Ugrás a fő tartalomra

Azok után,

hogy tőletek konkrét gyermeknapi programokat vártam, úgy illik, hogy eláruljam, mi hogy ünnepeltünk.

Én úgy tanultam, hogy semmit nem tanítunk csak úgy, hirtelen, előkészítés nélkül. Minden következik valamiből és mindennek van folytatása, egy ünnepet is fel kell építeni és időt, energiát kell szánni a levezetésre is. A karácsonyt például az adventi időszak vezeti fel, és mi Vízkeresztkor zárjuk le, ünnepi vacsorával és játékkal.
Régebben tartottunk rendkívüli gyermeknapokat, amikor nem mondtuk meg a kisasszonyoknak, hogy mi vár rájuk, csak kaptak egy napot ajándékba. Reggel felkeltünk, reggeliztünk, összekészültünk, elindultunk az oviba, begurultunk a parkolóba..., de MEGLEPETÉS!, nem álltunk meg, hanem továbbhajtottunk, és elmentünk Budapestre metrózni, vagy egy turkálóban felpróbáltuk az összes szédült ruhát, vagy a DM-ben körömlakkot vettünk, és a tó partján a fűben heverészve körmöt festettünk... Amióta iskolás van a háznál, ezek a lopott napok kikoptak az életünkből, de még emlékszünk, hogy ragyogott a kisasszonyok arca, amikor kiderült, hogy meglepetés vár rájuk.
Így hát pénteken mindenki oviban, iskolában töltötte a napot, én sütöttem, főztem, pakoltam, és délután, amikor összegyűltünk, és beültünk a kocsiba, hogy indulunk haza, kitört a nagy csodálkozás. Hogy miért van ott a kispárnájuk? És a kedvenc alvós plüsijük? MEGLEPETÉS!
A kisasszonyok az idén a nagyvilágot kapták ajándékba.






Persze kalandok itthon is várnak ránk, így amikor hazajöttünk a nagyvilágból, újabb kirándulásra indultunk. Másodszülöttem néhány napja megtanult pótkerék nélkül biciklizni, így már biciklitúrákra is vállalkozhatunk. Eltekertünk a városrészünk másik végébe, a "vízeséshez".


És a másikhoz is.

És sütöttünk szalonnát a szitáló esőben.


Hogy a dekoráció se hiányozzon, megcsináltam a girlandot. Most csak a betűket vágtam ki színes papírból, azt lamináltam.

És volt rendes ajándék is. Amióta lehet a Tescoban kilóra gumicukrot kapni (több, mint egy éve, az biztos), megy a kácsingás és a vinnyogás, hogy de mi miért nem és hogy de mi mikor. Valamikor tél végén rávágtam, hogy gyermeknapon. Azóta nincs kácsingás és vinnyogás. Béke van, nyugalom, bizalom. És spekulálás, hogy ki melyikből mennyit, és számolgatás, hogy hányat alszunk még. De eljött, megvolt nálunk a nagy gumicukor nap.

Levezetésként pedig ma este előszedtük a régi és az új fényképeket.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…