Ugrás a fő tartalomra

A "lámpahorog" szóval

sok-sok évvel ezelőtt találkoztam először. Akkor költöztünk össze a Párommal, és igyekeztünk nekünk tetsző módon berendezni a rendelkezésünkre álló teret. Az az ötletem támadt, hogy valamit (díszt, virágot?, már nem is emlékszem) a plafonról lelógatva kellene elhelyeznünk. A Páromnak is tetszett az ötlet, a kivitelezést is vállalta, nagyon jól indult a közös életünk :-)
Bementem a lakóhelyünk szerint illetékes kis vasas boltba, és elmondtam, hogy egy olyan tárgyra van szükségem, aminek az egyik vége csavaros, a másik pedig egy kampó.
- ??? (Teljesen ledöbbent, értetlen tekintetet kaptam válaszul. Na jó, akkor máshogy próbálkozom.)
- Olyan, mint egy szemescsavar, csak nem zárul be teljesen a végén a kör, hanem csak egy fél kör, mint egy kampó. (Aki nem tudja készségszinten, milyen a szemescsavar, az itt megtekintheti :-)
- Kampó??? (De mint aki még a szót sem hallotta soha.)
- Akkor horog.
- Horog???
- Az a cucc, amire a csillárt szokás felakasztani.
- Csillárt?
És ezt így folytattuk bő 10 percen át. A végén már három eladó nézett hülyének, én pedig közel álltam ahhoz, hogy lerajzolom nekik, ha a szóból nem értenek. Persze megvolt az a rész is, hogy azt ugyan nem tudják, mit szeretnék venni, de biztos, hogy náluk olyan nem kapható, és ami még biztosabb, olyan tárgy nem is létezik. Egyszer csak megszólal az egyik eladó:
- Nem lehet, hogy lámpahorgot szeretne?
- (De, b.meg, lehet. Vagy élveboncolást.) Most komolyan, a "lámpahorog" hány huszonéves nő aktív szókincsében szerepel???  És kell-e őket emiatt hülyének nézni?
Mindegy, a foglalkozás elérte a célját, megtanultam egy életre, hogy mi is az a lámpahorog.

Azóta bátran és magabiztosan lépek be a vasas boltokba, valahányszor csak lámpahorogra van szükségem. Mint legutóbb is, az aktuális lakóhelyünk szerint illetékes kis vasboltba, ahol tavaly már vettem ugyanolyan lámpahorgot, amilyet most is szerettem volna. (És ahol csavarokat meg fúrúhegyet is szoktam szeretnék időről időre vásárolni.)

- Jó napot kívánok. 10-es lámpahorgot kérek, fehéret.
- Ezt hogy érti?
- ??? Úgy, hogy 10-es lámpahorgot kérek, fehér színben.
- Ebből mi a 10-es?
- ( Az űrtartalma! Hát milyen paraméterei vannak egy nyomorult lámpahorognak vagy bármilyen csavarnak???) A tipli a 10-es, ami már bent van a plafonban, és amibe a lámpahorgot fogom majd beletekerni. Gondolom, az ennek megfelelő méretű lámpahorog is 10-es. (Azt hiszem, sikerült jó választ adnom, mert nem firtatta tovább a dolgot.)
- Fehérből nem lesz olyan hű de nagy variációs lehetőség. (Valamiért olyan érzésem van azóta is, hogy ez nem teljesen adekvát válasz arra, amit mondtam. Még szerencse, hogy egy teljesen konkrét terméket keresek, nincs szükségem hű de nagy választékra.)
És láss csodát, nem volt 10-es fehér lámpahorog. Pedig az eladó még ki is húzott néhány kis fiókot teljesen találomra a bolt különböző részein.

Néhány nappal később a kedvenc nagy barkácsáruházam csavarosztályán végignéztem a választékot, és íme, micsoda zsákmánnyal tértem haza:



10-es, fehér lámpahorog. Azóta a virágok is a helyükre kerültek.






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…