Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 30.

Tudom, azt ígértem, hogy őszig nem hozakodok elő a menzás helyzettel. Úgy látszik, mégsem tudok, tudunk szabadulni tőle, teljesen váratlan pillanatokban bukkan fel az életünkben.
Kánikulai reggel, meggylevest főzök, a mosogatóban hűtöm, amikor ébredezve előbotorkál Másodszülöttem. A reggeli puszik, hogy aludtál, mit álmodtál után feltérképezi a helyzetet, majd felteszi a kérdést:
- Tudod, miért jobb itthon, mint az oviban?
- ???
- Mert itthon annyiszor kapunk repetát, ahányszor kérünk.


Az van, hogy az oviban mindenből csak egyszer lehet repetázni. Mert csak, gondolom. Az én gyermekeim pont nagyon szeretik a menzás gyümölcsleveseket (is), már napokkal korábban örülnek neki, épp ezért meglehetősen sérelmesnek találják, hogy csak egy repeta jár.
Mindig az a probléma, hogy nem eszik a gyerekek a menzás kaját. Ha nagy ritkán valami ízlik nekik, és ennék, abból miért nem kaphatnak???
A kisasszonyok épp a gyümölcslevest szeretik, de biztos van olyan gyerek aki meg azt utálja. Ha hagynák, biztos kialakulna egy természetes egyensúly, mindenki ehetne abból, amit szeret, jutna étel minden gyereknek.

Az iskolában az a szokás, hogy csak az kap repetát a másodikból, aki a levest megette. Mi az összefügés? Attól, hogy valakinek nem ízlik a leves, még szeretheti a másodikat. És nem fogja megenni az utálatos levest, csak azért, mert szeretne még egy adagot a másodikból. És ott is csak egy repeta jár.
Elsőszülöttem már többször elmesélte nagy méltatlankodva, hogy a másik osztály azt csinálja, hogy először az egyik konyháshoz mennek repetáért, aztán amikor az már megismeri őket, mennek a másikhoz.
És erre mit mondjak neki? Mondjam azt, hogy majd rájönnek arra is, amit mi csináltunk, hogy összeöntöttük a leveseket egy tányérba, és vittük megmutatni az üres tányért, hogy íme, jár nekünk a másodikból a repeta.
És ebből mit tanulnak meg a gyerekek? Hogy keressék a kiskapukat, mert mindig vannak, megtanulnak sumákolni, a másikat megvezetni, hazudozni. Hurrá!

Megjegyzések

  1. Ezt láttad?
    http://tudatosvasarlo.hu/cikk/egeszsegtelen-menza-mit-tehetunk

    VálaszTörlés
  2. Báhhh, most olvastam, fel is dühítettem magam rajta, hagytam kommentet is.
    Már megint, hogy a gyerekek nem eszik a finomságokat.
    Ráadásul a "jótanácsok" közt felbukkan nem is egy az alapvető hibák közül, amik a helytelen étkezési szokások kialakításához vezethet.
    És aki ezt kitalálta, látott már gyereket? Mondjuk 25-öt egy csomóban? Hogy etet aszalt gyümölccsel séta közben 25 gyereket? Egy kis kosárban viszi utánuk, és fel alá rohangál a sor mellett, hogy aki épp kér, annak tudjon adni? Vagy minden gyereknek ad egy kis zacskóban? Lesz, aki már az ovi kapujában elejti és kiborítja az egészet. Minden lepotyogott almadarabért megállnak majd? Felveszik és megeszik, vagy kézben, esetleg külön zacsiban viszik a kukáig, vagy otthagyják, mondjuk a madaraknak? Mert annyira azért nem olcsó az aszalt gyümölcs? Az ugribugri gyerekeknek - mert olyanok is vannak - majd a torkára megy a mogyoró ugribugrizás közben?
    Azért nagyon más az, ha az ember otthon, a saját néhány gyerekével vészeli át a hétköznapokat, vagy ha 25-30, nagyon különböző hátterű gyerekkel akar zöldágra vergődni. Ott nagyon észnél kell lenni.

    VálaszTörlés
  3. Viszont a kommentben a blogod helyett az ő cikküket linkelted be...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, hogy figyelmeztettél, és azért is, hogy felhívtad a figyelmem a cikkre. Egy másik kommentben belinkeltem a blogomat, immár helyesen - így jár az, aki késő éjjel netezik, ahelyett, hogy aludna.
      Annyira felbosszantott az egész cikk, hogy azt terveztem, rászánok egy bejegyzést. De átgondoltam, és inkább hagyom a fenébe, nem ér annyit.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe