Ugrás a fő tartalomra

A rajzok!

Mit rajzok, tervek! Szépek, színesek, érthetőek, épp nekünk valók. Rögtön három változat is készült.

Az első rendben volt. Nagyon. De tényleg. Rögtön megtetszett, annyira, hogy mi teljesen belezuhantunk, kérdezgettünk, tervezgettünk, hogy melyik szoba kié lehetne, és azt nézd, egy csigalépcső!, és de jó, körablak!, milyet szeretnénk, hogy nyíljon?, és ide kellene egy ilyen lámpa, de akkor ne ott legyen a villanykapcsoló. Mi boldogan folytattuk volna ezt estig is akár, de az építész szólt, hogy ő azért megmutatná a többit is.

Na jó, legyen, biztos sokat dolgozott vele, meg azért nekünk is jobb, ha tudunk választani, lássuk a második változatot. Az is rendben volt, tetszett is, de hogy mennyire, azt meg nem tudnám mondani. Nem szép dolog, de bevallom, annyira bele voltunk zuhanva az első változatba, hogy a másodikra nem nagyon figyeltünk, azóta sem vettük elő egyszer sem :-(((

És a harmadik. Na az csodaszép volt. Csak ámultunk, meg bámultunk (erre azért már jobban figyeltünk, kihevertük a meglepetést, amit az első változat okozott), ilyen szépet mi még csak lakberendezési magazinokban láttunk, de hogy a mi házunk lenne... Talán majd egy másik életünkben. Annyira szép volt, és annyira nem mi voltunk, hogy azokat a rajzokat sem vettük elő azóta sem.




De az első változat, na az igazán nekünk való volt.
Mert volt benne csigalépcső. Ráadásul éppen jó helyen, a földszinti értelmetlen térnek ezzel értelmet, funkciót, szépséget adva. (Tudtuk mi már az elején, hogy egy jó építész külső, szakmai szemmel tudna valamit kezdeni azzal a szerencsétlenül alakult hellyel.)
És a körablak.
És a terasz, az is, milyen kézenfekvő, nagyszerű ötlet, hogy ez nekünk soha nem jutott volna eszünkbe, pedig tényleg, ez a tökéletes megoldás.
És az íves falak. Mennyivel jobban néz ki, hogy nem egyenesek, sarkosak a terek, hanem a csigalépcső ívét követik. És tényleg csak annyin múlik, hogy kicsit máshogy kell a téglát rakni.
És, váratlan meglepetésként egy gardrób. Mert ahol három lány van, ott mindig jól jön a plusz tárolóhely.



Na, erre érdemes aludni néhányat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

A zuhanyzó történetét

az üvegmosdónál hagytam abba.
A mosdó megvolt, itthon volt, örültem neki, néha elővettem, megmutattam a többieknek is, akik eleinte velem gyönyörködtek, örültek, aztán már inkább csak rám hagyták. Ideje továbblépni. Kell valami, amire rátesszük a mosdót.  Kézenfekvő megoldás a mosdópult, vagy a fürdőszobaszekrény, elég nagy a választék, bemegy az ember bármelyik boltba, kiválasztja, megveszi, örül neki.  Ááááá, én dehogy így csináltam. Már miért vennénk mosdószekrényt, ha egy mosdót szeretnénk rátenni, és az se volna rossz, ha tárolhatnánk is benne ezt-azt? Úgy könnyű, olyat bárki tud. Én beírtam a keresőbe ugyan, hogy pult, de a bolti pultok közt keresgéltem. Egy régi, sok fiókos rőfös bolt pultjára vágytam. 
Vagy valami iparira, mint a nagyapám satupadja. Na, az még ennél is durvább:
Mondjuk nem ennyire gigantikusra, azt még nem tudom ugyan, hogy mennyi helyünk lesz, de inkább kisebb bútorokat igyekszem választani.
A pultok közt nem találtam nekem valót. Akkor próbáljuk máshogy. Kom…