Ugrás a fő tartalomra

Ő eladni akar, én meg venni

Azzal az elhatározással vágtunk bele ebbe az építkezésbe, hogy amit lehet, használtan veszünk meg. Mostanára úgy érzem, ennek a szemléletnek két pozitív hozadéka is van. Az egyik a költséghatékonyság. Kétségtelen, hogy így sokkal olcsóbban lehet vásárolni.
A másik, hogy az így beszerzett tárgyakhoz egy-egy történet is kapcsolódik, a "hogyan jutottunk hozzá" kalandja.
És azok micsoda sztorik, amikor a végén nem is lesz miénk a kiszemelt áru! Mert a tapasztalataim alapján azt mondom, a bejegyzés (és egyben az új rovat címe :-) inkább így hangzik: Ő eladni akar? Mert én vennék ...



Sok-sok-sok órányi hirdetés nézegetéssel eltöltött idő után elkezdtem tipizálni a hirdetőket, hirdetéseket.
Van a "magamért szeress" típus. Rövid, általában 3-4 szavas hirdetés, amiből gyakorlatilag semmi nem derül ki. Meseszép szék. Kb. ennyi a hirdetés szövege. Hogy is mondta Hofi? Ebből az olvasó megtudja, ami rá tartozik - semmit. De ő eladni akar.
Ennek az altípusa a "jó bornak nem kell is kell a cégér" csoport. Hosszú, szép leírás az eladó termékről, számos jelzővel (hihetetlen, mesebeli, csodás, gyönyörű), hangzatos megfogalmazások (nagyon régi szék új állapotban), semmi konkrétum (az eladó tárgy kora, mérete, súlya, stb.). A végén a koronát a "de a képek úgyis magukért beszélnek" szlogen teszi fel az egészre. Ja, hát akkor meg kár minden szó.
Van a "kevesebb néha több" típus. Hirdet egy három dimenziós tárgyat. Olyat, aminek szemlátomást van térbeli kiterjedése, szélessége, hosszúsága, magassága. Ez három, általában centiméterben megadott adat. Lenne. Mert a hirdetésben csak egy szerepel. Max. kettő. A harmadikat pedig egyszerűen lehetetlenség kicsikarni az eladóból, hiába kérlelem, érvelek, magyarázok, hogy jó volna tudni, hogy az adott tárgy befér-e majd a szobába, vagy a kocsiba egyáltalán, nem és nem, nem árulja el, akié a tudás, azé a hatalom, és még meg is sértődik, hogy mit akadékoskodok / zaklatom / szórakozok vele. De ő is eladni akar.
Egy másik csoport a magányos, aki társaságra vágyik, de cikinek tartja a lelkisegély vonalat hívni. Ezért hirdet. "Eladó egy szék. További információ telefonon." Én vásárolni akarok, nem beszélgetni, ezért ezeket a hirdetéseket soha nem hívom fel.
És "aki azt se tudja, mi van". Ez általában úgy megy, hogy valójában a házastárs akarja eladni a széket (azért jó példa ez a szék, mert olyan hirdetést még nem kerestem), de valami csalafintaság folytán úgy egyeznek meg a felek, hogy inkább a másik fél elérhetőségeit adják meg. Aki tényleg azt se tudja, mit árul, miért, mennyiért.

A körablak volt épp napirenden nálam. Találtam egy gyönyörű, hatalmas negyed kör ablakot, nagyon jó áron. Fogalmazzak úgy, hogy nagyon-nagyon jó áron. Gyanúsan jó áron. A hirdetés nagyon szűkszavú volt, de annyira tetszett az ablak, és az ára, hogy úgy döntöttem, egy telefont megér.

Kép innen


- Azt szeretném megkérdezni, hogy fix az ablak?
- Nem tudom. Milyen lehet?
- Fix, nyíló, bukó, bukó-nyíló.
- Ó. Én nem is tudtam, hogy ennyi lehetőség van. Nem tudom, hogy a mi ablakunk milyen. Esetleg kérdezzem meg????
- Igen, az nagyon jó lenne. És lenne egy olyan kérdésem is, hogy hány darab van az ablakból? (Gyakran csak egy-két szék szerepel a hirdetésben, de kiderül, hogy valójában 6 vagy 10 is van, csak nem azt írták a hirdetésbe.)
- Jaj, hát nem tudom, hány ablak van. Szerintem van még több is, de nem tudom, hány. De lehet, hogy csak ez az egy. Esetleg kérdezzem meg ezt is???
A történet úgy teljes, hogy minden kérdésnek utánajárt az "eladó", és pár perc múlva pontos válaszokkal hívott vissza. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

A zuhanyzó történetét

az üvegmosdónál hagytam abba.
A mosdó megvolt, itthon volt, örültem neki, néha elővettem, megmutattam a többieknek is, akik eleinte velem gyönyörködtek, örültek, aztán már inkább csak rám hagyták. Ideje továbblépni. Kell valami, amire rátesszük a mosdót.  Kézenfekvő megoldás a mosdópult, vagy a fürdőszobaszekrény, elég nagy a választék, bemegy az ember bármelyik boltba, kiválasztja, megveszi, örül neki.  Ááááá, én dehogy így csináltam. Már miért vennénk mosdószekrényt, ha egy mosdót szeretnénk rátenni, és az se volna rossz, ha tárolhatnánk is benne ezt-azt? Úgy könnyű, olyat bárki tud. Én beírtam a keresőbe ugyan, hogy pult, de a bolti pultok közt keresgéltem. Egy régi, sok fiókos rőfös bolt pultjára vágytam. 
Vagy valami iparira, mint a nagyapám satupadja. Na, az még ennél is durvább:
Mondjuk nem ennyire gigantikusra, azt még nem tudom ugyan, hogy mennyi helyünk lesz, de inkább kisebb bútorokat igyekszem választani.
A pultok közt nem találtam nekem valót. Akkor próbáljuk máshogy. Kom…