Ugrás a fő tartalomra

A korhelyleves

tipikus téli ételnek számít. Én is télen hallottam először az aszalt szilvás korhelylevesről, azóta dédelgetem magamban a gondolatot, hogy elkészítem az én változatomat. Szerencsére ez a tavasz épp kedvez a téli ételeknek.
Összekapartam a világ legfinomabb savanyú káposztájának (a kisasszonyok taposták) a maradékát a hordó aljáról, kevés olajon megdinszteltem.  Kevés lisztet szórtam rá, tejfölt kevertem bele, vízzel felengedtem. Amikor felfőtt, két részre szedtem, az egyik maradt a húsmentes változat, a másikba füstölt húsos csontot raktam és egy darab sonkát is belekockáztam. A leves tulajdonképpen el is készült.
Az aszalt szilvából készült a levesbetét. Egy szikkadt kornspitzet darabokra tépkedtem és az aszalt szilvával együtt tejbe áztattam. Amikor megpuhult, kinyomkodtam a levét, aprítógépben egy tojással összekevertem. (Ha lett volna itthon, egy csokor petrezselyemzöldet is raktam volna bele.) Apró gombócokat formáztam belőle és lobogva forró vízben kifőztem.
A gombócok egy része el sem jutott a levesig, amint hazaért Elsőszülöttem, nagyon gyorsan kezdtek eltünedezni a tálból.


Még a leves felénél sem tartottunk, Másodszülöttem már belekezdett a kampányba, hogy holnap is főzzek ilyen levest. Leves még maradt, de az aszalt szilvás gombócból ma egy újabb adagot kell főznöm. 
Amíg ettük, egyre azt találgattuk, mi mindenhez illene még ez a gombóc. Egyes elképzelések szerint fölösleges cifrázni, együk csak úgy, magában. Ha főzés helyett kevés olajon / vajon pirítanánk meg, arab ételekhez, kuszkuszhoz illene. Vagy sárgarépapüréhez. 
Úgy tűnik tehát, hogy van még lehetőség ebben a gombócban, felvesszük a családi étlapra.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe