Ma nem mutatok sem iskolai, sem óvodai uzsonnát, viszont egy olyan témáról szeretnék írni, amit itt, a blogon még nem hoztam fel.
Azt, hogy otthon ki mivel eteti a gyerekeit, magánügynek tekintem. Szoktam látni, figyelni is, hogy a családok mit pakolnak a bevásárlókocsikba, mégis szeretem azt hinni, hogy mindenki a lehetőségeihez mérten a legjobbat akarja a gyerekének, és ennek megfelelően gondoskodik az étkezéséről. És azt is gondolom, hogy a magánélethez való jog az egyik legalapvetőbb jog, ennek megfelelően, ha az emberek hazamennek, és bezárják maguk után az ajtót, ugyan hadd' legyen legalább ott nyugtuk, és senki ne szóljon bele, hogy mit, mennyit és hogyan esznek. Tudom, hogy az otthoni minta a legmeghatározóbb egy gyerek étkezési szokásai szempontjából, erről, a fentiek miatt, mégsem írok.
Van a közétkeztetés, a menza, amiért fizetünk, és aminek az (lenne) a feladata, hogy biztosítsa a gyerekeinknek napközben a finom, egészséges, változatos étkezéseket, kulturált, higiénikus környezetben.
És van egy harmadik, nem hivatalos gyermekétkeztetési ágazat, amiről nem beszélünk.
Na, én most fogok. Ez az intézményes nasiztatás.
Mostanában már a vízcsapból is az folyik, hogy a gyerekek túlsúlyosak. Ezt a jelenséget két irányból szokás megközelíteni.
Az okok közt szerepel a mozgásszegény életmód, a túl sok cukros üdítő, a folyamatos gyorséttermezés, az iskolai büfében vásárolt tízóraik, néha, nagyon néha azt is megemlítik, hogy talán egy csöppecskét több tésztát kapnak a menzán, mint szükséges.
A következményeket is ismerjük, önbizalomhiány, kapcsolatteremtési nehézségek, rossz fogak, cukorbetegség, magas vérnyomás, szív-és érrendszeri problémák, magas koleszterinszint, stb.
Arról miért nem beszélünk, hogy talán attól is híznak a gyerekek, hogy gyakorlatilag bárhol, bármikor, bárki abszolút egészségtelen, agyoncukrozott szeméttel etetheti őket szervezett keretek között? És ebből egész sokan élnek, gondolom egész jól, ezért intézményesült is már a nasiztatás. (Mennyi ember él abból, hogy ezt a rengeteg gyerekcsemegének álcázott vegyipari szemetet kitalálja, legyártja, csomagolja, szállítja, eladja? És hányan élnek a hangzatosabbnál hangzatosabb egészségmegőrző, életmódra nevelő és más hasonló kampányokból?)
Írok konkrétumokat is.
Az alap, hogy november elejétől félve indulok el a kisasszonyokkal, mert bárhol a kezükbe nyomhatnak egy csoki mikulásnak tűnő szemetet. Ezekben a 19 forintért kapható, és ingyen osztogatott mikulásokban, ugye, a csoki a legkevesebb. Az első néhánynál még tudok jó pofát vágni, de két hónapon át, napi néhányszor nem megy. Persze, erre lehet azt mondani, hogy nem kell a bevásárló központokat járni, akkor majd nem tukmálják ránk a csoki mikulást. Én meg azt mondom erre, hogy kipróbáltuk már, hogy ültünk itthon, és vártuk, hogy a sült galamb repüljön a szánkba, de legalább néhány liter tej belibbenjen a hűtőbe, mindhiába. Nekünk kell elmenni a boltba, ha enni akarunk. És ha a boltba menést ki is tudjuk hagyni, a bankban, a postán, az önkormányzatnál, a méteráru boltban, az utcán, mindenhol zúdul ránk az édes, karácsonyi szemét.
Újabban ugyanez megy húsvétkor is.
Erre még mindig lehet azt mondani, hogy nem kell odamenni.
Épp ezért, most nézzük azokat, amiért egy lépést sem kell tenni, odaviszik, ahol a gyerekek vannak.
Névnapok, születésnapok az oviban, iskolában. Mert ha nem ünnepeljük meg ott is, jaj, mi lesz a gyerek lelkével. Ha egy átlag 30 fős csoportot, osztályt veszünk, és azt, hogy egy évben 52 hét van, akkor gyakrabban, mint 2 hetente, van egy extra nasiztatás. A legrosszabb minőségű nagyáruházi édességgel és cukros üdítővel.
Aztán a "sátoros" ünnepek ; családi-napnak-álcázott-rágjunk-egész-délután-kekszet-ropival évnyitó, évzáró, mikulás, karácsony, farsang, húsvét, gyermeknap és ki tudja még milyen ünnepségek, oviban, iskolában, templomban, különórán, szakkörön, bárhol.
És a váratlanok. Amikor nem is számít rá az ember, mégis valami édes szeméttel jön haza a gyereke.
Pl. a játszótér. Előfordult már, hogy az egyik gyereket úgy hozta ki az apukája a játszótérre, hogy a már ott lévőknek hoztak egy-egy jégkrémet.
Pl. iskolai vetélkedő. A győztes csapat nagyobb édességet kap, a vesztes kisebbet. Miért nem lehet dobókocka (hátha játszanának vele), vagy füzet (azt úgyis elhasználják)?
Pl. sportverseny. Futóversenyen csokit (nagyon rossz minőségű, kakaót alig látott), dobozos üdítőt (gyümölcstartalom 12%, cukor rengeteg), müzliszeletet (a közhiedelemmel ellentétben rengeteg cukor van benne) kapnak rendszeresen. Futni viszont nem futnak. De jönnek a megasztárosok haknizni. Annyira hasznosak és értelmesek ezek az egészséges életmódra nevelő kampányok!
Pl. ovis, iskolás kirándulások. Ilyenkor vagy a menzán csomagolnak nekik hideg élelmet, vagy alapítványi pénzből vesznek. A dobozos üdítő (gyümölcstartalom 12%, cukor rengeteg) és a müzliszelet (rengeteg cukor) kihagyhatatlan. Miért nem lehet ásványvíz?
Pl. első nap az iskolában. Valamelyik tanárnéni, nem az osztály tanárnénije, egy ismeretlen, aki arra járt, minden gyereknek cukorkát adott.
Pl. a könyvtárban. Mi mesedélutánra mentünk, ők ropival (egy zacskó ropiban 2 evőkanál só van) és gyümölcsöt-nem-látott szörppel vártak. (Na jó, volt mese is. Meg háborgás, hogy a gyerekek összeszörpözik a könyveket. Bizony. Ezért nem szokás a könyvtárban szörpözni.)
Pl. a fogorvosnál. Na ez mondjuk tényleg nagyon durva, és hihetetlen, pedig megtörtént. Elsőszülöttemék voltak ovis fogászaton, és olyan ügyesek voltak, hogy a fogorvos (!!!) adott nekik cukorkát(!!!). Jó, persze, lehet poénkodni, hogy a fogorvos így építi az ügyfélkörét, de azért ez inkább tragikus.Gondolom, milyen fejet vághattam, amikor minden gyerek ezt mesélte délután az ovi öltözőjében, mert a vezető óvónő (az is épp ott örömködött) sietve elkezdett magyarázkodni. Hogy először ők is furcsállták, hogy épp cukrot és épp a fogorvostól, de aztán kiderült, hogy ez nem is olyan cukor, mert ebben nics is cukor csak édesítő, és akkor már ők is megnyugodtak, hogy milyen jó is ez így. Csak Besenyő Pista bácsit tudom idézni: Nóóóóóóóóórmális? Hogy a fogorvos cukorkát ad a gyerekeknek, és ennek még örülünk is? Egyébként nehogy valami különleges cukorkára gondoljatok, egyszerű gyógynövény ízesítésű, bármelyik kisboltban kapható cukorka. Azóta sem néztem meg, hogy cukor tényleg nincs-e benne, de mindegy is. Azt azért lehet tudni, hogy ezek az édesítőszerek még egészségtelenebbek, mint a cukor. És a keménycukor mindenképp rosszat tesz a fogzománcnak.
És ha már itt tartunk, az ovi. Az oviban az a szokás, hogy reggel 1/2 6-tól lehet vinni a gyerekeket, tekintettel azokra a szülőkre, akik 6-tól dolgoznak. De reggeli csak 8 körül van. Hogy a korán érkező gyerekek ne éhezzenek, lehet bevinni nekik kekszet. (Hogy kekszet miért lehet, és rendes kaját, pl. szendvicset, vagy gyümölcsöt miért nem, azt ne kérdezzétek.) Ezzel semmi bajom nincs, van, aki nem tud rögtön ébredés után enni, és azt is el tudom képzelni, milyen korán kellene kelteni egy kisgyereket ahhoz, hogy úgy érjenek 1/2 6-ra az oviba, hogy előtte otthon már reggelizett, persze, egyenek egy kis kekszet hajnalban, aztán majd lesz rendes reggeli. Mi szinte minden nap arra mentünk be az oviba 3/4 8-kor, hogy az egész csoport kekszet, ropit, csipszet majszolt. Leginkább az óvónéni volt lelkes, de rágcsáltak azok a gyerekek is, akik hajnaltól ott voltak (ők már 2 órája nasiztak), és persze megkínálták az újonnan érkezőket is. Reggeli előtt 10 perccel!
Ma Elsőszülöttem rajzversenyen volt. A nyeremény egy zacskó zizi, nyalóka és festékes robbanós cukorka. (Ha jól értelmeztem a csomagolást, színesre festi a nyálat. Hurrá! Ki ne szeretné, hogy színes legyen a nyála?!) Volt még valami piskótaszelet is, de azt ott megették.
A négy, abszolút egészségtelen, rossz minőségű édesség árából simán lehetett volna valami kevésbé ártalmasat is venni. Túró rudi? Almachips? Ezeket általában szeretik a gyerekek.
Azt, hogy otthon ki mivel eteti a gyerekeit, magánügynek tekintem. Szoktam látni, figyelni is, hogy a családok mit pakolnak a bevásárlókocsikba, mégis szeretem azt hinni, hogy mindenki a lehetőségeihez mérten a legjobbat akarja a gyerekének, és ennek megfelelően gondoskodik az étkezéséről. És azt is gondolom, hogy a magánélethez való jog az egyik legalapvetőbb jog, ennek megfelelően, ha az emberek hazamennek, és bezárják maguk után az ajtót, ugyan hadd' legyen legalább ott nyugtuk, és senki ne szóljon bele, hogy mit, mennyit és hogyan esznek. Tudom, hogy az otthoni minta a legmeghatározóbb egy gyerek étkezési szokásai szempontjából, erről, a fentiek miatt, mégsem írok.
Van a közétkeztetés, a menza, amiért fizetünk, és aminek az (lenne) a feladata, hogy biztosítsa a gyerekeinknek napközben a finom, egészséges, változatos étkezéseket, kulturált, higiénikus környezetben.
És van egy harmadik, nem hivatalos gyermekétkeztetési ágazat, amiről nem beszélünk.
Na, én most fogok. Ez az intézményes nasiztatás.
Mostanában már a vízcsapból is az folyik, hogy a gyerekek túlsúlyosak. Ezt a jelenséget két irányból szokás megközelíteni.
Az okok közt szerepel a mozgásszegény életmód, a túl sok cukros üdítő, a folyamatos gyorséttermezés, az iskolai büfében vásárolt tízóraik, néha, nagyon néha azt is megemlítik, hogy talán egy csöppecskét több tésztát kapnak a menzán, mint szükséges.
A következményeket is ismerjük, önbizalomhiány, kapcsolatteremtési nehézségek, rossz fogak, cukorbetegség, magas vérnyomás, szív-és érrendszeri problémák, magas koleszterinszint, stb.
Arról miért nem beszélünk, hogy talán attól is híznak a gyerekek, hogy gyakorlatilag bárhol, bármikor, bárki abszolút egészségtelen, agyoncukrozott szeméttel etetheti őket szervezett keretek között? És ebből egész sokan élnek, gondolom egész jól, ezért intézményesült is már a nasiztatás. (Mennyi ember él abból, hogy ezt a rengeteg gyerekcsemegének álcázott vegyipari szemetet kitalálja, legyártja, csomagolja, szállítja, eladja? És hányan élnek a hangzatosabbnál hangzatosabb egészségmegőrző, életmódra nevelő és más hasonló kampányokból?)
Írok konkrétumokat is.
Az alap, hogy november elejétől félve indulok el a kisasszonyokkal, mert bárhol a kezükbe nyomhatnak egy csoki mikulásnak tűnő szemetet. Ezekben a 19 forintért kapható, és ingyen osztogatott mikulásokban, ugye, a csoki a legkevesebb. Az első néhánynál még tudok jó pofát vágni, de két hónapon át, napi néhányszor nem megy. Persze, erre lehet azt mondani, hogy nem kell a bevásárló központokat járni, akkor majd nem tukmálják ránk a csoki mikulást. Én meg azt mondom erre, hogy kipróbáltuk már, hogy ültünk itthon, és vártuk, hogy a sült galamb repüljön a szánkba, de legalább néhány liter tej belibbenjen a hűtőbe, mindhiába. Nekünk kell elmenni a boltba, ha enni akarunk. És ha a boltba menést ki is tudjuk hagyni, a bankban, a postán, az önkormányzatnál, a méteráru boltban, az utcán, mindenhol zúdul ránk az édes, karácsonyi szemét.
Újabban ugyanez megy húsvétkor is.
Erre még mindig lehet azt mondani, hogy nem kell odamenni.
Épp ezért, most nézzük azokat, amiért egy lépést sem kell tenni, odaviszik, ahol a gyerekek vannak.
Névnapok, születésnapok az oviban, iskolában. Mert ha nem ünnepeljük meg ott is, jaj, mi lesz a gyerek lelkével. Ha egy átlag 30 fős csoportot, osztályt veszünk, és azt, hogy egy évben 52 hét van, akkor gyakrabban, mint 2 hetente, van egy extra nasiztatás. A legrosszabb minőségű nagyáruházi édességgel és cukros üdítővel.
Aztán a "sátoros" ünnepek ; családi-napnak-álcázott-rágjunk-egész-délután-kekszet-ropival évnyitó, évzáró, mikulás, karácsony, farsang, húsvét, gyermeknap és ki tudja még milyen ünnepségek, oviban, iskolában, templomban, különórán, szakkörön, bárhol.
És a váratlanok. Amikor nem is számít rá az ember, mégis valami édes szeméttel jön haza a gyereke.
Pl. a játszótér. Előfordult már, hogy az egyik gyereket úgy hozta ki az apukája a játszótérre, hogy a már ott lévőknek hoztak egy-egy jégkrémet.
Pl. iskolai vetélkedő. A győztes csapat nagyobb édességet kap, a vesztes kisebbet. Miért nem lehet dobókocka (hátha játszanának vele), vagy füzet (azt úgyis elhasználják)?
Pl. sportverseny. Futóversenyen csokit (nagyon rossz minőségű, kakaót alig látott), dobozos üdítőt (gyümölcstartalom 12%, cukor rengeteg), müzliszeletet (a közhiedelemmel ellentétben rengeteg cukor van benne) kapnak rendszeresen. Futni viszont nem futnak. De jönnek a megasztárosok haknizni. Annyira hasznosak és értelmesek ezek az egészséges életmódra nevelő kampányok!
Pl. ovis, iskolás kirándulások. Ilyenkor vagy a menzán csomagolnak nekik hideg élelmet, vagy alapítványi pénzből vesznek. A dobozos üdítő (gyümölcstartalom 12%, cukor rengeteg) és a müzliszelet (rengeteg cukor) kihagyhatatlan. Miért nem lehet ásványvíz?
Pl. első nap az iskolában. Valamelyik tanárnéni, nem az osztály tanárnénije, egy ismeretlen, aki arra járt, minden gyereknek cukorkát adott.
Pl. a könyvtárban. Mi mesedélutánra mentünk, ők ropival (egy zacskó ropiban 2 evőkanál só van) és gyümölcsöt-nem-látott szörppel vártak. (Na jó, volt mese is. Meg háborgás, hogy a gyerekek összeszörpözik a könyveket. Bizony. Ezért nem szokás a könyvtárban szörpözni.)
Pl. a fogorvosnál. Na ez mondjuk tényleg nagyon durva, és hihetetlen, pedig megtörtént. Elsőszülöttemék voltak ovis fogászaton, és olyan ügyesek voltak, hogy a fogorvos (!!!) adott nekik cukorkát(!!!). Jó, persze, lehet poénkodni, hogy a fogorvos így építi az ügyfélkörét, de azért ez inkább tragikus.Gondolom, milyen fejet vághattam, amikor minden gyerek ezt mesélte délután az ovi öltözőjében, mert a vezető óvónő (az is épp ott örömködött) sietve elkezdett magyarázkodni. Hogy először ők is furcsállták, hogy épp cukrot és épp a fogorvostól, de aztán kiderült, hogy ez nem is olyan cukor, mert ebben nics is cukor csak édesítő, és akkor már ők is megnyugodtak, hogy milyen jó is ez így. Csak Besenyő Pista bácsit tudom idézni: Nóóóóóóóóórmális? Hogy a fogorvos cukorkát ad a gyerekeknek, és ennek még örülünk is? Egyébként nehogy valami különleges cukorkára gondoljatok, egyszerű gyógynövény ízesítésű, bármelyik kisboltban kapható cukorka. Azóta sem néztem meg, hogy cukor tényleg nincs-e benne, de mindegy is. Azt azért lehet tudni, hogy ezek az édesítőszerek még egészségtelenebbek, mint a cukor. És a keménycukor mindenképp rosszat tesz a fogzománcnak.
És ha már itt tartunk, az ovi. Az oviban az a szokás, hogy reggel 1/2 6-tól lehet vinni a gyerekeket, tekintettel azokra a szülőkre, akik 6-tól dolgoznak. De reggeli csak 8 körül van. Hogy a korán érkező gyerekek ne éhezzenek, lehet bevinni nekik kekszet. (Hogy kekszet miért lehet, és rendes kaját, pl. szendvicset, vagy gyümölcsöt miért nem, azt ne kérdezzétek.) Ezzel semmi bajom nincs, van, aki nem tud rögtön ébredés után enni, és azt is el tudom képzelni, milyen korán kellene kelteni egy kisgyereket ahhoz, hogy úgy érjenek 1/2 6-ra az oviba, hogy előtte otthon már reggelizett, persze, egyenek egy kis kekszet hajnalban, aztán majd lesz rendes reggeli. Mi szinte minden nap arra mentünk be az oviba 3/4 8-kor, hogy az egész csoport kekszet, ropit, csipszet majszolt. Leginkább az óvónéni volt lelkes, de rágcsáltak azok a gyerekek is, akik hajnaltól ott voltak (ők már 2 órája nasiztak), és persze megkínálták az újonnan érkezőket is. Reggeli előtt 10 perccel!
Ma Elsőszülöttem rajzversenyen volt. A nyeremény egy zacskó zizi, nyalóka és festékes robbanós cukorka. (Ha jól értelmeztem a csomagolást, színesre festi a nyálat. Hurrá! Ki ne szeretné, hogy színes legyen a nyála?!) Volt még valami piskótaszelet is, de azt ott megették.
És ha már rajzverseny. Senkinek nem jutott eszébe, hogy egy szép ceruzát, vagy különleges papírt, vagy aszfaltkrétát kapjanak a gyerekek?
És ez a lista az intézményes nasiztatásról korántsem teljes! Akkor hát mitől híznak a gyerekek???
És ez a lista az intézményes nasiztatásról korántsem teljes! Akkor hát mitől híznak a gyerekek???
Ott a pont.
VálaszTörlésUtólagos engedelmeddel megosztottam magamnál is az írásod (illetve két mondatát, és linket... nem plagizálni akarok :D ).
Nem árt, ha minél többen olvassák, és észbe kapnak. Hátha általános szülői ellenállás kerekedik belőle, és abból valami csodás változás :)
Úgy legyen, jöjjön a változás.
VálaszTörlésNem találtam a blogodon, hol írtál a bejegyzésemről. Küldesz linket? Köszönöm.