Ugrás a fő tartalomra

Ha gazdaságszociológiából

vagy gazdaságpszichológiából (létezik egyáltalán ilyen?) kellene szakdolgozatot írnom, biztos, hogy a szállító viselkedését választanám témául. (Eddigi tapasztalataimról olvashattok itt és itt.) Most egy újabb  kis színessel gazdagodtam ebben a témában.
Útifű maghéjat akartam venni. Én még sosem hallottam erről a termékről, de most hirtelen szükségem lett rá, így hát a legrosszabbra készülve nekivágtam a bioboltoknak. Azzal a kicsinyes előítélettel indultam el itthonról, hogy ha én nem hallottam még róla, akkor az nyilván valami nagyon különleges, majd megint hallgathatom, hogy nem is létezik olyan, hogy útifű maghéj. Esetleg vigyek helyette árvacsalánt vagy tönkölybúzát, vagy bármit, ami az eladónak épp az eszébe jut.
De nem! Rögtön az első boltban tudták, miről beszélek, csak sajnos épp előttem vitték el az utolsó három dobozzal. De ne csüggedjek, mert vagy jövő kedden, vagy azután, vagy valamikor majd lesz. 
Következő biobolt. Jaj, sajnos, épp 5 perce vitték el az utolsó dobozzal. De érdekes, én eddig az útifű maghéj létezéséről sem tudtam, mások meg egyenesen felvásárolják.
Harmadik biobolt.
- Jó napot kívánok, útifű maghéjat szeretnék vásárolni.
- Ó, épp az előző vásárló vitte el az utolsót. (A három boltot kb. 20 perc alatt jártam végig. Nyilván van arra esély, hogy mind a háromban tényleg épp előttem vették meg az útifüvet. Még az is lehet, hogy ugyanaz az egy vásárló járta végig előttem a bioboltokat. Vagy valamelyik iskolában diáknap volt, és az volt az egyik feladat, hogy ki tud több útifű maghéjat szerezni. Vagy a kisboltosok új marketingszöveggel kedveskedtek nekem.)
- Rendben, köszönöm.
- Jaj, de... 
- ???
- Majd nézzen be nemtudommikor! Soha nem tudjuk előre, mikor jön a szállító, és azt sem, hogy mit hoz :-)
Tényleg, szó szerint így mondta. Új időhatározó a magyar nyelvben, nemtudommikor! 
De ez az áruellátási módszer valami döbbenetes! Lehet, hogy a szállítónak se telefonszáma, se e-mail címe nincs, és nem lehet kapcsolatba lépni vele, hogy te, figyelj már, félig üres a bolt, hozzá' má' lécci egy kis bűvöseztmegazt! És ha valamikor mégis kegyeskedik előjönni a szállító, amit és amennyit hoz, átveszik tőle? Nem lehetne lecserélni ezt a szállítót?
Végül, a sokadik bioboltban csak sikerült útifű maghéjat vennem.


Mert találtam egy kenyér receptet, ahhoz kellett. Nagyon izgalmas recept, semmi nem kell bele, ami hagyományosan a kenyérhez kapcsolódik, tehát nincs benne sem liszt, sem élesztő, és dagasztani sem kell. (A kisasszonyok rögtön elnevezték hülyegyerekek kenyerének, mert szerintük csak a hülye gyerekek nem tudják, hogy a kenyeret lisztből és élesztőből dagasztjuk :-)
Tehát összekevertem 135g napraforgó magot, 90g lenmagot, 65g mogyorót, 145g zabpelyhet, 4ek útifű maghéjat és egy kevés sót. 3,5dl vízbe kevertem 1ek mézet és 3 ek kókuszolajat, addig melegítettem, míg a méz és az olaj felolvad, majd a magos keverékre öntöttem. Összekevertem, és hagytam állni. Amikor összeállt sűrű tésztává, formába simítottam, és 180 fokos sütőbe toltam. Kb. 20 perc után kiborítottam a formából és úgy sütöttem tovább.


Medvehagymás kecskegomolyával és ananászos, banános turmixszal tökéletes reggeli volt.

Megjegyzések

  1. Mióta divat a paleo, azóta tényleg a sok lisztpótlót viszik mint a cukrot. Milyen íze lett a kenyérnek? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Finom. Elsőszülöttem azt mondta, ha többé nem lenne másfajta kenyér, csak ilyen, ő akkor is nagyon boldog lenne :-) Annyiban hasonlít a hagyományos kenyérhez, hogy se édes, se sós nem volt, lekvárral és guacamole-val is ettük. Viszont ízesebb volt, mint a sima fehér kenyér. Egy próbát mindenképp megér.

      Törlés
  2. Amúgy létezik gazdaságpszichológia, múlt félévben volt egy ilyen tárgyam a fősulin, de semmi érdemlegeset nem tanultunk. De sztem a tanár hibája volt..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, most már ezt is tudom. Nekünk is volt néhány ilyen tantárgyunk, hogy nem történt semmi az órákon. Az ilyenből érdekes igazán vizsgázni :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…