Ugrás a fő tartalomra

Én járok

postára. Ha nem járnék, sok élménnyel lennék szegényebb.
Legutóbb már majdnem azt hittem, megúszom kaland nélkül (kac-kac, kis naiv). A háromból két ablak volt nyitva (a harmadikat csak kialakították, de annyira elbarikádozza a sok reklámanyag, hogy esélytelen, hogy ott valaha is lesz ügyintézés), mind a kettőnél csak egy-egy ügyfél volt, nem is hittem a szerencsémnek. Az egyik sorban az az egy ügyfél sok csekket fizetett be, és a fizetéssel is volt valami kavar, kártyával fizetett, vagy pénzt vett fel, lényeg, hogy nem ment simán. Jó lesz nekem a másik sor is, ami nem is sor tulajdonképpen, hiszen csak egy házaspár van előttem, biztos gyorsan végeznek :-)
Á, dehogy. Az előttem lévő házaspár úgy döntött ugyanis, hogy a biztosításkötésre a legalkalmasabb hely a posta. Mi más is lehetne. Én is nagyon szívesen találgatnám mások füle hallatára (mert hallottam én is, és a másik sorban álló hölgy is, plusz a két ügyintéző, plusz néhányan, akik épp befejezték a vásárlást a nagyboltban), mennyit érhet az ingatlanom, és a benne felhalmozott ingóságok. Örömmel diktálnám az általános alapzajt túlkiabálva, hány négyzetméteres a fürdőszobám, van-e víz, gáz, villany az ingatlanban, milyen a tévém, vannak-e nagyértékű gépek, ékszerek, dísztárgyak, esetleg műkincsek felhalmozva. Ha elbizonytalanodnék, jól esne, hogy a postáskisasszony is beszállna a találgatós játékba, érdemes-e a kutyát is bevenni a biztosítási összegbe. Mindezt hosszú, hosszú perceken át. És amikor minden kérdésre sikerült választ adni, jön a lényeg, a fénypont, a mennyi is az annyi. A postai alkalmazott (2013-ban!!!) elővesz egy A/3-as méretű, sűrű táblázatot, és megpróbálja abból kiolvasni a biztosítási összeget. Jobb kéz mutatóujja fentről lefelé, bal kéz mutatóujja balról jobbra, ahol a két ujj találkozik, annyit kell majd fizetni. Hoppá, elcsúszott az egyik ujjam, na még egyszer! Jaj, megint. 
Na, itt döntöttem el, hogy nem is olyan fontos feladnom azt a levelet.
Az egyik Olvasómtól kaptam egy linket a posta szolgáltatásairól. Igazi gyöngyszem, minden pillanata ajándék. Én nagyon jól szórakoztam, míg néztem, mulassatok jól ti is.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…