Ugrás a fő tartalomra

Tisztázzuk, már az elején

Az első munkamegbeszélésre nálunk került sor.
Az építész elmondta, hogy megy ez. Hogy ő majd ezek után készít néhány rajzot, hogy milyen ötletei vannak. Mi azokat megtekintjük, alszunk rá néhányat, és elmondjuk, mi az, ami biztosan nem tetszik, de főleg azt, hogy mi tetszik, milyen irányban gondolkodjunk tovább. Erre ő majd megint rajzol, mi megint ötletelünk, és ezt az egyeztetést egészen addig folytatjuk, míg azt nem mondjuk, hogy állj, eddig és ne tovább, ez az a változat, amiben szeretnénk és tudnánk élni. Külön felhívta rá a figyelmünket, hogy nekünk kell majd itt élni, ezért mindent jól gondoljunk meg, addig alakítgassuk az elképzeléseket, a terveket, amíg tényleg az igazán nekünk való változat alakul ki, ha ez harminc egyeztetéssel jár, akkor harminccal, ha nyolcvan vázlatot kell készítenie, akkor nyolcvanat fog.

Mi is elmondtuk, hogy mit szeretnénk.
Hogy nagyon szimpatikus nekünk ez az adjunk időt magunknak hozzáállás, biztos, hogy mindent többször is átbeszélünk majd kettesben is, és amennyire lehet, a kisasszonyokkal is, de mi nyáron építkezni szeretnénk. Nem nagyon akarnánk elhúzni a gondolkodós szakaszt, mert mire észbe kapunk, felnőnek a kisasszonyok, elköltöznek, és fölösleges belevágni az egészbe.
Ez azt is jelenti, hogy tudjuk, hogy ezt a tetőtér beépítést néhány évre csináljuk. Most az az időszak következik a családunk életében, amikor egyre többen leszünk, jönnek a barátok és üzletfelek, de aztán a fiókák kiröpülnek, és  itt maradunk ketten egy hatalmas házban. Ezért szeretnénk, ha a két szint egymástól függetlenül is működne, hogy ha már nem kell, le lehessen zárni a tetőteret.
Kötelező minimum. Nem vágyunk kunsztokra, mi tényleg csak azért vágunk bele ebbe az egészbe, hogy a kisasszonyoknak legyen külön szobájuk. Tehát szeretnénk 3 szobát, és egy zuhanyzót. Különösen a reggeli készülődések közben érezzük, hogy az egy fürdőszoba kevés. És hol vannak még a péntek esti buliba készülések...
Épp azért, mert nem életünk fő művének tartjuk ezt a házat, nem szeretnénk semmiféle építészeti, belsőépítészeti bravúrt belevinni. (Jó, az okok közt ott a költséghatékonyság is.) Legyen három, falakkal körülhatárolt szoba, azokon ajtó, ablak, bennük fűtés, világítás, egy lépcső, hogy fel lehessen jutni, nagyjából ennyi. Nem szeretnénk önszagtalanító wc-t, sem világító csapot, sem üvegpadlót, és még egy csomó minden mást sem. Amit megspórolunk a technikai, szerkezeti , hardver dolgokon, azt a csilivilire lakberendezésre költjük. Úgy gondoljuk, hogy csak az a néhány négyzetméter, amit a saját szoba jelent, csak annyi egy gyerek sajátja az egész nagy világból. Az meg hadd legyen már úgy berendezve, ahogy neki tetszik. Ez a mi esetünkben nem jelent különleges, egyedi, zsűrizett dizájntermékeket, de a fal színe tényleg a kisasszonyok döntése lesz. És számolunk azzal is, hogy az ízlésünk változik az évek során, a gyerekeké, kamaszoké pedig még inkább. Ezért olyan tereket igyekszünk kialakítani, amik napi szinten is variálhatóak, de különösebb falforgatás nélkül, egy festéssel mondjuk, teljesen új hangulatot, stílust lehet teremteni. 
Középút nincs, vagy nagyon karakteres elemeket építünk be, vagy szinte észrevehetetlenül semmilyeneket, hogy azok csak még jobban kiemeljék a hangsúlyos részeket.

Nem kellenek a megálmodott álmok,

Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok. 



Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson Szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse. 
(Ady Endre: Új vizeken járok)


Aztán jött a vadulás, rajzolás, mérés, fényképezés körbe-körbe a házon.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe