Azzal az elhatározással vágtunk bele ebbe az építkezésbe, hogy amit lehet, használtan veszünk meg. Mostanára úgy érzem, ennek a szemléletnek két pozitív hozadéka is van. Az egyik a költséghatékonyság. Kétségtelen, hogy így sokkal olcsóbban lehet vásárolni.
A másik, hogy az így beszerzett tárgyakhoz egy-egy történet is kapcsolódik, a "hogyan jutottunk hozzá" kalandja.
És azok micsoda sztorik, amikor a végén nem is lesz miénk a kiszemelt áru! Mert a tapasztalataim alapján azt mondom, a bejegyzés (és egyben az új rovat címe :-) inkább így hangzik: Ő eladni akar? Mert én vennék ...
Sok-sok-sok órányi hirdetés nézegetéssel eltöltött idő után elkezdtem tipizálni a hirdetőket, hirdetéseket.
Van a "magamért szeress" típus. Rövid, általában 3-4 szavas hirdetés, amiből gyakorlatilag semmi nem derül ki. Meseszép szék. Kb. ennyi a hirdetés szövege. Hogy is mondta Hofi? Ebből az olvasó megtudja, ami rá tartozik - semmit. De ő eladni akar.
Ennek az altípusa a "jó bornak nem kell is kell a cégér" csoport. Hosszú, szép leírás az eladó termékről, számos jelzővel (hihetetlen, mesebeli, csodás, gyönyörű), hangzatos megfogalmazások (nagyon régi szék új állapotban), semmi konkrétum (az eladó tárgy kora, mérete, súlya, stb.). A végén a koronát a "de a képek úgyis magukért beszélnek" szlogen teszi fel az egészre. Ja, hát akkor meg kár minden szó.
Van a "kevesebb néha több" típus. Hirdet egy három dimenziós tárgyat. Olyat, aminek szemlátomást van térbeli kiterjedése, szélessége, hosszúsága, magassága. Ez három, általában centiméterben megadott adat. Lenne. Mert a hirdetésben csak egy szerepel. Max. kettő. A harmadikat pedig egyszerűen lehetetlenség kicsikarni az eladóból, hiába kérlelem, érvelek, magyarázok, hogy jó volna tudni, hogy az adott tárgy befér-e majd a szobába, vagy a kocsiba egyáltalán, nem és nem, nem árulja el, akié a tudás, azé a hatalom, és még meg is sértődik, hogy mit akadékoskodok / zaklatom / szórakozok vele. De ő is eladni akar.
Egy másik csoport a magányos, aki társaságra vágyik, de cikinek tartja a lelkisegély vonalat hívni. Ezért hirdet. "Eladó egy szék. További információ telefonon." Én vásárolni akarok, nem beszélgetni, ezért ezeket a hirdetéseket soha nem hívom fel.
És "aki azt se tudja, mi van". Ez általában úgy megy, hogy valójában a házastárs akarja eladni a széket (azért jó példa ez a szék, mert olyan hirdetést még nem kerestem), de valami csalafintaság folytán úgy egyeznek meg a felek, hogy inkább a másik fél elérhetőségeit adják meg. Aki tényleg azt se tudja, mit árul, miért, mennyiért.
A körablak volt épp napirenden nálam. Találtam egy gyönyörű, hatalmas negyed kör ablakot, nagyon jó áron. Fogalmazzak úgy, hogy nagyon-nagyon jó áron. Gyanúsan jó áron. A hirdetés nagyon szűkszavú volt, de annyira tetszett az ablak, és az ára, hogy úgy döntöttem, egy telefont megér.
 |
| Kép innen |
- Azt szeretném megkérdezni, hogy fix az ablak?
- Nem tudom. Milyen lehet?
- Fix, nyíló, bukó, bukó-nyíló.
- Ó. Én nem is tudtam, hogy ennyi lehetőség van. Nem tudom, hogy a mi ablakunk milyen. Esetleg kérdezzem meg????
- Igen, az nagyon jó lenne. És lenne egy olyan kérdésem is, hogy hány darab van az ablakból? (Gyakran csak egy-két szék szerepel a hirdetésben, de kiderül, hogy valójában 6 vagy 10 is van, csak nem azt írták a hirdetésbe.)
- Jaj, hát nem tudom, hány ablak van. Szerintem van még több is, de nem tudom, hány. De lehet, hogy csak ez az egy. Esetleg kérdezzem meg ezt is???
A történet úgy teljes, hogy minden kérdésnek utánajárt az "eladó", és pár perc múlva pontos válaszokkal hívott vissza.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése