkora viháncolás volt a fürdőkádban, hogy még.

Megjegyzések

  1. El is hiszem, micsuda hacáré lehetett!
    Hol tálalható a recept?
    Köszi.

    VálaszTörlés
  2. Leírtam a bejegyzésben, hogy csináltuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaham! Értem már!
      Akkor a zselatin használati útmutatóját előveszem és közben talán megtanulok szövegérteni újra...
      Köszi, kipróbálom egyszer.

      Törlés
  3. Úgy látom, ma mindenki fürdött, vagy mosakodott. :) Mi szappant készítettünk a változatosság kedvéért. :))))

    VálaszTörlés
  4. Ezt én is megcsinálom. Be kell csomagolni, hogy ne száradjon ki?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erről nincs tapasztalatom. Nálunk szinte azonnal elfogyott :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…