Ugrás a fő tartalomra

A korhelyleves

tipikus téli ételnek számít. Én is télen hallottam először az aszalt szilvás korhelylevesről, azóta dédelgetem magamban a gondolatot, hogy elkészítem az én változatomat. Szerencsére ez a tavasz épp kedvez a téli ételeknek.
Összekapartam a világ legfinomabb savanyú káposztájának (a kisasszonyok taposták) a maradékát a hordó aljáról, kevés olajon megdinszteltem.  Kevés lisztet szórtam rá, tejfölt kevertem bele, vízzel felengedtem. Amikor felfőtt, két részre szedtem, az egyik maradt a húsmentes változat, a másikba füstölt húsos csontot raktam és egy darab sonkát is belekockáztam. A leves tulajdonképpen el is készült.
Az aszalt szilvából készült a levesbetét. Egy szikkadt kornspitzet darabokra tépkedtem és az aszalt szilvával együtt tejbe áztattam. Amikor megpuhult, kinyomkodtam a levét, aprítógépben egy tojással összekevertem. (Ha lett volna itthon, egy csokor petrezselyemzöldet is raktam volna bele.) Apró gombócokat formáztam belőle és lobogva forró vízben kifőztem.
A gombócok egy része el sem jutott a levesig, amint hazaért Elsőszülöttem, nagyon gyorsan kezdtek eltünedezni a tálból.


Még a leves felénél sem tartottunk, Másodszülöttem már belekezdett a kampányba, hogy holnap is főzzek ilyen levest. Leves még maradt, de az aszalt szilvás gombócból ma egy újabb adagot kell főznöm. 
Amíg ettük, egyre azt találgattuk, mi mindenhez illene még ez a gombóc. Egyes elképzelések szerint fölösleges cifrázni, együk csak úgy, magában. Ha főzés helyett kevés olajon / vajon pirítanánk meg, arab ételekhez, kuszkuszhoz illene. Vagy sárgarépapüréhez. 
Úgy tűnik tehát, hogy van még lehetőség ebben a gombócban, felvesszük a családi étlapra.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…