Ugrás a fő tartalomra

Átültettem

a virágokat. Közben sikerült eltörnöm az egyik függő kaspónak azt a műanyag akasztó részét, aminek a felső része olyan, mint egy vállfa, és 3 szára van, ezeknek a végét kell a kaspóra pattintani. Semmi gond, bemegyek majd a műanyagos boltba, úgyis ott van az ovi és a zöldséges közt félúton, még útba is esik. Olyan derűs, nyugodt, optimista hangulatom volt, gondoltam simán bevállalhatok ilyesmit.
Bementem, rögtön meg is találtam, amit kerestem, ott volt vagy 10 darab. Egyet elvettem, vittem a pénztárhoz, hogy kifizetem. A pasi már ütötte be a pénztárgépbe, én már kotortam elő az aprót a pénztárcámból, amikor előront felesége és odavakkantja, hogy a fehéret ponnnnnt nem lehet külön venni, csak a kaspóval együtt.
- ????????????
- Vigyél barnát vagy terrakottát.
- ???????????? Fehér a kaspó. ( Ha bármiből, pulcsiból, körömlakkból, cipőből, kaspó akasztóból fehéret szeretnék vásárolni, mert arra van szükségem, aligha érem be a barnával.)
A nő ezen a ponton kiszállt a beszélgetésből, a férje próbálta menteni, ami menthető:
- Nézz be jövő pénteken, akkorra hozok. Jövő pénteken biztos lesz. Jövő péntekre hozok ugyanilyet.
Na jó, ezt már eljátszottuk nem egyszer és nem is kétszer. Kerestem valamit, épp nem volt, de jövő péntekre megígérték, hogy lesz. Aztán jövő pénteken is jövő péntekre ígérték, és így tovább.
Elmentem hát egy multihoz (mást is kellett venni), és 149 forintért megkaptam, amit akartam.


Mindig furcsán érzem magam, amikor azt hiszem, hogy a boltokban felhalmozott tárgyak eladóak, közben meg kiderül, hogy nem tudom megvásárolni. Most is, a terrakottát és a barnát megvehettem volna a kaspó nélkül, a fehéret meg nem? Most volt vagy 10 a fehér akasztóból és volt a fehér kaspóból is néhány. Nem lehetett volna, hogy most megveszem a fehér akasztót, és ha jövő pénteken hoznak ugyanilyet, majd azt adják el az akkor érkező vevőknek?
Igazából irigylem az ilyen kereskedők magabiztosságát, hogy fel sem merül bennük, hogy másfél hét alatt elmegyek egy másik üzletbe, és megveszem ott, amit szeretnék.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…