Tudom, azt ígértem, hogy őszig nem hozakodok elő a menzás helyzettel. Úgy látszik, mégsem tudok, tudunk szabadulni tőle, teljesen váratlan pillanatokban bukkan fel az életünkben.
Kánikulai reggel, meggylevest főzök, a mosogatóban hűtöm, amikor ébredezve előbotorkál Másodszülöttem. A reggeli puszik, hogy aludtál, mit álmodtál után feltérképezi a helyzetet, majd felteszi a kérdést:
- Tudod, miért jobb itthon, mint az oviban?
- ???
- Mert itthon annyiszor kapunk repetát, ahányszor kérünk.
Az van, hogy az oviban mindenből csak egyszer lehet repetázni. Mert csak, gondolom. Az én gyermekeim pont nagyon szeretik a menzás gyümölcsleveseket (is), már napokkal korábban örülnek neki, épp ezért meglehetősen sérelmesnek találják, hogy csak egy repeta jár.
Mindig az a probléma, hogy nem eszik a gyerekek a menzás kaját. Ha nagy ritkán valami ízlik nekik, és ennék, abból miért nem kaphatnak???
A kisasszonyok épp a gyümölcslevest szeretik, de biztos van olyan gyerek aki meg azt utálja. Ha hagynák, biztos kialakulna egy természetes egyensúly, mindenki ehetne abból, amit szeret, jutna étel minden gyereknek.
Az iskolában az a szokás, hogy csak az kap repetát a másodikból, aki a levest megette. Mi az összefügés? Attól, hogy valakinek nem ízlik a leves, még szeretheti a másodikat. És nem fogja megenni az utálatos levest, csak azért, mert szeretne még egy adagot a másodikból. És ott is csak egy repeta jár.
Elsőszülöttem már többször elmesélte nagy méltatlankodva, hogy a másik osztály azt csinálja, hogy először az egyik konyháshoz mennek repetáért, aztán amikor az már megismeri őket, mennek a másikhoz.
És erre mit mondjak neki? Mondjam azt, hogy majd rájönnek arra is, amit mi csináltunk, hogy összeöntöttük a leveseket egy tányérba, és vittük megmutatni az üres tányért, hogy íme, jár nekünk a másodikból a repeta.
És ebből mit tanulnak meg a gyerekek? Hogy keressék a kiskapukat, mert mindig vannak, megtanulnak sumákolni, a másikat megvezetni, hazudozni. Hurrá!
Kánikulai reggel, meggylevest főzök, a mosogatóban hűtöm, amikor ébredezve előbotorkál Másodszülöttem. A reggeli puszik, hogy aludtál, mit álmodtál után feltérképezi a helyzetet, majd felteszi a kérdést:
- Tudod, miért jobb itthon, mint az oviban?
- ???
- Mert itthon annyiszor kapunk repetát, ahányszor kérünk.
Az van, hogy az oviban mindenből csak egyszer lehet repetázni. Mert csak, gondolom. Az én gyermekeim pont nagyon szeretik a menzás gyümölcsleveseket (is), már napokkal korábban örülnek neki, épp ezért meglehetősen sérelmesnek találják, hogy csak egy repeta jár.
Mindig az a probléma, hogy nem eszik a gyerekek a menzás kaját. Ha nagy ritkán valami ízlik nekik, és ennék, abból miért nem kaphatnak???
A kisasszonyok épp a gyümölcslevest szeretik, de biztos van olyan gyerek aki meg azt utálja. Ha hagynák, biztos kialakulna egy természetes egyensúly, mindenki ehetne abból, amit szeret, jutna étel minden gyereknek.
Az iskolában az a szokás, hogy csak az kap repetát a másodikból, aki a levest megette. Mi az összefügés? Attól, hogy valakinek nem ízlik a leves, még szeretheti a másodikat. És nem fogja megenni az utálatos levest, csak azért, mert szeretne még egy adagot a másodikból. És ott is csak egy repeta jár.
Elsőszülöttem már többször elmesélte nagy méltatlankodva, hogy a másik osztály azt csinálja, hogy először az egyik konyháshoz mennek repetáért, aztán amikor az már megismeri őket, mennek a másikhoz.
És erre mit mondjak neki? Mondjam azt, hogy majd rájönnek arra is, amit mi csináltunk, hogy összeöntöttük a leveseket egy tányérba, és vittük megmutatni az üres tányért, hogy íme, jár nekünk a másodikból a repeta.
És ebből mit tanulnak meg a gyerekek? Hogy keressék a kiskapukat, mert mindig vannak, megtanulnak sumákolni, a másikat megvezetni, hazudozni. Hurrá!
Ezt láttad?
VálaszTörléshttp://tudatosvasarlo.hu/cikk/egeszsegtelen-menza-mit-tehetunk
Báhhh, most olvastam, fel is dühítettem magam rajta, hagytam kommentet is.
VálaszTörlésMár megint, hogy a gyerekek nem eszik a finomságokat.
Ráadásul a "jótanácsok" közt felbukkan nem is egy az alapvető hibák közül, amik a helytelen étkezési szokások kialakításához vezethet.
És aki ezt kitalálta, látott már gyereket? Mondjuk 25-öt egy csomóban? Hogy etet aszalt gyümölccsel séta közben 25 gyereket? Egy kis kosárban viszi utánuk, és fel alá rohangál a sor mellett, hogy aki épp kér, annak tudjon adni? Vagy minden gyereknek ad egy kis zacskóban? Lesz, aki már az ovi kapujában elejti és kiborítja az egészet. Minden lepotyogott almadarabért megállnak majd? Felveszik és megeszik, vagy kézben, esetleg külön zacsiban viszik a kukáig, vagy otthagyják, mondjuk a madaraknak? Mert annyira azért nem olcsó az aszalt gyümölcs? Az ugribugri gyerekeknek - mert olyanok is vannak - majd a torkára megy a mogyoró ugribugrizás közben?
Azért nagyon más az, ha az ember otthon, a saját néhány gyerekével vészeli át a hétköznapokat, vagy ha 25-30, nagyon különböző hátterű gyerekkel akar zöldágra vergődni. Ott nagyon észnél kell lenni.
Viszont a kommentben a blogod helyett az ő cikküket linkelted be...
VálaszTörlésKöszi, hogy figyelmeztettél, és azért is, hogy felhívtad a figyelmem a cikkre. Egy másik kommentben belinkeltem a blogomat, immár helyesen - így jár az, aki késő éjjel netezik, ahelyett, hogy aludna.
TörlésAnnyira felbosszantott az egész cikk, hogy azt terveztem, rászánok egy bejegyzést. De átgondoltam, és inkább hagyom a fenébe, nem ér annyit.