Ugrás a fő tartalomra

A "lámpahorog" szóval

sok-sok évvel ezelőtt találkoztam először. Akkor költöztünk össze a Párommal, és igyekeztünk nekünk tetsző módon berendezni a rendelkezésünkre álló teret. Az az ötletem támadt, hogy valamit (díszt, virágot?, már nem is emlékszem) a plafonról lelógatva kellene elhelyeznünk. A Páromnak is tetszett az ötlet, a kivitelezést is vállalta, nagyon jól indult a közös életünk :-)
Bementem a lakóhelyünk szerint illetékes kis vasas boltba, és elmondtam, hogy egy olyan tárgyra van szükségem, aminek az egyik vége csavaros, a másik pedig egy kampó.
- ??? (Teljesen ledöbbent, értetlen tekintetet kaptam válaszul. Na jó, akkor máshogy próbálkozom.)
- Olyan, mint egy szemescsavar, csak nem zárul be teljesen a végén a kör, hanem csak egy fél kör, mint egy kampó. (Aki nem tudja készségszinten, milyen a szemescsavar, az itt megtekintheti :-)
- Kampó??? (De mint aki még a szót sem hallotta soha.)
- Akkor horog.
- Horog???
- Az a cucc, amire a csillárt szokás felakasztani.
- Csillárt?
És ezt így folytattuk bő 10 percen át. A végén már három eladó nézett hülyének, én pedig közel álltam ahhoz, hogy lerajzolom nekik, ha a szóból nem értenek. Persze megvolt az a rész is, hogy azt ugyan nem tudják, mit szeretnék venni, de biztos, hogy náluk olyan nem kapható, és ami még biztosabb, olyan tárgy nem is létezik. Egyszer csak megszólal az egyik eladó:
- Nem lehet, hogy lámpahorgot szeretne?
- (De, b.meg, lehet. Vagy élveboncolást.) Most komolyan, a "lámpahorog" hány huszonéves nő aktív szókincsében szerepel???  És kell-e őket emiatt hülyének nézni?
Mindegy, a foglalkozás elérte a célját, megtanultam egy életre, hogy mi is az a lámpahorog.

Azóta bátran és magabiztosan lépek be a vasas boltokba, valahányszor csak lámpahorogra van szükségem. Mint legutóbb is, az aktuális lakóhelyünk szerint illetékes kis vasboltba, ahol tavaly már vettem ugyanolyan lámpahorgot, amilyet most is szerettem volna. (És ahol csavarokat meg fúrúhegyet is szoktam szeretnék időről időre vásárolni.)

- Jó napot kívánok. 10-es lámpahorgot kérek, fehéret.
- Ezt hogy érti?
- ??? Úgy, hogy 10-es lámpahorgot kérek, fehér színben.
- Ebből mi a 10-es?
- ( Az űrtartalma! Hát milyen paraméterei vannak egy nyomorult lámpahorognak vagy bármilyen csavarnak???) A tipli a 10-es, ami már bent van a plafonban, és amibe a lámpahorgot fogom majd beletekerni. Gondolom, az ennek megfelelő méretű lámpahorog is 10-es. (Azt hiszem, sikerült jó választ adnom, mert nem firtatta tovább a dolgot.)
- Fehérből nem lesz olyan hű de nagy variációs lehetőség. (Valamiért olyan érzésem van azóta is, hogy ez nem teljesen adekvát válasz arra, amit mondtam. Még szerencse, hogy egy teljesen konkrét terméket keresek, nincs szükségem hű de nagy választékra.)
És láss csodát, nem volt 10-es fehér lámpahorog. Pedig az eladó még ki is húzott néhány kis fiókot teljesen találomra a bolt különböző részein.

Néhány nappal később a kedvenc nagy barkácsáruházam csavarosztályán végignéztem a választékot, és íme, micsoda zsákmánnyal tértem haza:



10-es, fehér lámpahorog. Azóta a virágok is a helyükre kerültek.






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe