Ugrás a fő tartalomra

Az úriember

Úgy tűnt, vettem egy széket. Az eladóval megállapodtunk az árban is, az átadás, átvétel hogyanjában, mikéntjében is, az üzlet megköttetett, de jó.
Indulunk átvenni a széket a megbeszélt helyen és időben, de a biztonság kedvéért rácsörgök az eladóra, hogy nem jött-e neki közbe valami.
Csodálkozik a telefonban, ő tegnapra várt. Lehet, hogy tegnapot beszéltünk meg.
Nem lehet, hanem biztos hogy nem, tegnapra fix programunk volt, ahhoz igazítottunk mindent, tuti, hogy nem szerveztem arra az időpontra mást.
Jaj, jaj, jaj, akkor most ne is menjünk, az eladónak nem jó, ő nem ott van most, ahol a szék, nem tudja átadni.
Inkább arról beszéljünk, hol és mikor tudnám átvenni azt a széket.
Megbeszéljük, udvariasak, intelligensek, szimpatikusak vagyunk, nagyon, még mosolygunk is.

Kép innen
Új időpont előtt hívom az eladót, hogy nem jött-e neki közbe semmi, illetve hogy még mindig ugyanarra az időpontra emlékszik-e ő is, mint én.
Jaj, hát közben annyi történt, hogy eladta másnak.
Mert ő eladni akart.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Persze, hogy Túró Rudiiiiii!

Jól gondoltátok. Ti is annyira szeretitek, mint én? Az én változatom így néz ki: Már kapható , de Ti ne igyekezzetek annyira a Meskára, mert akár meg is nyerhetitek. Ez lesz ugyanis az áprilisi ki játszik. Ha szeretnétek egy Túró Rudit a filcpiacról, nem kell mást tennetek, mint a bejegyzés végén hagyni egy megjegyzést május 1-én este 8-ig.