Ugrás a fő tartalomra

Átültettem

a virágokat. Közben sikerült eltörnöm az egyik függő kaspónak azt a műanyag akasztó részét, aminek a felső része olyan, mint egy vállfa, és 3 szára van, ezeknek a végét kell a kaspóra pattintani. Semmi gond, bemegyek majd a műanyagos boltba, úgyis ott van az ovi és a zöldséges közt félúton, még útba is esik. Olyan derűs, nyugodt, optimista hangulatom volt, gondoltam simán bevállalhatok ilyesmit.
Bementem, rögtön meg is találtam, amit kerestem, ott volt vagy 10 darab. Egyet elvettem, vittem a pénztárhoz, hogy kifizetem. A pasi már ütötte be a pénztárgépbe, én már kotortam elő az aprót a pénztárcámból, amikor előront felesége és odavakkantja, hogy a fehéret ponnnnnt nem lehet külön venni, csak a kaspóval együtt.
- ????????????
- Vigyél barnát vagy terrakottát.
- ???????????? Fehér a kaspó. ( Ha bármiből, pulcsiból, körömlakkból, cipőből, kaspó akasztóból fehéret szeretnék vásárolni, mert arra van szükségem, aligha érem be a barnával.)
A nő ezen a ponton kiszállt a beszélgetésből, a férje próbálta menteni, ami menthető:
- Nézz be jövő pénteken, akkorra hozok. Jövő pénteken biztos lesz. Jövő péntekre hozok ugyanilyet.
Na jó, ezt már eljátszottuk nem egyszer és nem is kétszer. Kerestem valamit, épp nem volt, de jövő péntekre megígérték, hogy lesz. Aztán jövő pénteken is jövő péntekre ígérték, és így tovább.
Elmentem hát egy multihoz (mást is kellett venni), és 149 forintért megkaptam, amit akartam.


Mindig furcsán érzem magam, amikor azt hiszem, hogy a boltokban felhalmozott tárgyak eladóak, közben meg kiderül, hogy nem tudom megvásárolni. Most is, a terrakottát és a barnát megvehettem volna a kaspó nélkül, a fehéret meg nem? Most volt vagy 10 a fehér akasztóból és volt a fehér kaspóból is néhány. Nem lehetett volna, hogy most megveszem a fehér akasztót, és ha jövő pénteken hoznak ugyanilyet, majd azt adják el az akkor érkező vevőknek?
Igazából irigylem az ilyen kereskedők magabiztosságát, hogy fel sem merül bennük, hogy másfél hét alatt elmegyek egy másik üzletbe, és megveszem ott, amit szeretnék.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe