És jött a traktor,

és lekaszálta a rétről a gyönyörű, sárga virágokat.



Még jó, hogy már korábban szedtünk a tejoltó galajból egy csokorral. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy pénzért veszem az oltót, amikor az gyakorlatilag az ablakunk előtt terem, ingyen. Tevezgettem, hogy milyen sajtokat fogok csinálni, és hogy azok vajon sárgák lesznek-e a sárga virágoktól.

Mert az az első perctől biztos volt, hogy a gyökerét nem használom majd. Olyan semmi kis nyamvadt gyökere van, hogy meghámozni szerintem nem lehet, de alaposan megmosni sem. A tejoltó galaj csak néhány hétig virágzik - ezen az időszakon kívűl gyakorlatilag észrevehetetlen - tej pedig egész évben van, tehát a növényt szárítva használták sajtkészítésre.

Megszárítottam egy maréknyi virágot, vettem házi tejet, azt felmelegítettem, belemorzsoltam a tejoltó galajt - és nem tapasztaltam semmit. Nem baj, nem hagyom én magam, a virág biztos nem olyan intenzív, mint a szintetikus oltók, még több virágot morzsoltam a tejbe. Semmi.

Még jobban felmelegítettem a tejet. Semmi.

Végül az egyáltalán nem természetes, bolti oltót vettem elő, de legalább sikerült megcsinálnom a sajtot.

Böngésztem a netet, de semmi konkrétum a tejoltó galaj csodás képességeiről.