Ugrás a fő tartalomra

Kuckó 3.

Természetesen lesz kuckó Elsőszülöttem szobájában is. Neki kuckós kuckó való, ahová vissza lehet vonulni, meg lehet bújni a nagyvilág elől. Egy olvasókuckó. 
Akkor viszont ablak is kell, hogy amíg csak lehet, nyáron egész sokáig, természetes fénynél tudjon olvasni, mégiscsak az a legjobb.
Az ő szobájában is lesz egy kiemelt fal (homlokzat), egy háromszög alakú egyenes falfelület. Mi lenne, ha úgy csinálnánk, hogy fel, a háromszög csúcsába raknánk egy viszonylag kis ablakot, ott lenne a kuckó, a torokgerenda úgyis majdnem abban a magasságban van (egyébként meg amúgy is szét kell szedni a tetőt, majd megkérjük az ácsot, hogy épp abba a magasságba rakjon két gerendát), hogy azon lehetne a kuckó alja, és alatta folytatódhatna a szoba a rendes ablakokkal.
Körülbelül így:

Kép innen
Mindenkinek tetszett az ötlet, Elsőszülöttem nagyon örült, az építész is áldását adta, nincs semmiféle előírás arra vonatkozóan, hogy csak egyféle ablakot tehetünk a házra.
Akkor hát legyen így. Csak az ablakokat kell jól kiválasztani. 
Az egyik ablak, a kuckóé simán ment. Megláttam, megtetszett, a többieknek is, megalkudtunk, a Párom hazahozta. Így lett egy 115 x 75-ös félkör ablakunk.

Ez a belső oldala

Ez a külső oldala
A nagy öröm elmúltával azért végiggondoltam azt is, hogy ki fog esni a gyerek a kuckó ablakán, és már kerestem is az összes hirdetési portálon a bontott ablakrácsok között azt az egyet, amelyik nem börtön jellegű, kisasszonyszobához mérten is elég szép és méretben is épp megfelel. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy mielőtt komolyra fordult volna a dolog, megnéztem a mi ablakunkat és láttam, hogy van rajta az a kis kallantyú, ami megakadályozza, hogy teljesen ki lehessen nyitni az ablakot. Azon a 15 centis résen pedig nem fog kiesni a kisasszony.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

10 tojást 10 perc alatt + tetoválás

Nálunk a tojásfestés mindig nyűgösen indul. Igyekszem minden évben valami újat kitalálni (tavaly  arany filccel  festettünk, korábban  dekupázsoltunk ), de a fehér alapból nem engedek. A barnás héjú tojásokat át kell festeni 2-3 rétegben fehérre, hogy kezdődhessen a díszítés. Ez azt jelenti, hogy a húsvét előtti hetekben mindig szárad néhány grillnyársra felszúrt kifújt tojás a házban, és kartávolságon belül vannak az ecsetek, festékek is (= ablakpárkányra, konyhapultra, stb. lepakolva, napokra ottfelejtve). Ezek az itt-ott félbehagyott alkotások számomra egyre kevésbé kapcsolódnak össze az otthonosság fogalmával (= idegesítenek, na), és akkor még ehhez jön a folyamatos nyafogás, hogy de még hányszor kell átfesteni, de meddig kell még ezt csinálnom, de mikor díszíthetem már,  stb, stb, ha meg eltörik egy tojás, ráadásul amikor már az utolsó réteg festék szárad rajta, na akkor aztán világvége van. De kitaláltam, hogy tudom kicselezni a saját rendszerem! (Neeem, n...