Ugrás a fő tartalomra

Én járok

postára. Ha nem járnék, sok élménnyel lennék szegényebb.
Legutóbb már majdnem azt hittem, megúszom kaland nélkül (kac-kac, kis naiv). A háromból két ablak volt nyitva (a harmadikat csak kialakították, de annyira elbarikádozza a sok reklámanyag, hogy esélytelen, hogy ott valaha is lesz ügyintézés), mind a kettőnél csak egy-egy ügyfél volt, nem is hittem a szerencsémnek. Az egyik sorban az az egy ügyfél sok csekket fizetett be, és a fizetéssel is volt valami kavar, kártyával fizetett, vagy pénzt vett fel, lényeg, hogy nem ment simán. Jó lesz nekem a másik sor is, ami nem is sor tulajdonképpen, hiszen csak egy házaspár van előttem, biztos gyorsan végeznek :-)
Á, dehogy. Az előttem lévő házaspár úgy döntött ugyanis, hogy a biztosításkötésre a legalkalmasabb hely a posta. Mi más is lehetne. Én is nagyon szívesen találgatnám mások füle hallatára (mert hallottam én is, és a másik sorban álló hölgy is, plusz a két ügyintéző, plusz néhányan, akik épp befejezték a vásárlást a nagyboltban), mennyit érhet az ingatlanom, és a benne felhalmozott ingóságok. Örömmel diktálnám az általános alapzajt túlkiabálva, hány négyzetméteres a fürdőszobám, van-e víz, gáz, villany az ingatlanban, milyen a tévém, vannak-e nagyértékű gépek, ékszerek, dísztárgyak, esetleg műkincsek felhalmozva. Ha elbizonytalanodnék, jól esne, hogy a postáskisasszony is beszállna a találgatós játékba, érdemes-e a kutyát is bevenni a biztosítási összegbe. Mindezt hosszú, hosszú perceken át. És amikor minden kérdésre sikerült választ adni, jön a lényeg, a fénypont, a mennyi is az annyi. A postai alkalmazott (2013-ban!!!) elővesz egy A/3-as méretű, sűrű táblázatot, és megpróbálja abból kiolvasni a biztosítási összeget. Jobb kéz mutatóujja fentről lefelé, bal kéz mutatóujja balról jobbra, ahol a két ujj találkozik, annyit kell majd fizetni. Hoppá, elcsúszott az egyik ujjam, na még egyszer! Jaj, megint. 
Na, itt döntöttem el, hogy nem is olyan fontos feladnom azt a levelet.
Az egyik Olvasómtól kaptam egy linket a posta szolgáltatásairól. Igazi gyöngyszem, minden pillanata ajándék. Én nagyon jól szórakoztam, míg néztem, mulassatok jól ti is.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Mivel etetnek téged? 26.11

Megvolt az ovis karácsonyi ünnepség. Nem részletezem, nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint szokott. Mire a gyerekek visszaértek a tornateremből, a csoportszobában várták őket az ajándékok. Persze a gyerekek azonnal nekiláttak bontogatni, én Másodszülöttemnek és a barinőjének segítettem. Amikor megláttam végre megértettem, mit rejt a csomag, a fejemben megszólalt (jó hangosan) a kedvenc moldvai csujogatásom:   Napvilág, holdvilág, megbolondult a világ!   Ezt nézzétek, mit kaptak a gyerekek az oviban a Jézuskától:     Egy babát, aki egy babakocsit tologat, amiben két kutya van ! Erre nevelik a gyerekeket???!!! Hogy édes kis kutyuskákat tologassanak babakocsiban???!!! Ja, az ovi pedagógiai programjában az szerepel, hogy a néphagyományok őrzésének kiemelt szerepe van. Nem azt várom, hogy kendert tiloljanak, de azért ne arra neveljék már őket, hogy az embergyerek helyét cuki kis kutyusokkal is ki lehet tölteni.   És ha ez még nem lenne elég, ...