Ugrás a fő tartalomra

A "lámpahorog" szóval

sok-sok évvel ezelőtt találkoztam először. Akkor költöztünk össze a Párommal, és igyekeztünk nekünk tetsző módon berendezni a rendelkezésünkre álló teret. Az az ötletem támadt, hogy valamit (díszt, virágot?, már nem is emlékszem) a plafonról lelógatva kellene elhelyeznünk. A Páromnak is tetszett az ötlet, a kivitelezést is vállalta, nagyon jól indult a közös életünk :-)
Bementem a lakóhelyünk szerint illetékes kis vasas boltba, és elmondtam, hogy egy olyan tárgyra van szükségem, aminek az egyik vége csavaros, a másik pedig egy kampó.
- ??? (Teljesen ledöbbent, értetlen tekintetet kaptam válaszul. Na jó, akkor máshogy próbálkozom.)
- Olyan, mint egy szemescsavar, csak nem zárul be teljesen a végén a kör, hanem csak egy fél kör, mint egy kampó. (Aki nem tudja készségszinten, milyen a szemescsavar, az itt megtekintheti :-)
- Kampó??? (De mint aki még a szót sem hallotta soha.)
- Akkor horog.
- Horog???
- Az a cucc, amire a csillárt szokás felakasztani.
- Csillárt?
És ezt így folytattuk bő 10 percen át. A végén már három eladó nézett hülyének, én pedig közel álltam ahhoz, hogy lerajzolom nekik, ha a szóból nem értenek. Persze megvolt az a rész is, hogy azt ugyan nem tudják, mit szeretnék venni, de biztos, hogy náluk olyan nem kapható, és ami még biztosabb, olyan tárgy nem is létezik. Egyszer csak megszólal az egyik eladó:
- Nem lehet, hogy lámpahorgot szeretne?
- (De, b.meg, lehet. Vagy élveboncolást.) Most komolyan, a "lámpahorog" hány huszonéves nő aktív szókincsében szerepel???  És kell-e őket emiatt hülyének nézni?
Mindegy, a foglalkozás elérte a célját, megtanultam egy életre, hogy mi is az a lámpahorog.

Azóta bátran és magabiztosan lépek be a vasas boltokba, valahányszor csak lámpahorogra van szükségem. Mint legutóbb is, az aktuális lakóhelyünk szerint illetékes kis vasboltba, ahol tavaly már vettem ugyanolyan lámpahorgot, amilyet most is szerettem volna. (És ahol csavarokat meg fúrúhegyet is szoktam szeretnék időről időre vásárolni.)

- Jó napot kívánok. 10-es lámpahorgot kérek, fehéret.
- Ezt hogy érti?
- ??? Úgy, hogy 10-es lámpahorgot kérek, fehér színben.
- Ebből mi a 10-es?
- ( Az űrtartalma! Hát milyen paraméterei vannak egy nyomorult lámpahorognak vagy bármilyen csavarnak???) A tipli a 10-es, ami már bent van a plafonban, és amibe a lámpahorgot fogom majd beletekerni. Gondolom, az ennek megfelelő méretű lámpahorog is 10-es. (Azt hiszem, sikerült jó választ adnom, mert nem firtatta tovább a dolgot.)
- Fehérből nem lesz olyan hű de nagy variációs lehetőség. (Valamiért olyan érzésem van azóta is, hogy ez nem teljesen adekvát válasz arra, amit mondtam. Még szerencse, hogy egy teljesen konkrét terméket keresek, nincs szükségem hű de nagy választékra.)
És láss csodát, nem volt 10-es fehér lámpahorog. Pedig az eladó még ki is húzott néhány kis fiókot teljesen találomra a bolt különböző részein.

Néhány nappal később a kedvenc nagy barkácsáruházam csavarosztályán végignéztem a választékot, és íme, micsoda zsákmánnyal tértem haza:



10-es, fehér lámpahorog. Azóta a virágok is a helyükre kerültek.






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívese

Dolgozott nálunk

ez az ember, aki hajlandó is volt meg képes is egy íves falat megépíteni, és szekrényajtóból szobaajtót csinálni. Persze, hogy megkérdeztem, volna -e kedve megépíteni a fürdőszoba falát is. Oda egy zuhanyajtót kellene beépíteni ajtónak. (Nem nagy a tetőtérben a belmagasság, a fürdőszoba fala kb. a tetőgerinc alatt lesz majd, oda kényelmesen elférne egy ajtó, csak nyitni nem tudnánk, nem férne el a tetőtől. Ezért rögtön tolóajtót kerestünk. Azt meg egyszerűen Jelnek vettük, amikor megjelent egy hirdetés, hogy egy új, üveg tolóajtót árulnak 5 utcányira tőlünk. Ja, hogy zuhanyfülke-ajtó? És akkor mi van?) Sóhajtott nagyokat, de a szeme mosolygott huncutul - a világért be nem vallaná, de szereti megvalósítani a szokatlan ötleteinket. És íme, van már fala a fürdőszobának és rajta ajtó. Belülről, a fürdőszoba felől