Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 26.15

Húsvét volt az oviban és az iskolában is. Túl nagy feneket nem kerítettek a dolognak (az oviban még csak-csak, de az energiák jelentős részét elvitte a nyílt nap és a leendő kiscsoportosok), de biztos, ami biztos, néhány csokinyulat azért csak belenyomtak a gyerekekbe, nehogy kimaradjanak az ünnepi hagyományból.


Az iskolában mindössze annyi volt a húsvétolás, hogy reggel mindenkit egy csokinyúl várt a padján. Nem mondom, hogy emelkedettebb, méltóbb módja az ünneplésnek, amikor a kislányokat felsorakoztatják és a kisfiúk sorban végiglocsolják őket (én nagyon utáltam), de talán a csokinyúlhoz sem kellene annyira ragaszkodni.
Pedig azt kaptak ebédre is. Gulyáslevest, piskótát csokiöntettel és csokinyulat. (Azért a magasan kvalifikált élelmezésvezetővel egyszer végigetetném ezeket az ebédeket.)
Az oviban ugyanez volt az ebéd, és plusz csokinyúl is került, gondolom nem is kevés, mert haza is hozott belőle a kisasszony, az óvónéni azt mondta, azt már ne egyék meg az oviban, mert ott annyi édességet ettek, hogy a végén még betegek lesznek.
A kisasszony kínálgatott a nyuszival is, de én beértem a címkével is. Szerintem az összetevők elolvasása után egyetértetek majd velem.
Húsvéti nyúl figura kakaós tejbevonómasszából cukor, hidrogénezett növényi zsír, kakaópor 6%, édes tejsavópor, emulgeálószerek (E476, E322, szójalecitin), aroma: kristályvanilin


Megjegyzések

  1. Gulyasleves es csokiontetes piskota (azota is csodalkozom, mi volt abban a csokiontetben, valoszinuleg csak viz es kakaopor) az en menzas emlekeimben is ott van :)))
    Csokinyulat viszont soha nem kaptunk, sanyaru gyerekkorom volt.
    A husvet keddi locsolas is megvolt, igyekeztem hianyozni aznap, bar volt olyan kreten, aki meg kedden is locsolt a krasznaja moszkvaval, na olyankor kaptam az osztalyfonoki intot verekedesert :P

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…