Ugrás a fő tartalomra

Az egyik

nagy problémám az ovival, iskolával, hogy rettenetesen egyhangú, amit kézműveskedés ürügyén művelnek. Egyrészt, mert a kortárs alapanyagokból semmi nem bukkan fel a foglalkozásokon, talán csak a dekorgumi, de azt is ugyanúgy használják, mint a papírt. Mert szinte kizárólag papírt használnak. Annyi papírt láttak, látnak a gyerekeim az oviban, hogy attól féltem, félek, hogy mire iskolába kerülnek, megutálják a papírt. Még ez sem lenne feltétlenül baj, szegény ember vízzel főz, illetve papírból kreatívkodik, de az, hogy milyen ötletszegény, amit művelnek, tényleg bosszantó.
Elsőszülüttemék az óvoda 4 éve alatt, minden évben többször is megcsinálták azt, hogy krepp papírból az óvónéni csíkokat vágott (még nagycsoportban is az óvónéni vágta!), a gyerekek galacsinokká gyúrták, és felragasztották egy kartonra. A karton színe, alakja változott csupán (az óvónéni vágta),  ennek megfelelően a papírgalacsinok néha hópelyhek, máskor liba tollak, bokor ágán bogyók (virágok?) voltak. Tudom én, hogy ennek a technikának is van jelentősége, szerepe a gyerekek kézügyességének fejlesztésében, na de 4 évig, változatlan formában?
Ezek után minőségi ugrást jelentett, amikor nagycsoportban a gyerekek is kaphattak ollót. Használták is örömmel. A baj csak az volt, hogy arra senki nem tanította meg őket, hogyan kell használni az ollót. Hogy pl. a balkezes gyerek balkezes ollóval balra kezdjen el egy figurát körbevágni, különben sosem fog sikerülni pontosan a vonalon vágni (de még csak nagyjából sem). És egyetlen egy olyan "alkotás" sem készült a nagycsoportban, amihez ollót kellett volna használni.
Így hát az a szokás alakult ki, hogy egy fehér papírra rajzoltak a gyerekek egy figurát, azt nagyjából körbevágták, és felragasztották egy másik, ugyanolyan fehér papírra. Hogy ennek mi értelme volt, a mai napig nem sikerült megfejtenem.
Itthon időről időre nekiálltunk, nekiállunk ollóval vágni. Petrezselymet, tésztát, fonalat, folpackot, sütőpapírt. Azért persze szoktunk hagyományosan, papír alapon is kézműveskedni. Akkor meg az bosszant fel, hogy a sablonnal nem tudnak mit kezdeni a kisasszonyok. Megcsinálom a sablont, ott van előttük, ahogy az összes többi hozzávaló is, és a gyermekeim csak néznek rám, nagy kerek szemekkel, hogy akkor most mihez is kéne kezdeni ezekkel? És nem jön magától a következő lépés, hogy a sablont rárakjuk a papírra, körberajzoljuk, stb. Azért az évek során rájöttem ám a magyarázatra! Az óvónéni, tanárnéni, megcsinálja a sablont, mindenkinek gyorsan körberajzolja, kivágja, és a gyerekek csak ennél a fázisnál, gyakorlatilag a munka közepén kapcsolódnak be.
Ezek után gondolom érthető, hogy amikor itthon kézműveskedünk, miért igyekszem a lehető legkevesebb papírt használni, és minden részletbe bevonni a kisasszonyokat.

Most a levendulából igyekszünk kihozni a lehető legtöbbet. Leszedtük a virágokat (metszőollóval, lehetőleg egyforma, hosszú szárral). Itt egyesek már elvesztették az érdeklődésüket, és rajzolni kezdtek, én meg csak úgy, magamnak szórakoztam a levendulával. 10 szálat csokorba fogtam. Úgy igazítottam, hogy a virágok vége egy vonalban legyen - ez lesz majd a levendulababa szoknyájának az alja.


Az egyik virágszárra rákötöttem a fonalat.



Elkezdtem a fonalat végig a csokorban lévő virágok szárán feltekerni.


Amikor elértem addig, ahol majd a baba kezei kezdődnek, 4 szárat különvettem, és csak azokon folytattam a fonal tekergetését.

Így kialakult a baba egyik karja. Még 4 virágszárat választottam külön, azt is betekergettem, így már két keze lett a babának.



A végén görcsöt kötöttem, és a fonal végét egy tűvel bebújtattam a szorosan összetekert fonalak alá.


Most már a kisasszonyok is érdeklődtek, hogy mit művelek, gondoltam, ráteszek még egy lapáttal, előhoztam két lila zselés tollat is a dugiból (az egyik ráadásul csillámos!). És tádámm, mindenki levendulababát akart csinálni.


Akkora volt a lelkesedés, hogy 19-re lapot húztam, feldobtam az ötletet, hogy menjünk ki a rétre, szedjünk cickafarkat, legyen tarka szoknyája a babának. És még ez is összejött! Lila és fehér szoknyás babák készültek nálunk.



Megjegyzések

  1. Ez nagyon jó ötlet!
    Én is hiányolom olykor az oviban a kreativitást, de nagyon örülök neki, hogy legalább sokat viszik őket az udvarra levegőzni és nem tv elé ültetik a gyerekhadat mesét nézni. Mert ilyen ovi is van.
    Hétvégén a cickafarkas babát ki fogjuk próbálni! Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, jó mulatság volt a cickafarkas babák gyártása.
      Igen, én is hallottam már tévézős ovikról :(
      Nektek akkor a levegőzéssel legalább szerencsétek van, az én gyerekeimnek abból is elég ritkán jut az oviban.

      Törlés
  2. De jók ezek a babák!
    A mi ovinkban a gyerekek mindenféle technikával / vágnak,varrnak!,ragasztanak,festenek,ők szövik a ballagó tarisznyájukat!,agyagkígyókat raknak a fatörzsre és kidíszítik magokkal/ dolgoznak és az alapanyagoknak mindegyike megtalálható a munkájukban / agyag,gyöngy,préselt virág,termések,csigaházak,magvak,csuhé,rafia,filcanyag,szalvéta,újságpapír!,mézes és linzertészta,gombok,csipke,kavicsok,madártoll / Mondjuk a dekorgumit nem gyakran használják szerencsére,inkább csak akkor,ha játékokat vagy bábokat készítenek műanyag hulladékokból.Sajnos a papír a megfizethető,van ahol sógyurmára sincs pénz.....
    Ha bevinnétek az oviba-iskolába a saját munkáitokat,lehet,hogy új ötleteket adnátok a pedagógusoknak vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Becsüljétek meg azt az ovit nagyon:)
      Értem én, hogy pénz nincs, de mintha a természetes életösztön veszett volna ki az ovikból. Ha van körülöttem 25-30 (vagy 1, vagy 2) gyerek, már csak azért is kitalálok nekik valami elfoglaltságot, hogy én ne bolonduljak meg tőlük. És rengeteg olyan ötlet van, ami tényleg egy fillérbe sem kerül(ne). Egy ovis csoportban fogy a wc papír bőven, tehát van üres guriga. Nem hiszem el, hogy nem lehet a folyosó egyik végén felállítani a gurigágat, és zoknilabdákkal (minden gyereknek van tartalék zoknija) bowlingosat / tekéset játszani. Ha már unják a natúr változatot, kidekorolhatnák a gyerekek a papírgurigákat. A foglalkozási naplóba meg be lehetne írni, hogy a kézügyesség fejlesztése, hiszen tálcán kínálja magát a lehetőség, megtanítani a gyerekeket zoknit gombócba hajtogatni. Aztán lehetne a zoknikkal párkeresőset játszani. A wc papír gurigákból meg tornyot építeni.
      Én már nem vagyok hajlandó elfogadni a nincs rá pénz érvet.
      Kipróbáltuk, vittük megmutatni az itthoni alkotásokat. Abszolút kontraproduktív volt. Az csapódott le, hogy ha anyuka ilyen lelkes, meg ügyes, akkor az oviban nem is kell foglalkozni a gyerekkel, esetleg anyuka csináljon otthon az ovinak ezt, meg azt, meg amazt. Vagy anyuka az oviban valósítsa meg a kreatív ötleteit az egész csoporttal. Erre mondom én azt, hogy talán foglalkozzon az oviban a gyerekekkel az, aki ezért kapja a fizetését. Szóval erről hamar leszoktam.
      Azt is kipróbáltam, hogy amikor mentem le a neten talált jó ötleteket magamnak, hogy majd megvalósítjuk a kisasszonyokkal, e-mailben elküldtem a linket az épp aktuális pedagógusoknak. Teljes agyonhallgatás lett a vége, még csak annyi reakció se volt soha, hogy megkaptam az e-mailed.
      Mintha az lenne a levegőben, persze kimondatlanul, hogy egy "civil" nyilván nem tudhatja, mit lehet kezdeni a gyerekekkel.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…