Ugrás a fő tartalomra

A kisasszonyok

belenőttek a zsúrozásba. A zsúrokra pedig ajándékot szokás vinni. Ha sikeresen túljutunk a mit, hol, mennyiért vegyünk problámakörön, már csak a csomagolás marad (általában rám). Gyönyörű ajándéktáskákat lehet kapni. Vagy csinálni.
Nagyon megszerettem a díszes csomagolópapírokat. Talán a legolcsóbb megoldás, ha szép papírra van szükség. Használom füzetborítonak is, és a girlandok is abból készülnek.
Most ajándéktáskát csináltam.


Az ajándék nehéz, ezért a táska alját kartonnal tettem strapabíróvá. Lemértem, amit csomagolni akarok, és ahhoz igazítottam a karton méretét. Hogy ki is nézzen valahogy, a csomagolópapírral beburkoltam.


 Ez lesz a táska aljában belülről.


 Most jött a neheze, a számolós rész, nekem ehhez már segítség, de lagalábbis számolós cetli kell. A cél, hogy akkora táskát csináljak, amibe a becsomagolt karton, és majd persze az ajándék is, épp belefér. Úgy kell elképzelni, mint egy üdítős dobozt, vagy egy téglalap alapú hasábot, aminek a palástját kell elkészíteni.
A szélessége:  2 x (a téglalap rövidebb oldala + a téglalap hosszabb oldala) + 3 cm ráhagyás, hogy össze lehessen ragasztani.
A magassága: az ajándák magassága + néhány cm ráhagyás fent, a fülénél + néhány cm ráhagyás lent, hogy alja is legyen a táskának. A lenti ráhagyás legyen több, mint a rövidebbik oldal fele, hogy össze is lehessen ragasztani.


A számolócetlin nagy ügyesen megrajzolt vonalakat átmásoltam a csomagoló papírra. Olló hegyével végigkarcoltam a vonalakat, és behajtogattam a papírt.


A kartonból két téglalapot vágtam, hogy a táska fülét is megerősítsem majd egy kicsit. A karton rövidebbik oldala akkora, mint a csomagoló papíron a fenti ráhagyás.


Amikor behajtogattam, összeragasztottam a csomagoló papírt, egy ilyen "dobozt" kaptam.


A palást alján bevagdostam az éleket, az oldalak alját egymásra hajtogattam, és rétegenként összeragasztottam.


Beleraktam az aljába a merevítést.


Fent behajtottam a ráhagyás néhány centiméterét, becsúsztattam alá a kis kartont téglalapot és kilyukasztottam.

Szalagot fűztem bele, amit a táska belső oldalán összekötöttem.


Ilyen a kész táska:



Nagyon szép ajándékokat lehet csomagolni, ha az ajándékot becsomagoljuk, és azt beletesszük egy ugyanolyan papírból készült táskába.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…