Gumicukrot

lehet nálunk enni ritka ünnepeken, de akár reggelire is. Most egy harmadik változatot készítettem, eperből.
Úgy kezdődött, hogy kutattam a neten, mit lehetne kezdeni a gyümölcscentrifugában maradt, kifacsart gyümölcshússal. Találtam is jó megoldást egy gyönyörű francia blogon, ahol egy bejegyzésben látványos, egyszerű szárított finomságokról írnak. El is mentettem, el is felejtettem, ahogy azt kell, ahogy az már lenni szokott.
Hetekkel később újra elém került a téma, immár magyarul, eperbőr címen.

Erre már nem tudtam nemet mondani, elkészítettem a saját változatomat. Én nem főztem, nem édesítettem, nem ízesítettem, csak megtisztítottam az epret és aprítógépben pürésítettem.

 Az aszalógép rácsára sütőpapírt tettem, ráöntöttem, elsimítottam az eperpürét, és megszárítottam.

 (Akinek nincs aszalógépe, sütőben, résnyire nyitott ajtóval, alacsony hőfokon is csinálhatja.) Néhány óra alatt megszáradt. Vártunk reggelig, akkor könnyen le lehetett húzni a papírról.

Egy baj van vele. Nagyon lassan készül, főleg ahhoz képest, hogy milyen gyorsan fogy el.

A teljesen natúr változatom után idemásolom a francia változatot is, az banánnal, mandulával van felturbózva.
  

Kép innen

Kell hozzá 250g eper, 20g darált mandula, 50g érett banán és 50g világos nádcukor. Ezeket kell összepürésíteni és szárítani.

Úgy hiszem, találtam magamnak egy új játékot. Lehet kísérletezni, az ízek, színek, variációs lehetőségek száma végtelen.