Ugrás a fő tartalomra

A cukiság vége

Eddig ment a "szépelgés" tervekről, elvekről, de most már ideje komolyra fordítani a szót.



Amit mi kértünk:
- Három, egyenértékű szoba. Ez nem elsősorban és feltétlenül négyzetmétert jelent, sokkal inkább egyediséget. Azt szeretnénk, ha mind a három szobának meglenne a maga előnye és hátránya, és mindhárom a lakójához igazítható lenne.
- Senki földje, avagy közösségi tér. Egy olyan találkozási pont, élettér, ami egyszerre mindenkié és senkié. Ahol össze lehet jönni játszani, kártyázni, beszélgetni, netezni, kütyüzni, zenét hallgatni, de nem az enyém, nem a tiéd és nem is az övé. Hogy ne legyen az, hogy már megint áthordtatok mindent hozzám, de elpakolni bezzeg nem akarjátok, vagy már megint nálam szotyiztuk össze a szőnyeget, elegem van abból, hogy mindig nekem kell feltakarítani a ti szemeteteket. Eléggé adta magát, hogy ezt a funkciót az előtér kapja meg, ahová felérkezünk a lépcsőn és ahonnan az ajtók nyílnak. Nem lesz kis feladat "marasztalóan" berendezni, hogy ne csak egy átjáróház legyen, de izgalmas feladat lesz.
- Zuhanyzó, wc. Az elején még az sem volt kimondva, hogy egy helyiségben vagy külön, minden megoldás érdekelt. Az ésszerűnek tűnt, hogy a földszinten már meglévő fürdőszoba, illetve wc fölé kerüljenek az emeleten ezek a helyiségek, tényleg a lehető legegyszerűbb megoldás a cél.

És amit kaptunk, íme az alaprajz. Ilyen lesz a tetőterünk:




Majdnem ilyen. A kis  gardrób-tároló helyiség megszűnik a wc javára, így lehet, hogy a zuhanyzó területe is megnő egy kicsit.
A csigalépcső helye már végleges, de az még nem, hogy hogy lesz beforgatva, honnan indul és hol érkezik fel a tetőtérbe. Ezt a tető magassága, szöge fogja meghatározni (a háttértárgyalások, egyeztetések, számolások idejét éljük).
Elsőszülöttem szobájának (16,6m2) a bejárata még tervezés alatt van (na, az sem lesz egyszerű eset :-), most az tűnik legvalószínűbbnek, hogy egyszerűen meg sem építjük azt a részt, ahová józan ésszel mindenki az ajtót gondolná, csak kihagyjuk a helyét.
Van még egy használaton kívüli kémény is, még nem dőlt el, mi lesz vele, marad-e, vagy lebontjuk.

Hát így.


Megjegyzések

  1. Izgalmas olvasni is, hát még átélni. Köszi, hogy megosztod ezt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És még csak most jön a java! Ma is volt részünk egy (két) izgalmas találkozóban építkezés ügyben, ha már kihevertem annyira, hogy beszélni tudok róla, elmesélem a blogon is.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…