Ugrás a fő tartalomra

A kisasszonyok

belenőttek a zsúrozásba. A zsúrokra pedig ajándékot szokás vinni. Ha sikeresen túljutunk a mit, hol, mennyiért vegyünk problámakörön, már csak a csomagolás marad (általában rám). Gyönyörű ajándéktáskákat lehet kapni. Vagy csinálni.
Nagyon megszerettem a díszes csomagolópapírokat. Talán a legolcsóbb megoldás, ha szép papírra van szükség. Használom füzetborítonak is, és a girlandok is abból készülnek.
Most ajándéktáskát csináltam.


Az ajándék nehéz, ezért a táska alját kartonnal tettem strapabíróvá. Lemértem, amit csomagolni akarok, és ahhoz igazítottam a karton méretét. Hogy ki is nézzen valahogy, a csomagolópapírral beburkoltam.


 Ez lesz a táska aljában belülről.


 Most jött a neheze, a számolós rész, nekem ehhez már segítség, de lagalábbis számolós cetli kell. A cél, hogy akkora táskát csináljak, amibe a becsomagolt karton, és majd persze az ajándék is, épp belefér. Úgy kell elképzelni, mint egy üdítős dobozt, vagy egy téglalap alapú hasábot, aminek a palástját kell elkészíteni.
A szélessége:  2 x (a téglalap rövidebb oldala + a téglalap hosszabb oldala) + 3 cm ráhagyás, hogy össze lehessen ragasztani.
A magassága: az ajándák magassága + néhány cm ráhagyás fent, a fülénél + néhány cm ráhagyás lent, hogy alja is legyen a táskának. A lenti ráhagyás legyen több, mint a rövidebbik oldal fele, hogy össze is lehessen ragasztani.


A számolócetlin nagy ügyesen megrajzolt vonalakat átmásoltam a csomagoló papírra. Olló hegyével végigkarcoltam a vonalakat, és behajtogattam a papírt.


A kartonból két téglalapot vágtam, hogy a táska fülét is megerősítsem majd egy kicsit. A karton rövidebbik oldala akkora, mint a csomagoló papíron a fenti ráhagyás.


Amikor behajtogattam, összeragasztottam a csomagoló papírt, egy ilyen "dobozt" kaptam.


A palást alján bevagdostam az éleket, az oldalak alját egymásra hajtogattam, és rétegenként összeragasztottam.


Beleraktam az aljába a merevítést.


Fent behajtottam a ráhagyás néhány centiméterét, becsúsztattam alá a kis kartont téglalapot és kilyukasztottam.

Szalagot fűztem bele, amit a táska belső oldalán összekötöttem.


Ilyen a kész táska:



Nagyon szép ajándékokat lehet csomagolni, ha az ajándékot becsomagoljuk, és azt beletesszük egy ugyanolyan papírból készült táskába.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...