Bibibííí!

Díjat kaptam. És most nagyon büszke vagyok.

A délelőttöt a bírálóbizottság tagjaival töltöttem, és mondhatom, nagyon jól mulattunk. (A díjat már reggel megkaptam, így befolyásolásról, megvesztegetésről szó sincs :-)

 

Aki járt már a Lushban, pláne gyerekekkel, az tudja, hogy a világon az egyik legizgalmasabb dolog a fürdőzselé. Mi legalábbis mindig megpiszkáljuk, aztán hazajövünk, és hetekig fantáziálunk róla. Kellene ilyen itthonra is?

Naná!

Csináljunk?

Naná!

 

Kell hozzá (színtelen) tusfürdő, ételfesték és zselatin. És extraként előkerestem azokat a krémtúrós tálkákat, amiket hónapok óta őrizgetek, mert olyan jó formájuk van. (Ó, de mekkora hiba volt bedőlni annak a kósza emléknek, hogy milyen finom is volt gyerekkorunkban a vaníliás krémtúró! Továbbra is tartom, hogy akkor finom volt, de most már nagyon nem az. Viszont a tálkája tényleg nagyon jó alakú, és elég vastag műanyagból van, így többször használható.)

 

 

A zselatint a leírás szerint feloldottuk a megmelegített tusfürdőben. Belekevertünk pár csepp ételfestéket, és amikor dermedni kezdett, a formákba kanalaztuk.

 

 



Persze felmerült e kérdés, hogy muszáj-e csak kéket csinálni, én meg még teljesen el voltam bűvölve a díjamtól, így angyali mosollyal az arcomon és nagyon kedvesen elővettem a piros ételfestéket is. A maradék tusfürdő-kocsonyát lilává varázsoltuk. (Lila az, még ha a képen nem is annak látszik.)

 

 

Aztán jött a türelemjáték, de amikor megdermedt, és kiszedtük a formákból, rögtön abbamaradt a nyafogás.

 

Hogy milyen jó a színük, az csak vakuval látszik igazán.

 



 

Este akkora viháncolás volt a fürdőkádban, hogy még.