Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 28.

Akik nem a menzás élményeim miatt olvassák a blogomat, azoktól még egy kis kitartást kérek, ez lesz az utolsó előtti bejegyzés ebben a témában a szezonban :)

Köszönöm Bergamottnak és Kiddynek, hogy elárulták, mi is az a bombi szelet. Íme:


Elolvastam - el szoktam -a csomagoláson az összetevőket. Íme:

Kakaós  bevonómasszába mártott, vegyes gyümölcsös lekvárral töltött aprósütemény
Kakaós bevonat 28% (növényi zsír, cukor, sovány kakaópor 17%, étkezési savópor, emulgeálószerek: E442, E476, aroma: vanilin), búzaliszt, invert cukorszirup, vegyes gyümölcslekvár 27 % (cukor, gyümölcspüré: alma 43%, eper 4%, málna 4%, bodza), étkezési sav: citromsav, zselésítő anyag: pektin, színezék: E163, rozsliszt, glükóz szirup, térfogatnövelőszer: ammónium-hidrogén-karbonát, színezék E150a, növényi olaj, cukrozott narancshéj, mézeskalács fűszerek, búzarost, margarin, tartósítószer E202, aroma: méz. A termék nyomokban tojást, szóját, mogyorót és diót tartalmazhat.


Ez még az ebédhez járt, de van képem az uzsonnáról is. A margarinos kenyeres, löncshúsos borzalom. Nem tudom, a löncshúsnak így kell-e kinéznie, de büdös volt. Még ha a két darab paradicsomot összeadom, akkor sem tesz ki egyetlen tisztességes szeletet. Margarin persze megint csak a kenyér felére jutott, de nem is ez a legnagyobb baj.


Hanem, hogy a kenyér annyira száraz volt, hogy látható volt, ahogy a héja alatti rész jó vastagon más színű. Mint amikor zsemlemorzsának szárítjuk a kenyeret, és kivilágosodik, ahogy elkezd száradni. Ha kitéptem a szelet közepéből a puha részt, ez maradt:


Iskolai uzsonna. Kivi. Még mindig nem tudom (már télen sem tudtam), hogy gondolta, aki kitalálta (gondolta-e egyáltalán bárhogy is), hogy jutnak a gyerekek a kivi ehető részéhez? Hogy fogják meghámozni?
És most komolyan, pont kivi? Júniusban? Miért nem cseresznye, meggy, eper?
A rádióból folyik, ömlik, hogy most már aztán törvényileg szabályozottan emelkedni fog a gyermekétkeztetés színvonala, és szezonális zöldségeket, gyümölcsöket építenek be menzák kínálatába. A kivi ezt képviseli? Aki megnézi az ovis étlapot, az láthatja, hogy azt bizony az év 52 hetének bármelyikén meg lehet főzni, nincs abban szezonális semmi.
Tegnap a hírekben hallottam, hogy az önkormányzatok kötelesek megoldani a gyerekek napközbeni felügyeletét a nyári szünetben, és persze az ellátásukról is gondoskodni, és ettől az évtől kezdve az étlapot úgy kell összeállítani, hogy az 40%-ban az adott település 40 km-es körzetében termelt alapanyagból készüljön. Na jó, a kivi pont a 60%-ba esik.


A szalvétába egy perec volt csomagolva. Nem tudom a készítő sós perecnek szánta-e vagy sem, de megnyaltam, és egyértelműen édes volt. Megkóstolni nem tudtam, ugyanis olyan száraz volt, hogy nem lehetett beleharapni. Egy ideig kopogtattam vele a konyhapulton, aztán abbahagytam.


Másik probléma ezzel a pereccel, hogy meglehetősen aprócska. Mindösszesen 10 cm. Ezzel - már ha ehető lenne- ki lakik jól??? Mert az én gyermekem biztos nem.


Ennyit a menzák kínálatáról. A zöldséges kínálatában szerepelt karalábé. Ilyen szép, nagy karalábét vettem 79 forintért. Olyan zsenge volt, hogy majdnem olyan vékonyan meg lehetett hámozni, mint az almát.


Feldaraboltam, szerintem 15 perc alatt fogyott el, délután visszamentünk még két karalábéért. Szezonális? Olcsó? Finom? Egészséges?


Aki erre azt mondja, hogy csak nem minden gyerek eszi meg a karalábét, attól azt kérdezem, hogy miért, az ehetetlenül száraz perecet minden gyerek megeszi?

Ui: A bombi szelet Szlovákiában készült.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…