Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 26.9

Dühösködnivaló persze jutott mára is, ugyanis megint megnasiztatták a gyerekemet.
Úgy tűnik, városunkban az a szokás, hogy karácsony előtt az óvónénik és tanítónénik karácsonyi verseket, dalokat tanítanak be a gyerekeknek, majd felvonultatják őket a polgármester bácsi előtt, hogy az gyönyörködhessen a kisdedek produkciójában.
Gyerekek szép ruhában kiöltözve édesen szavaltak, daloltak - gondolom legalábbis -, a polgármester bácsi örvendezett, majd kedvesen megvendégelte a gyerekeket.
Ettek csokitortát tiramisuval, természetesen ebéd előtt, és halmokban állt a szaloncukor, amiből nyugodtan vehettek a gyerekek, amennyit csak szerettek volna, persze amit nem bírtak ott megenni, azt el is vihették. Így történt, hogy Másodszülöttemék egy nagy szatyor szaloncukorral érkeztek meg az oviba. Az ebédet nem nagyon ették, gondolom a tortára és a tiramisura nem csúszott a rántott leves - tényleg ez volt az ebéd -, de utána kaptak szaloncukrot. És uzsonna után is kaptak a szaloncukorból. Még így sem fogyott el, haza is hozott a kisasszonyom szaloncukrot.
Tehát már megint egész nap édességet nyammogott a gyerekem.
És tudjátok, mi a szép az egészben?
Hogy kaptak a polgármester bácsitól egy csodafát is!
A csodafa a kínai ipar remeke, valamiféle papírból van, a tasakban lévő folyadékot este be kell önteni a műanyag tálkába, éjszaka felszívja, és látjuk a csodát.
 
 
Értem én, hogy a polgármester bácsi szerette volna valamivel megköszönni a gyerekeknek, hogy készültek, tanultak, izgultak, szerepeltek, ez rendben is van, kedves, udvarias dolognak tartom. De nem lett volna elég a csodafa??? Tényleg megint egész nap édességet kell enni???
 
A fa egyébként bámulatos átalakuláson ment át az éjjel. Olyan, mintha kék brokkolihab borítaná, amihez ha hozzáérünk, vagy ránézünk, vagy rágondolunk, málik szét. Bámulatos! Folyton azt nézegetjük. (Ha nagyon kíváncsiak vagytok, rakok fel róla, vagy a maradványairól, képet :-)

Íme, a csodafa átalakulás után:

 
Tudom, hogy a kép magáért beszél, és nincs szükség szavakra... De ha valakiben felmerülne a kérdés... azért csak elárulom: nincs szaga. Megszagolták, ketten is, egybehangzóan állítják, a csodafa szagtalan.
 

Megjegyzések

  1. Még szép, hogy kíváncsi vagyok. Én ne lennék?

    Néha megdöbbentő, hogy mennyi baromságra kidobnak pénzt. Adott volna minden csoportnak egy karácsonyi mesekönyvet, vagy, ha már minden gyerek kezébe adni akar valamit akkor egy szem mandarin meg egy kísérőlap, hogy "Köszönöm a szép előadást, Polgármester bácsi". Azt még el is tehették volna emlékbe.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy neked a mandarin, nekem az alma jutott az eszembe. A karácsonyhoz úgyis annyira kapcsolódik, a dalokban is szerepel, meg van az a szép szokás is, hogy az ünnepi vacsoránál
      annyi cikkre vágnak egy almát, ahányan körülülik az asztalt.
      És van még egy ötletem. A szomszéd faluban működik egy karácsonyfadísz-készítő üzem. Ha jól tudom, az országban az egyetlen. Gyönyörű, hagyományos - tehát nem türkiz és pink - kézzel festett, üveg karácsonyfadíszeket gyártanak. Lehettett volna valami maradandót is adni a gyerekeknek úgy, hogy a kistérséget is támogatja a polgármester bácsi.
      Mindjárt felrakom a bejegyzés végére a képet az átváltozott csodafáról.

      Törlés
    2. Érdekes dolog ez...azért nem váhatjátok el, hogy minden gyerek ugyanannak örüljön, és ezt a polgármester ki is találja.
      Soma bezzeg hogy örült ennek:
      http://www.argep.hu/trend/HOZD/Hozd-letre-a-kristalyok-varazslatos-vilagat.html
      Szerintem amit a gyerekek kaptak, ilyesmi, nem?
      Ötpercenként fázisfotókat készített, és bele halt volna a fájdalomba, ha átalussza az átalakulást. :)))))

      Törlés
    3. Huh, akkor azt hiszem, nem sikerült pontosan fogalmaznom. Persze hogy nem gondolom, hogy minden gyerek ugyanannak örült volna. (Az anyukákról nem is beszélve! :-) A bejegyzésben arról írok, hogy elég lett volna a csodafa is, az egész napos nasiztatással van bajom. A fának mi is örülünk, tényleg csodának tartjuk, ilyet még csak elképzelni sem tudtunk. Most már teljesen kék, haragos türkiz (eddig ezt a színt sem ismertük :-), és mert tényleg darabok málnak le róla, ha csak rágondolunk, a konyhapult is ilyen színű. Még az is lehet, hogy január 6.-ig velünk marad.
      Az már csak amolyan a kutya-is-jó-dolgában-vész-meg extrázás volt, hogy a kínai csodafa helyett lehetett volna valami magyart is találni.
      De bajom tényleg csak a nasiztatással van.

      Törlés
  2. Rendszeresen olvasom a bejegyzéseidet és néha le vagyok hűlve:-((( Ilyenkor mindig örülök, hogy mi milyen szerencsések vagyunk, mert ennek töredékét sem kell átvészelnünk. Nálunk az ovis csomagban csak egy csoki mikulás volt a többi mogyoró, mandarin, ajándék kupon a helyi Kalandvár játszóházba és egy nagyon édes télapós zokni:-)))Pedig sima önkormányzati óvodába járunk (mondjuk nálunk kifejezetten támogatják az otthon készült házi süteményt, lekvárt, kompótot a különböző rendezvényekre stb.)Az usziba, ahova járunk pedig a Mikulás szintén hasonlókat hozott. Mondjuk volt benne sport szelet is:-)))De matrica és fogkrém is!!! Azt hiszem tényleg szerencsénk van!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó nektek!
      És csesszus, a fogkrémet az idén elfelejtettem! Pedig általában szoktam én is venni a csomagba egy-egy luxusfogkrémet a kisasszonyoknak - van egy kedvenc fogkrémük, de nagyon drága, a Mikulástól azért szoktak kapni.

      Törlés
  3. Szia! Ez a "csodafa" nálam eléggé kiverte a biztosítékot. Miért kell ilyen szörnyüséget ajándékozni bárkinek is? Vajon mennyire szennyezi ez a környezetet... Szerintem, egy emléklap böven elég lett volna. I.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…