Ugrás a fő tartalomra

Kuckó 3.

Természetesen lesz kuckó Elsőszülöttem szobájában is. Neki kuckós kuckó való, ahová vissza lehet vonulni, meg lehet bújni a nagyvilág elől. Egy olvasókuckó. 
Akkor viszont ablak is kell, hogy amíg csak lehet, nyáron egész sokáig, természetes fénynél tudjon olvasni, mégiscsak az a legjobb.
Az ő szobájában is lesz egy kiemelt fal (homlokzat), egy háromszög alakú egyenes falfelület. Mi lenne, ha úgy csinálnánk, hogy fel, a háromszög csúcsába raknánk egy viszonylag kis ablakot, ott lenne a kuckó, a torokgerenda úgyis majdnem abban a magasságban van (egyébként meg amúgy is szét kell szedni a tetőt, majd megkérjük az ácsot, hogy épp abba a magasságba rakjon két gerendát), hogy azon lehetne a kuckó alja, és alatta folytatódhatna a szoba a rendes ablakokkal.
Körülbelül így:

Kép innen
Mindenkinek tetszett az ötlet, Elsőszülöttem nagyon örült, az építész is áldását adta, nincs semmiféle előírás arra vonatkozóan, hogy csak egyféle ablakot tehetünk a házra.
Akkor hát legyen így. Csak az ablakokat kell jól kiválasztani. 
Az egyik ablak, a kuckóé simán ment. Megláttam, megtetszett, a többieknek is, megalkudtunk, a Párom hazahozta. Így lett egy 115 x 75-ös félkör ablakunk.

Ez a belső oldala

Ez a külső oldala
A nagy öröm elmúltával azért végiggondoltam azt is, hogy ki fog esni a gyerek a kuckó ablakán, és már kerestem is az összes hirdetési portálon a bontott ablakrácsok között azt az egyet, amelyik nem börtön jellegű, kisasszonyszobához mérten is elég szép és méretben is épp megfelel. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy mielőtt komolyra fordult volna a dolog, megnéztem a mi ablakunkat és láttam, hogy van rajta az a kis kallantyú, ami megakadályozza, hogy teljesen ki lehessen nyitni az ablakot. Azon a 15 centis résen pedig nem fog kiesni a kisasszony.



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.
Megjegyzés küldése
További információk

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...
Megjegyzés küldése
További információk

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...
5 megjegyzés
További információk