Ugrás a fő tartalomra

A rajzok!

Mit rajzok, tervek! Szépek, színesek, érthetőek, épp nekünk valók. Rögtön három változat is készült.

Az első rendben volt. Nagyon. De tényleg. Rögtön megtetszett, annyira, hogy mi teljesen belezuhantunk, kérdezgettünk, tervezgettünk, hogy melyik szoba kié lehetne, és azt nézd, egy csigalépcső!, és de jó, körablak!, milyet szeretnénk, hogy nyíljon?, és ide kellene egy ilyen lámpa, de akkor ne ott legyen a villanykapcsoló. Mi boldogan folytattuk volna ezt estig is akár, de az építész szólt, hogy ő azért megmutatná a többit is.

Na jó, legyen, biztos sokat dolgozott vele, meg azért nekünk is jobb, ha tudunk választani, lássuk a második változatot. Az is rendben volt, tetszett is, de hogy mennyire, azt meg nem tudnám mondani. Nem szép dolog, de bevallom, annyira bele voltunk zuhanva az első változatba, hogy a másodikra nem nagyon figyeltünk, azóta sem vettük elő egyszer sem :-(((

És a harmadik. Na az csodaszép volt. Csak ámultunk, meg bámultunk (erre azért már jobban figyeltünk, kihevertük a meglepetést, amit az első változat okozott), ilyen szépet mi még csak lakberendezési magazinokban láttunk, de hogy a mi házunk lenne... Talán majd egy másik életünkben. Annyira szép volt, és annyira nem mi voltunk, hogy azokat a rajzokat sem vettük elő azóta sem.




De az első változat, na az igazán nekünk való volt.
Mert volt benne csigalépcső. Ráadásul éppen jó helyen, a földszinti értelmetlen térnek ezzel értelmet, funkciót, szépséget adva. (Tudtuk mi már az elején, hogy egy jó építész külső, szakmai szemmel tudna valamit kezdeni azzal a szerencsétlenül alakult hellyel.)
És a körablak.
És a terasz, az is, milyen kézenfekvő, nagyszerű ötlet, hogy ez nekünk soha nem jutott volna eszünkbe, pedig tényleg, ez a tökéletes megoldás.
És az íves falak. Mennyivel jobban néz ki, hogy nem egyenesek, sarkosak a terek, hanem a csigalépcső ívét követik. És tényleg csak annyin múlik, hogy kicsit máshogy kell a téglát rakni.
És, váratlan meglepetésként egy gardrób. Mert ahol három lány van, ott mindig jól jön a plusz tárolóhely.



Na, erre érdemes aludni néhányat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…