Ugrás a fő tartalomra

A korhelyleves

tipikus téli ételnek számít. Én is télen hallottam először az aszalt szilvás korhelylevesről, azóta dédelgetem magamban a gondolatot, hogy elkészítem az én változatomat. Szerencsére ez a tavasz épp kedvez a téli ételeknek.
Összekapartam a világ legfinomabb savanyú káposztájának (a kisasszonyok taposták) a maradékát a hordó aljáról, kevés olajon megdinszteltem.  Kevés lisztet szórtam rá, tejfölt kevertem bele, vízzel felengedtem. Amikor felfőtt, két részre szedtem, az egyik maradt a húsmentes változat, a másikba füstölt húsos csontot raktam és egy darab sonkát is belekockáztam. A leves tulajdonképpen el is készült.
Az aszalt szilvából készült a levesbetét. Egy szikkadt kornspitzet darabokra tépkedtem és az aszalt szilvával együtt tejbe áztattam. Amikor megpuhult, kinyomkodtam a levét, aprítógépben egy tojással összekevertem. (Ha lett volna itthon, egy csokor petrezselyemzöldet is raktam volna bele.) Apró gombócokat formáztam belőle és lobogva forró vízben kifőztem.
A gombócok egy része el sem jutott a levesig, amint hazaért Elsőszülöttem, nagyon gyorsan kezdtek eltünedezni a tálból.


Még a leves felénél sem tartottunk, Másodszülöttem már belekezdett a kampányba, hogy holnap is főzzek ilyen levest. Leves még maradt, de az aszalt szilvás gombócból ma egy újabb adagot kell főznöm. 
Amíg ettük, egyre azt találgattuk, mi mindenhez illene még ez a gombóc. Egyes elképzelések szerint fölösleges cifrázni, együk csak úgy, magában. Ha főzés helyett kevés olajon / vajon pirítanánk meg, arab ételekhez, kuszkuszhoz illene. Vagy sárgarépapüréhez. 
Úgy tűnik tehát, hogy van még lehetőség ebben a gombócban, felvesszük a családi étlapra.

Címkék

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.
Megjegyzés küldése
További információk

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...
Megjegyzés küldése
További információk

Mivel etetnek téged? 26.11

Megvolt az ovis karácsonyi ünnepség. Nem részletezem, nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint szokott. Mire a gyerekek visszaértek a tornateremből, a csoportszobában várták őket az ajándékok. Persze a gyerekek azonnal nekiláttak bontogatni, én Másodszülöttemnek és a barinőjének segítettem. Amikor megláttam végre megértettem, mit rejt a csomag, a fejemben megszólalt (jó hangosan) a kedvenc moldvai csujogatásom:   Napvilág, holdvilág, megbolondult a világ!   Ezt nézzétek, mit kaptak a gyerekek az oviban a Jézuskától:     Egy babát, aki egy babakocsit tologat, amiben két kutya van ! Erre nevelik a gyerekeket???!!! Hogy édes kis kutyuskákat tologassanak babakocsiban???!!! Ja, az ovi pedagógiai programjában az szerepel, hogy a néphagyományok őrzésének kiemelt szerepe van. Nem azt várom, hogy kendert tiloljanak, de azért ne arra neveljék már őket, hogy az embergyerek helyét cuki kis kutyusokkal is ki lehet tölteni.   És ha ez még nem lenne elég, ...
15 megjegyzés
További információk