Ugrás a fő tartalomra

Csigák, minden mennyiségben


Éljen, éljen, éljeeeeen, lesz egy csigalépcsőnk! A tervek még nagyon távol álltak a végleges formájuktól, de mi már biztosak voltunk benne, hogy csigalépcsőnk lesz.  Tervezgettünk, álmodoztunk, hogy milyen legyen. Legjobban a csúszdás tetszett.

Kép innen

A végén azért győzedelmeskedett a józan ész, csúszda nélkül csak kevesebb helyet foglal el egy csigalépcső, mint csúszdával, és különben is, ki fogja ezt nekünk megcsinálni, na és az ára... Azt mondjuk el sem tudtuk képzelni, de nekünk biztos nagyon drága.
Azért nem csüggedtünk, a csigalépcső már önmagában is szenzációs. Szerzünk egy csigalépcsőt! 
Két irányban indultunk el csigalépcsőt keresni, a) csináltatunk egyet (vagy legalábbis kérünk néhány árajánlatot) és b) veszünk egyet bontottan.
a) Számos cégnek írtam, hogy árajánlatot kérjek, egyik sem válaszolt.
Legalább nem kell azon huzakodnunk, hogy vegyünk vagy csináltassunk :-))))))))
b) Nézegettük a netes hirdetéseket, vagy csúnya volt, vagy kicsi, vagy nagy, vagy drága, vagy...... Végül megláttuk a mi csigalépcsőnket. Elég magas volt, de nem túl széles, nem volt ronda a korlátja, még az is tetszett, hogy csak egy felet fordul. Amikor felhívtuk, az eladó rögtön alkudott magának az árból, tényleg, minden optimális volt, még szállítót is találtunk. Csütörtökön bukkantunk rá a hirdetésre és hétfőn már nálunk is volt.



A fokok a pincében vannak, a korlát is.


Megjegyzések

  1. Nálunk is nagyon kicsi a hely, ahová a lépcső kerülhetett, de én nagyon nem szerettem volna csigalépcsőt. Végül betuszkoltunk oda egy hagyományos lépcsőt, ami kicsit meredek, de mi megszoktuk és ez a lényeg. Családilag készült, szerintem egyharmadába került annak, amennyiért az ilyenek készen voltak.

    VálaszTörlés
  2. Tényleg csak az számít, hogy ti szeretitek-e.
    Nálunk régre nyúlik vissza a csigalépcső ötlete - egyszer talán majd lesz egy bejegyzés, amelyikben leírom. Most a többi tervben nem csigalépcső szerepelt, hanem hagyományos, még lépcsőforduló is lett volna, de nekünk elsőre megtetszett a csigalépcső, azóta is ragaszkodunk hozzá. Kíváncsi vagyok, és már nagyon várom, hogy válik majd be a mindennapokban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A miénkben is van egy forduló. Ha érdekel, hogy oldottuk meg, küldj egy mailt, küldök képet (ivetabt@hotmail.sk)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…