Kézügyesség dolga

nagy problémám az ovival, iskolával, hogy rettenetesen egyhangú, amit kézműveskedés ürügyén művelnek. Egyrészt, mert a kortárs alapanyagokból semmi nem bukkan fel a foglalkozásokon, talán csak a dekorgumi, de azt is ugyanúgy használják, mint a papírt. Mert szinte kizárólag papírt használnak. Annyi papírt láttak, látnak a gyerekeim az oviban, hogy attól féltem, félek, hogy mire iskolába kerülnek, megutálják a papírt. Még ez sem lenne feltétlenül baj, szegény ember vízzel főz, illetve papírból kreatívkodik, de az, hogy milyen ötletszegény, amit művelnek, tényleg bosszantó. Elsőszülüttemék az óvoda 4 éve alatt, minden évben többször is megcsinálták azt, hogy krepp papírból az óvónéni csíkokat vágott (még nagycsoportban is az óvónéni vágta!), a gyerekek galacsinokká gyúrták, és felragasztották egy kartonra. A karton színe, alakja változott csupán (az óvónéni vágta),  ennek megfelelően a papírgalacsinok néha hópelyhek, máskor liba tollak, bokor ágán bogyók (virágok?) voltak. Tudom én, ...

mozaikos tálcát most egészen elborítja a lila. Leszüreteltem (learattam?) a levendulát, egy részét legalábbis, most a tálcán szárítom a virágokat.  Készüljetek, jön néhány levendulás ötlet!

melegszendvicset csináltunk. Zsömléket félbevágtam, a kisasszonyok kiszedték a belsejét, a közepében maradt gödröt kicsit megvajazták, beleütöttek egy tojást (nálunk mostanában a tojás feltörése, esetleg szétválasztása nagy és izgalmas kalandnak számít ám), és megszórták reszelt sajttal. Betoltuk az előmelegített sütőbe, és 10 perc múlva, amikor a tojás már épp megsült, a sajt megolvadt, a zsömle pedig ropogósra pirult, kész is volt. Elsőszülöttem madárfészek melegszendvics nek nevezte el.

Tudom, azt ígértem, hogy őszig nem hozakodok elő a menzás helyzettel. Úgy látszik, mégsem tudok, tudunk szabadulni tőle, teljesen váratlan pillanatokban bukkan fel az életünkben. Kánikulai reggel, meggylevest főzök, a mosogatóban hűtöm, amikor ébredezve előbotorkál Másodszülöttem. A reggeli puszik, hogy aludtál, mit álmodtál után feltérképezi a helyzetet, majd felteszi a kérdést: - Tudod, miért jobb itthon, mint az oviban? - ??? - Mert itthon annyiszor kapunk repetát, ahányszor kérünk. Az van, hogy az oviban mindenből csak egyszer lehet repetázni. Mert csak, gondolom. Az én gyermekeim pont nagyon szeretik a menzás gyümölcsleveseket (is), már napokkal korábban örülnek neki, épp ezért meglehetősen sérelmesnek találják, hogy csak egy repeta jár. Mindig az a probléma, hogy nem eszik a gyerekek a menzás kaját. Ha nagy ritkán valami ízlik nekik, és ennék, abból miért nem kaphatnak??? A kisasszonyok épp a gyümölcslevest szeretik, de biztos van olyan gyerek aki meg azt utálja. Ha ha...

és a Louvre-tól indult a beszélgetés, de valahogy a rózsaszörphöz jutottunk el. Az ismerősünk mesélte, hogy ők azon nőttek fel, hisz' annak idején, Erdélyben, nem volt sem kóla, sem üdítő, de még ha mindez lett volna, pénz akkor sem jutott volna rá. Rózsa volt, ahhoz meg nem kellett más, csak egy kis cukor, esetleg méz, és víz. Na jó. Abba beletörődtem, hogy én nem rózsaszörpön nőttem fel. Az is biztos, hogy a gyerekeim sem azon fognak. De hogy úgy nőjenek fel, hogy nem isznak rózsaszörpöt, az nem fordulhat elő. Feltúrtam az internetet, de nem találtam az igazit. Nagyjából ugyanaz a recept, az arányok és a mennyiségek változnak. Én már az első feltételt sem tudom teljesíteni, nincs vörös szirmú rózsánk, márpedig a fellelt receptek szerint csak az jó. Aztán főzni kell a szirmokat, ehhez meg kedvem nem volt. De csak nem hagyott nyugodni a dolog. Az ismerősünk nem úgy mesélte, hogy a rózsaszörp náluk nagy felhajtással járt. És ha mentából meg levendulából lehet szörpöt csináln...

és lekaszálta a rétről a gyönyörű, sárga virágokat.  Még jó, hogy már korábban szedtünk a tejoltó galajból egy csokorral. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy pénzért veszem az oltót, amikor az gyakorlatilag az ablakunk előtt terem, ingyen. Tevezgettem, hogy milyen sajtokat fogok csinálni, és hogy azok vajon sárgák lesznek-e a sárga virágoktól. Mert az az első perctől biztos volt, hogy a gyökerét nem használom majd. Olyan semmi kis nyamvadt gyökere van, hogy meghámozni szerintem nem lehet, de alaposan megmosni sem. A tejoltó galaj csak néhány hétig virágzik - ezen az időszakon kívűl gyakorlatilag észrevehetetlen - tej pedig egész évben van, tehát a növényt szárítva használták sajtkészítésre. Megszárítottam egy maréknyi virágot, vettem házi tejet, azt felmelegítettem, belemorzsoltam a tejoltó galajt - és nem tapasztaltam semmit. Nem baj, nem hagyom én magam, a virág biztos nem olyan intenzív, mint a szintetikus oltók, még több virág...

belenőttek a zsúrozásba. A zsúrokra pedig ajándékot szokás vinni. Ha sikeresen túljutunk a mit, hol, mennyiért vegyünk problámakörön, már csak a csomagolás marad (általában rám). Gyönyörű ajándéktáskákat lehet kapni. Vagy csinálni. Nagyon megszerettem a díszes csomagolópapírokat. Talán a legolcsóbb megoldás, ha szép papírra van szükség. Használom füzetborítonak is, és a girlandok is abból készülnek. Most ajándéktáskát csináltam. Az ajándék nehéz, ezért a táska alját kartonnal tettem strapabíróvá. Lemértem, amit csomagolni akarok, és ahhoz igazítottam a karton méretét. Hogy ki is nézzen valahogy, a csomagolópapírral beburkoltam.  Ez lesz a táska aljában belülről.  Most jött a neheze, a számolós rész, nekem ehhez már segítség, de lagalábbis számolós cetli kell. A cél, hogy akkora táskát csináljak, amibe a becsomagolt karton, és majd persze az ajándék is, épp belefér. Úgy kell elképzelni, mint egy üdítős dobozt, vagy egy téglalap alapú hasábot, aminek a pa...

lehet nálunk enni ritka ünnepeken , de akár  reggelire is. Most egy harmadik változatot készítettem, eperből. Úgy kezdődött, hogy kutattam a neten, mit lehetne kezdeni a gyümölcscentrifugában maradt, kifacsart gyümölcshússal. Találtam is jó megoldást egy gyönyörű francia blogon , ahol egy bejegyzésben látványos, egyszerű szárított finomságokról írnak. El is mentettem, el is felejtettem, ahogy azt kell, ahogy az már lenni szokott. Hetekkel később újra elém került a téma, immár magyarul, eperbőr  címen. Erre már nem tudtam nemet mondani, elkészítettem a saját változatomat. Én nem főztem, nem édesítettem, nem ízesítettem, csak megtisztítottam az epret és aprítógépben pürésítettem.  Az aszalógép rácsára sütőpapírt tettem, ráöntöttem, elsimítottam az eperpürét, és megszárítottam.  (Akinek nincs aszalógépe, sütőben, résnyire nyitott ajtóval, alacsony hőfokon is csinálhatja.) Néhány óra alatt megszáradt. Vártunk reggelig, akkor könnyen le lehetett...

most sárga. Nem emlékszem, hogy korábban is nyíltak itt ezek a sárga virágok, de most elborítják az egészet. (Tavaly nagyon sok kék len volt, az idén alig néhány szál.) Ilyennek látom a világot az ablakból: A sárga virágfürtök rengeteg apró csillagból állnak össze. Még akkor is szép, amikor hervadni kezd, és a kis csillagszirmok lehullanak. Olyan, mintha egy mesebeli tündér néhány (sok) csillagot félretett volna nekünk, és az égbolt helyett nálunk szórta volna szét. És az illata! Ma megtanultam gömbcsokrot kötni. Ha már úgyis ingyen van a hozzávaló :) Ahhoz képest, hogy ez volt az első próbálkozásom, egész helyes kis csokrot sikerült kötnöm. Ma egy növényhatározó is volt kint a réten. Kiderült, hogy tejoltó galaj ( Galium verum ) a sárga virág neve. Ezután nem nehéz kitalálni, hogy régen ezt használták tejoltónak. De hogyan??? Aki tudja a választ, ne titkolja el.

Ovis uzsonna. Ízes bukta. Amikor mi gyerekek voltunk, akkor is le voltak kenve a péksütemények (bukta, briós, kalács) ezzel a barna, papírízű valamivel? És miért? Én úgy tapasztaltam, ha kenyeret, péksüteményt, sütit sütök, azoknak a teteje minden extrázás nélkül is barnásra sül. Na de ez a bukta inkább csak buktácska. Nagyon, nagyon kicsinyke ám, mindössze 9 centiméter. hahó, ember, aki ezt kitalálta, a te gyereked ennyivel jól lakik? Mert az enyém nem.  Kettétörtem, íme:  Hááát, nem valami étvágygerjesztő. Főleg, hogy száraz volt, ez is. Kitört a VAKÁCIÓ!, így hát a Mivel etetnek téged? rovat nyári szabadságra megy. Legközelebb szeptemberben tudok majd menzás uzsonnákról beszámolni. Addig én etetem a kisasszonyokat, van 2 hónapom kompenzálni mindazt, amit az elmúlt 10 hónapban a közétkeztetés művelt. Hurrá!

Egy - attól tartok-, folyamatosan bővülő listát kezdek írni azokról a helyekről, ahol az intézményes nasiztatással találkozhatunk. Ma kertészetben voltunk. Vettem egy fát és egy harangvirágot, a kisasszonyoknak meg adtak egy-egy nyalókát. Kérdezték, hogy van-e még esetleg otthon maradt testvér, mert akkor annak is küldenek egy nyalókát. Ebben a kertészetben mindig adnak nyalókát a gyerekeknek. Felkészültek, egy egész bödönnyi van. Mégis, nem lehetne elgondolni azt, hogy ha egy gyerek kertészetbe megy, akkor legalább egy kicsit érdeklik a virágok? Vagy legalább a szüleit. Ha már mindenképp ajándékot kell adni a gyerekeknek (bár ezt sem pontosan értem, miért), nem lehetne egy virág? A legegyszerűbb, legolcsóbb virág is megtenné. Mondjuk kövirózsa, azt szaporítani is könnyű. És hogy a cserép se növelje a költségeket, azt se bánnám, ha tejfölös pohárba ültetnék be, vagy szétvágott tojástartóba.

Akik nem a menzás élményeim miatt olvassák a blogomat, azoktól még egy kis kitartást kérek, ez lesz az utolsó előtti bejegyzés ebben a témában a szezonban :) Köszönöm Bergamottnak és Kiddynek, hogy elárulták, mi is az a bombi szelet. Íme: Elolvastam - el szoktam -a csomagoláson az összetevőket. Íme: Kakaós  bevonómasszába mártott, vegyes gyümölcsös lekvárral töltött aprósütemény Kakaós bevonat 28% (növényi zsír, cukor, sovány kakaópor 17%, étkezési savópor, emulgeálószerek: E442, E476, aroma: vanilin), búzaliszt, invert cukorszirup, vegyes gyümölcslekvár 27 % (cukor, gyümölcspüré: alma 43%, eper 4%, málna 4%, bodza), étkezési sav: citromsav, zselésítő anyag: pektin, színezék: E163, rozsliszt, glükóz szirup, térfogatnövelőszer: ammónium-hidrogén-karbonát, színezék E150a, növényi olaj, cukrozott narancshéj, mézeskalács fűszerek, búzarost, margarin, tartósítószer E202, aroma: méz. A termék nyomokban tojást, szóját, mogyorót és diót tartalmazhat. Ez még az ebé...