Ugrás a fő tartalomra

Kuckó 3.

Természetesen lesz kuckó Elsőszülöttem szobájában is. Neki kuckós kuckó való, ahová vissza lehet vonulni, meg lehet bújni a nagyvilág elől. Egy olvasókuckó. 
Akkor viszont ablak is kell, hogy amíg csak lehet, nyáron egész sokáig, természetes fénynél tudjon olvasni, mégiscsak az a legjobb.
Az ő szobájában is lesz egy kiemelt fal (homlokzat), egy háromszög alakú egyenes falfelület. Mi lenne, ha úgy csinálnánk, hogy fel, a háromszög csúcsába raknánk egy viszonylag kis ablakot, ott lenne a kuckó, a torokgerenda úgyis majdnem abban a magasságban van (egyébként meg amúgy is szét kell szedni a tetőt, majd megkérjük az ácsot, hogy épp abba a magasságba rakjon két gerendát), hogy azon lehetne a kuckó alja, és alatta folytatódhatna a szoba a rendes ablakokkal.
Körülbelül így:

Kép innen
Mindenkinek tetszett az ötlet, Elsőszülöttem nagyon örült, az építész is áldását adta, nincs semmiféle előírás arra vonatkozóan, hogy csak egyféle ablakot tehetünk a házra.
Akkor hát legyen így. Csak az ablakokat kell jól kiválasztani. 
Az egyik ablak, a kuckóé simán ment. Megláttam, megtetszett, a többieknek is, megalkudtunk, a Párom hazahozta. Így lett egy 115 x 75-ös félkör ablakunk.

Ez a belső oldala

Ez a külső oldala
A nagy öröm elmúltával azért végiggondoltam azt is, hogy ki fog esni a gyerek a kuckó ablakán, és már kerestem is az összes hirdetési portálon a bontott ablakrácsok között azt az egyet, amelyik nem börtön jellegű, kisasszonyszobához mérten is elég szép és méretben is épp megfelel. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy mielőtt komolyra fordult volna a dolog, megnéztem a mi ablakunkat és láttam, hogy van rajta az a kis kallantyú, ami megakadályozza, hogy teljesen ki lehessen nyitni az ablakot. Azon a 15 centis résen pedig nem fog kiesni a kisasszony.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…