Ugrás a fő tartalomra

A negyedik

gyertyához versek jutottak.


Kis Ottó
 

HOLLE ANYÓ
 

Anyókát úgy hívták: Holle,
repült hol fölfele, hol le.
Párnáját az égben
rázta a kezében,
ha hó jött, kiáltott: -Olle!

 
Petőcz András
 

KARÁCSONY VOLT, MAJDNEM KARÁCSONY
 

Karácsony volt, majdnem karácsony, aznap, amikor
meglestem Radovics Ágit, hazafelé tartott épp
a rajzszakkörről, köszöntem neki, ahogy illik,
mondtam, szia!, ő is rám mosolygott, ettől
melegem lett, ettől az egyetlen kurta nevetéstől,
szia!, mondtam neki, beszélni szeretnék veled, igen?,
kérdezte ő, és miről?, kérdezte ő, meg szertném
mondani, kezdtem, de elakadtam, igen?, kérdezte ő,
mit?, mit is?, mondtam én, hát úgyis tudod, mondtam,
nem, mondta ő, nem tudok semmit, mondta ő, hát,
 gondoltam, tudod, mondtam én nem, mondta ő, még
mindig semmit sem tudok, miért nem mondod?, mondta ő,
én csak álltam ott, néztem a fekete haját, barna
szemeit, néztem a piros dzsekijét, és nem tudtam
kimondani, Ági nevetett, mit állunk itt, mondta,
gyere, kísérj haza, és megindultunk, nagy-nagy
hallgatásban lépkedtünk egymás közelében, szeretlek!,
mondtam, magamban persze, ezerszer is, szeretlek,
szeretlek, mondtam magamban, és a hallgatásunk be-
burkolt minket, sötétségbe takart a hallgatásunk,
nem szóltam semmit azon a napon, csak magamban
ismételtem: szeretlek, szeretlek, szeretlek, mondtam,
és éreztem, a csöndtől szinte visszhangzik
az utca --- 

 

Jász Attila 

JÓCCAKÁT

 Jóccakát, és sziasztok,
jönnek már a zangyalok!

 Bakancsban ha jönnek,
csukódnak a könyvek. 

Száradnak a könnyek,
zangyalok ha jönnek,
 
ne hidd, nekik könnyebb...
Na, de most már mindegy:

Jóccakát, és sziasztok!
(Kopognak a bakancsok.)


És a téli szünet azt is jelenti, hogy végre (!!!) én etetem a kisasszonyokat. Uzsonnára ropikenyeret ettünk túrókrémmel. Akinek a vaníliás, mazsolás édes változat jutott eszébe a túrókrém hallatán, az csalódni fog. Ez ugyanis a sós változat. Juhtúrót, krémsajtot, reszelt füstölt sajtot és tejfölt kevertem össze, metélőhagymával ízesítettem. Annyira sűrűre csináltam, hogy jól formázható legyen.
Egy kupacot halmoztam a tányérra, olyan csepp- vagy süniformájút.


Aztán szép sorban teleraktam mandulával. Persze a kreatív családtagjaim végig találgattak, hogy mi készül. Az első ötlet a süni volt, aztán szó szót követett, és megegyeztek abban, hogy az a legvalószínűbb, hogy kókuszdióananászt csinálok.
Karácsonykor???!!!


Ez egy toboz!

Vacsorára pizzát csináltunk. Amíg a többiek szánkóztak, én megcsináltam a tésztát, aztán amikor mindenki hazaért, nekiláttunk. A tésztát kinyújtottam, fenyőfa alakúra vágtam. Megkentük szósszal (a délutáni túrókrém maradékát hígítottam tejföllel és oregánóval fűszereztem), a kisasszonyok telepakolták brokkolival (délután megpároltam), ettől lett zöld a karácsonyfa. A díszek mozzarella golyókból és paprikából készültek, a girlandok pedig lilahagymából. Végül az egészre reszelt sajtot szórtunk, hogy az legyen a hó, vagy a csillám, vagy csak mert a pizzára kell.


 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe