Ugrás a fő tartalomra

Kértem

20 dkg juhtúrót.
Aki látott már ilyet (mármint juhtúrót, nem engem, ahogy vásárolok), az tudja, hogy a juhtúró egy nem kifejezetten mutatós, amorf, képlékeny massza, kicsit szotyis, de mindezt elnézzük neki, mert finom.
Viszont amit az eladó művelt, az készületlenül ért. A mérlegre tett egy papírt, azt a fajtát, amelyiknek az egyik oldalán egy vékony nylon van. Amibe a parizert is szokták adni, meg úgy általában a felvágottakat. Látom a jó szándékot, de azért ez a nylon inkább csak gesztusértékű, mert mire hazaérünk a felvágott így is, úgy is szétáztatja a papírt. Hát még a juhtúró! Mert az eladó belekanalazott ebbe a papírba egy maréknyi juhtúrót, becsomagolta, és átadta nekem. Rajta látszott, hogy semmi különöset nem talál ebben az eljárásban, gondolom mindig így szokták, de én vágyakozva gondoltam azokra a kis átlátszó műanyag dobozokra, amikre rápattintható a tetejük, és kulturáltan lehet bennük hazavinni az ennivalót.
A pénztár után nem is mertem berakni a táskámba, kézben vittem haza, és nagyon vigyáztam, nehogy megnyomjam, vagy hozzáérjek, vagy a kezemtől átmelegedjen és szétfolyjon, vagy mittudomén.
Persze már a boltban is tudtam, hogy ez így nem maradhat, itthon gyorsan kicsomagoltam (persze szétázott a papír), hogy átrakom egy kis tálkába.

Báh, de gusztustalanul néz ki!
A Párom is odajött, kíváncsi volt, mivel bajmolódok. Néztem rá segélykérően, hogy hogy kellene, hogy a lehető legkevésbé legyen maszatos a mindenség, ő egy ideig csak szemlélte döbbenten, hogy 2013-ra hová jutott a csomagolástechnológia, majd ennyit mondott:
- Fogjunk meg egy-egy kést, barmoljuk át azzal a cuccot valami csetreszbe.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…