A menzareform hozzánk még nem ért el, de egy új jelenségre felfigyeltem. Adjunk sosem hallott nevet a menzás ételeknek, és akkor nem lesz baj, ha sosem látott ételeket teszünk a gyerekek elé.
Az első nagy rácsodálkozás a bundás mackó volt.
Aztán szembesültem a kassai burgonyalevessel.
Tegnap reggel pedig azt olvastam az ovis étlapon, hogy Dán karfiolleves. Néztem körbe tanácstalanul, hogy csak én nem tudom, hogy milyen is a dán karfiolleves, vagy ez (még) tényleg nem része az alapműveltségnek.
(Villámjáték! Ki tudja most kapásból, Google használata nélkül!, rávágni a jó választ, hogy milyen is a dán karfiolleves???)
Az ovis öltözőben senki nem tudta, milyen a dán karfiolleves, egy arra járó óvónéni visszakérdezett, hogy jól hallotta-e, mit beszélek, majd csak annyit mondott, hogy na, most már igazán kíváncsi, milyen lesz a leves, a kisasszonyom barinője pedig bejelentette, hogy ő azt hiszi, nem szereti a dánot. Megbeszéltük, hogy a dán nem ennivaló, és hogy most arról van szó, hogy olyan karfiolleves lesz az ebéd, amilyet egy Dánia nevű országban szokás enni. Tudjátok, a híres dán karfiolleves!
 |
| Elnézést a kép minőségéért, de nagyítva azért olvasható. |
Ilyen bevezető után érthető, hogy rákerestem, milyen is ez a leves. Tulajdonképpen egy egyszerű karfiolleves, virslivel, és van benne krumpli is, gondolom, azzal sűrítik. Amit nyilván nagyon finomra el lehet készíteni, még az is lehet, hogy a héten főzök én is. De miért nem lehet úgy kiírni az étlapra az ételek nevét, hogy tudja az ember gyereke, mire számítson?!
Délután megkérdeztem a kisasszonytól, milyen volt a leves. "Fehéres színű rántás, benne krumplidarabok meg egy virslikarika." Még hogy a gyerekek nem ismerik az ennivalókat! Az enyém olyan konyhatechnikai eljárásokkal is tisztában van, mint a rántás. (Mondjuk ez engem is meglepett :-) És az óvónéni is megerősítette, tényleg olyan volt a leves, amilyennek Másodszülöttem leírta. Az ízéről annyit tudtam meg, hogy semmi különös, nem volt rossz, de különösebben jó sem.
Elmondtam az óvónéninek is a nagy felfedezésem, hogy az étlapon micsoda hangzatos nevek szerepelnek mostanában. Azt mondta, ő beérné egyszerűbb nevekkel is, ha legalább ehető lenne az étel. Ő nem a menzás menüt eszi, de azt mondta, elég csak végignézni is. Múlt héten pl. minden nap ugyanazt a levest kapták a gyerekek a menzán. Az étlapon volt daragaluska leves, lencseleves füstölt hússal, karfiolleves és csontleves, mert a papír mindent elbír, de a tányérokba minden nap ugyanaz a semmilyen levesre nem hasonlító lötty került, mert a gyerekek még a papírnál is többet bírnak. És nem hülyék a gyerekek, ők is észrevették ám, az enyém szóvá is tette: De óvónéni, tegnap is ez volt a leves!
De hogy mégis jó hangulatban érjen véget a beszélgetés, kaptam újabb sohanemtalálnádki ételnevet: serpenyős burgonya. Egy délelőttön át találgatta az egész óvoda, hogy az mi lehet, én arra tippeltem, hogy tepsis krumpli (steak burgonya), míg kiderült, hogy paprikás krumpli. Na, jelentkezzen az, aki serpenyős burgonyának hívja a paprikás krumplit!
És akkor még ott a pénteki reggeli, a mozaikos felvágott...
Délután megkérdeztem a kisasszonytól, milyen volt a leves. "Fehéres színű rántás, benne krumplidarabok meg egy virslikarika." Még hogy a gyerekek nem ismerik az ennivalókat! Az enyém olyan konyhatechnikai eljárásokkal is tisztában van, mint a rántás. (Mondjuk ez engem is meglepett :-) És az óvónéni is megerősítette, tényleg olyan volt a leves, amilyennek Másodszülöttem leírta. Az ízéről annyit tudtam meg, hogy semmi különös, nem volt rossz, de különösebben jó sem.
Elmondtam az óvónéninek is a nagy felfedezésem, hogy az étlapon micsoda hangzatos nevek szerepelnek mostanában. Azt mondta, ő beérné egyszerűbb nevekkel is, ha legalább ehető lenne az étel. Ő nem a menzás menüt eszi, de azt mondta, elég csak végignézni is. Múlt héten pl. minden nap ugyanazt a levest kapták a gyerekek a menzán. Az étlapon volt daragaluska leves, lencseleves füstölt hússal, karfiolleves és csontleves, mert a papír mindent elbír, de a tányérokba minden nap ugyanaz a semmilyen levesre nem hasonlító lötty került, mert a gyerekek még a papírnál is többet bírnak. És nem hülyék a gyerekek, ők is észrevették ám, az enyém szóvá is tette: De óvónéni, tegnap is ez volt a leves!
De hogy mégis jó hangulatban érjen véget a beszélgetés, kaptam újabb sohanemtalálnádki ételnevet: serpenyős burgonya. Egy délelőttön át találgatta az egész óvoda, hogy az mi lehet, én arra tippeltem, hogy tepsis krumpli (steak burgonya), míg kiderült, hogy paprikás krumpli. Na, jelentkezzen az, aki serpenyős burgonyának hívja a paprikás krumplit!
És akkor még ott a pénteki reggeli, a mozaikos felvágott...
Nálunk múltkor Hófehérke leves volt:-)))Találgattuk is a gyerekekkel viccelődve, vajon Hófehérkét vagy a Hét Törpét esetleg a Gonosz Mostohát főzték bele?
VálaszTörlésÉs kiderült, hogy mit takar ez a hangzatos név?
TörlésAz egész bagázst, hogy finomabb legyen (természetesen őzikével vadásszal együtt)!
TörlésNálunk ellapörkölt néven is ismert (nagyszülő révén), de nekünk ma már csak a pórias paprikás krumpli elnevezés is megteszi.
VálaszTörlésA serpenyős krumplit ismerem, de csak azért mert egyszer étteremben azt rendeltem. Az volt a neve, kolbászos, serpenyős krumpli. Na volt is fancsali pofa, mert ezek kihozták nekem a paprikás krumplit kolbásszal:)))
VálaszTörlésHelló, én ma délelőtt megfejtettem a bundás mackó titkát. =D
VálaszTörléshttp://www.ripp-ropp.hu/hu/termekek/bundasmacko/1
Hoppá. =) Anno, amikor ovis voltam, én is inkább a "rippropp" névre keresztelt húspép-fasírtot ettem szívesen (és sajnos azóta is). Ez szerintem tökugyanaz, húst nemigen látott, de tetszőleges formára alakítható baromfibőrke-szójapép. És finom - nekem. Holnaptól akciós a Sparban, 700 forint az egykilós zacskó, az újságban láttam.
Ezt meg még a múltkori, posta-vegyesbolt poszthoz kommenteltem, de ide is ideteszem (avagy miért lehet minden sz.rt kapni a postán):
http://www.rtlklub.hu/musorok/hazonkivul/videok/182359
Én a serpenyős krumplival inkább valami rakottkrumpli-szerű ételre asszociálok. Na, de hogy paprikáskrumpli? Ehhh... Párom édesapja, amikor katona volt és eltávon volt, betért a többiekkel egy étterembe. Nézegették az étlapot és megakadt a szemük a "huszárrostélyos" nevű, nem túl drága ételen. Hát rendeltek belőle. Ki is vitték. Pirítós volt. Na, nekem egyből ez a sztori ugrott be. Vagy ne adjak ötleteket? =)
Az meg, hogy minden nap ugyanazt a levest kapták, nagyon durva. Hogy még képesek voltak csütörtökön is a hétfői főzést odaadni nekik. Nem tudom, mit szólt volna ehhez az ÁNTSZ. Bár, egy semmilyen vegetalevest nem tart semeddig összedobni, hogy frissen kerüljön a gyerekekhez... Nem tudom, ez mindenhogy nagyon gáz!
A löncsfelvágottért (és a soproni, zala és olasz felvágottért) továbbra is szívlapát minden gyermekélelmezőnek.
A postás linked már a múltkor is bearanyozta az estémet :-) Igazi gyöngyszem, e-mailben kérdeztem is, hogy hozzájárulsz-e, hogy egy önálló bejegyzést szenteljek neki - megérdemli a műsor is és a posta is. Úgy látszik, elkallódott az az e-mail, de ha nem bánod, közzéteszem majd a linket, hogy azok is láthassák, akik amúgy a kommenteket nem olvassák.
TörlésSzia, bocsáss meg, az e-mail ezek szerint elkallódott, mert sehol sem találom, a spam-mappában sem. =(
TörlésPersze, nyugodtan tedd közzé, elvégre a műsor archívumából is elérhető. =)
Krémleves volt. Fehér színű, de nem derült ki róla, hogy hagymakrém, spárga vagy karalábé akart lenni eredetileg:-))))És meglepő módon nálunk is azt mondta az óvó néni, hogy attól, mert megpróbáltak jópofa nevet adni neki sajna még nem lesz jobb a kaja:-(((
VálaszTörlésNálunk a hangzatos "citromos kerti leves" elnevezés takarja a fehér színű levet. Fehér, a kisasszony szerint majdnem úgy néz ki, mint a tej, de mégsem az. Gondolom tejporból készül. A "kerti" jelzőből én zöldségekre asszociálnék, de ebben a levesben nincs semmi, se tészta, se zöldség, se hús, csak egy fehér lé. Létezik, hogy vízzel hígított tejport kapnak???
Törlés