Ugrás a fő tartalomra

Az egyik

nagy problémám az ovival, iskolával, hogy rettenetesen egyhangú, amit kézműveskedés ürügyén művelnek. Egyrészt, mert a kortárs alapanyagokból semmi nem bukkan fel a foglalkozásokon, talán csak a dekorgumi, de azt is ugyanúgy használják, mint a papírt. Mert szinte kizárólag papírt használnak. Annyi papírt láttak, látnak a gyerekeim az oviban, hogy attól féltem, félek, hogy mire iskolába kerülnek, megutálják a papírt. Még ez sem lenne feltétlenül baj, szegény ember vízzel főz, illetve papírból kreatívkodik, de az, hogy milyen ötletszegény, amit művelnek, tényleg bosszantó.
Elsőszülüttemék az óvoda 4 éve alatt, minden évben többször is megcsinálták azt, hogy krepp papírból az óvónéni csíkokat vágott (még nagycsoportban is az óvónéni vágta!), a gyerekek galacsinokká gyúrták, és felragasztották egy kartonra. A karton színe, alakja változott csupán (az óvónéni vágta),  ennek megfelelően a papírgalacsinok néha hópelyhek, máskor liba tollak, bokor ágán bogyók (virágok?) voltak. Tudom én, hogy ennek a technikának is van jelentősége, szerepe a gyerekek kézügyességének fejlesztésében, na de 4 évig, változatlan formában?
Ezek után minőségi ugrást jelentett, amikor nagycsoportban a gyerekek is kaphattak ollót. Használták is örömmel. A baj csak az volt, hogy arra senki nem tanította meg őket, hogyan kell használni az ollót. Hogy pl. a balkezes gyerek balkezes ollóval balra kezdjen el egy figurát körbevágni, különben sosem fog sikerülni pontosan a vonalon vágni (de még csak nagyjából sem). És egyetlen egy olyan "alkotás" sem készült a nagycsoportban, amihez ollót kellett volna használni.
Így hát az a szokás alakult ki, hogy egy fehér papírra rajzoltak a gyerekek egy figurát, azt nagyjából körbevágták, és felragasztották egy másik, ugyanolyan fehér papírra. Hogy ennek mi értelme volt, a mai napig nem sikerült megfejtenem.
Itthon időről időre nekiálltunk, nekiállunk ollóval vágni. Petrezselymet, tésztát, fonalat, folpackot, sütőpapírt. Azért persze szoktunk hagyományosan, papír alapon is kézműveskedni. Akkor meg az bosszant fel, hogy a sablonnal nem tudnak mit kezdeni a kisasszonyok. Megcsinálom a sablont, ott van előttük, ahogy az összes többi hozzávaló is, és a gyermekeim csak néznek rám, nagy kerek szemekkel, hogy akkor most mihez is kéne kezdeni ezekkel? És nem jön magától a következő lépés, hogy a sablont rárakjuk a papírra, körberajzoljuk, stb. Azért az évek során rájöttem ám a magyarázatra! Az óvónéni, tanárnéni, megcsinálja a sablont, mindenkinek gyorsan körberajzolja, kivágja, és a gyerekek csak ennél a fázisnál, gyakorlatilag a munka közepén kapcsolódnak be.
Ezek után gondolom érthető, hogy amikor itthon kézműveskedünk, miért igyekszem a lehető legkevesebb papírt használni, és minden részletbe bevonni a kisasszonyokat.

Most a levendulából igyekszünk kihozni a lehető legtöbbet. Leszedtük a virágokat (metszőollóval, lehetőleg egyforma, hosszú szárral). Itt egyesek már elvesztették az érdeklődésüket, és rajzolni kezdtek, én meg csak úgy, magamnak szórakoztam a levendulával. 10 szálat csokorba fogtam. Úgy igazítottam, hogy a virágok vége egy vonalban legyen - ez lesz majd a levendulababa szoknyájának az alja.


Az egyik virágszárra rákötöttem a fonalat.



Elkezdtem a fonalat végig a csokorban lévő virágok szárán feltekerni.


Amikor elértem addig, ahol majd a baba kezei kezdődnek, 4 szárat különvettem, és csak azokon folytattam a fonal tekergetését.

Így kialakult a baba egyik karja. Még 4 virágszárat választottam külön, azt is betekergettem, így már két keze lett a babának.



A végén görcsöt kötöttem, és a fonal végét egy tűvel bebújtattam a szorosan összetekert fonalak alá.


Most már a kisasszonyok is érdeklődtek, hogy mit művelek, gondoltam, ráteszek még egy lapáttal, előhoztam két lila zselés tollat is a dugiból (az egyik ráadásul csillámos!). És tádámm, mindenki levendulababát akart csinálni.


Akkora volt a lelkesedés, hogy 19-re lapot húztam, feldobtam az ötletet, hogy menjünk ki a rétre, szedjünk cickafarkat, legyen tarka szoknyája a babának. És még ez is összejött! Lila és fehér szoknyás babák készültek nálunk.



Megjegyzések

  1. Ez nagyon jó ötlet!
    Én is hiányolom olykor az oviban a kreativitást, de nagyon örülök neki, hogy legalább sokat viszik őket az udvarra levegőzni és nem tv elé ültetik a gyerekhadat mesét nézni. Mert ilyen ovi is van.
    Hétvégén a cickafarkas babát ki fogjuk próbálni! Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, jó mulatság volt a cickafarkas babák gyártása.
      Igen, én is hallottam már tévézős ovikról :(
      Nektek akkor a levegőzéssel legalább szerencsétek van, az én gyerekeimnek abból is elég ritkán jut az oviban.

      Törlés
  2. De jók ezek a babák!
    A mi ovinkban a gyerekek mindenféle technikával / vágnak,varrnak!,ragasztanak,festenek,ők szövik a ballagó tarisznyájukat!,agyagkígyókat raknak a fatörzsre és kidíszítik magokkal/ dolgoznak és az alapanyagoknak mindegyike megtalálható a munkájukban / agyag,gyöngy,préselt virág,termések,csigaházak,magvak,csuhé,rafia,filcanyag,szalvéta,újságpapír!,mézes és linzertészta,gombok,csipke,kavicsok,madártoll / Mondjuk a dekorgumit nem gyakran használják szerencsére,inkább csak akkor,ha játékokat vagy bábokat készítenek műanyag hulladékokból.Sajnos a papír a megfizethető,van ahol sógyurmára sincs pénz.....
    Ha bevinnétek az oviba-iskolába a saját munkáitokat,lehet,hogy új ötleteket adnátok a pedagógusoknak vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Becsüljétek meg azt az ovit nagyon:)
      Értem én, hogy pénz nincs, de mintha a természetes életösztön veszett volna ki az ovikból. Ha van körülöttem 25-30 (vagy 1, vagy 2) gyerek, már csak azért is kitalálok nekik valami elfoglaltságot, hogy én ne bolonduljak meg tőlük. És rengeteg olyan ötlet van, ami tényleg egy fillérbe sem kerül(ne). Egy ovis csoportban fogy a wc papír bőven, tehát van üres guriga. Nem hiszem el, hogy nem lehet a folyosó egyik végén felállítani a gurigágat, és zoknilabdákkal (minden gyereknek van tartalék zoknija) bowlingosat / tekéset játszani. Ha már unják a natúr változatot, kidekorolhatnák a gyerekek a papírgurigákat. A foglalkozási naplóba meg be lehetne írni, hogy a kézügyesség fejlesztése, hiszen tálcán kínálja magát a lehetőség, megtanítani a gyerekeket zoknit gombócba hajtogatni. Aztán lehetne a zoknikkal párkeresőset játszani. A wc papír gurigákból meg tornyot építeni.
      Én már nem vagyok hajlandó elfogadni a nincs rá pénz érvet.
      Kipróbáltuk, vittük megmutatni az itthoni alkotásokat. Abszolút kontraproduktív volt. Az csapódott le, hogy ha anyuka ilyen lelkes, meg ügyes, akkor az oviban nem is kell foglalkozni a gyerekkel, esetleg anyuka csináljon otthon az ovinak ezt, meg azt, meg amazt. Vagy anyuka az oviban valósítsa meg a kreatív ötleteit az egész csoporttal. Erre mondom én azt, hogy talán foglalkozzon az oviban a gyerekekkel az, aki ezért kapja a fizetését. Szóval erről hamar leszoktam.
      Azt is kipróbáltam, hogy amikor mentem le a neten talált jó ötleteket magamnak, hogy majd megvalósítjuk a kisasszonyokkal, e-mailben elküldtem a linket az épp aktuális pedagógusoknak. Teljes agyonhallgatás lett a vége, még csak annyi reakció se volt soha, hogy megkaptam az e-mailed.
      Mintha az lenne a levegőben, persze kimondatlanul, hogy egy "civil" nyilván nem tudhatja, mit lehet kezdeni a gyerekekkel.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…