Ugrás a fő tartalomra

Annyi pénzért

csinálok én nektek...
Nem is tudom, hányszor hallottam ezt a mondatot gyerekkoromban. Strandon palacsintát akartam? Annyi pénzért csinálok én nektek... Rendelt pizzát akartam? Annyi pénzért csinálok én nektek ... Az idők során ráadásul még ki is egészült, annyi pénzért csinálok én nektek, még jobbat is.
Aztán kiderült, hogy a Pároméknál is használatban volt ez a mondat. Gondolom, sok otthonban használják azóta is.
Mostanában egyre gyakrabban fogalmazódik meg bennem is - lehet, hogy öregszem? -, bár egyelőre még tartom magam, és hangosan nem mondom ki. Legalábbis nem úgy, hogy a kisasszonyok is hallják, a Párommal meg jókat kuncogunk titokban.

Legutóbb egy lakberendezési boltban jutott eszembe. Ahol bájos dekorációs tárgyak kaphatóak. Mindig az az érzésem, hogy ezekből egyet nem is érdemes venni, mert csak így, csoportokban elrendezve mutatnak igazán jól. Nem szoktam ilyen boltokban vásárolni, mert már egy darab árát is elég húzósnak találom, hat-nyolc darab pedig tényleg túlzásnak tűnne.
És akkor a hosszúra nyúlt bevezető után mutatok is valamit. Tippeljetek, mennyibe kerül egy ilyen bárány?


A kisebb alig volt nagyobb, mint a tenyerem. És 3690 Ft-ba került! Csak álltam ott és bámultam leesett állal. Mi kerül ezen 3690 Ft-ba???!!! Hiszen csak két darab fa, az is kicsi (tehát hulladék, maradék = ingyen, vagy nagyon olcsón beszerezhető), és egy kis fonal. Ennyi pénzért csinálok én nektek ...
Itthon a maradék faanyagok közt felleltem egy darab rétegelt lemezt. Kb. 40 x 40 centis lehetett.


Nagyjából bárány alakú pacákat rajzoltam rá.


 A Párom dekopírfűrésszel kivágta őket. Mindegyik bárányhoz kell egy kis téglalap alakú falemez is, abból lesz a "talapzata."


A talapzatokat és a majdani szőr alól kilógó részeket (lábak, fej) lefestettem fehér akrilfestékkel.


Előszedtem a maradék fonalakat. Másodszülöttem rögtön bevállalta, hogy csinál egy fekete bárányt, én a nyers színű fonallal dolgoztam. A bárányra egy pötty (építési) ragasztót nyomtam, az ujjamra néhányszor feltekertem a fonalat, a szálakat összefogva lehúztam az ujjamról és a ragasztóba nyomtam. Hamar rájöttem, hogy jobb, ha egy fogpiszkálóval nyomkodom a fonalat a ragasztóba, így a kezem viszonylag tiszta marad, nem ragasztózok össze mindent.


Beborítottam fonallal a bárány testét.



Közben elkészült a kicsit összevissza, kicsit ragasztós, nekünk mégis nagyon kedves fekete bárányka is.


Maradék filcből fület ragasztottam neki és alkoholos filccel megrajzoltam az arcát.


Végül a bárányokat felragasztottam a talapzatukra.




3 x 3690 Ft??? Annyi pénzért csinálok én nektek  :-)

Ui: Jelentem, kész vagyok szembenézni gyermekkori traumáimmal, és ezennel új címkét vezetek be a blogon. Keressétek az Annyi pénzért csinálok én nektek bejegyzéseket.






Megjegyzések

  1. Igen-igen...ez a korral jár :) Én a Bite Bakery nyitása után mondtam ezt ki nyilvánosan (pedig azelőtt csak gondoltam ilyeneket) ahol egy fahéjas csiga 790 Ft-ba kerül. És igen, annyi pénzből nem csak 6 ember evett csigát, de sokkal finomabb is volt :)
    A bárányok meg csuda aranyosak :)

    VálaszTörlés
  2. Éva, egyrészt teljesen igazad van. Másrészt pedig el tudom képzelni, hogy ennyibe kerül.
    Ezen én magam lepődtem meg a legjobban,amikor kiszámoltuk, mennyibe kerül, ha rendelésre készítünk szülinaptárat.
    http://gyereketeto.blogspot.hu/2013/01/szulinaptar.html

    A rétegelt lemez neked maradék, de ha belekezdesz a "gyártásba", akkor meg kell vásárolnod. Elmész, megveszed. Benzin, idő, beruházás... (apróság, persze, de a végén kiderül, hogy a sok kicsi sokra megy)
    Aztán sablont készítesz, rárajzolod a fára. A férjed kivágja. Ehhez megveszi a dekopír fűrészt, használ vele áramot. Ha nem egy-egy darab készül, hanem mondjuk naponta több órát megy a gép, az már nem két fillér.
    Egy bárány kivágása negyed óra...de 10 db bárányé? Milyen órabért is számolsz eddig? Rajzolás, kivágás....
    Csiszolás következik. Egy bárányt megcsiszolsz 10 perc alatt, csiszolópapírral. De 10 bárányt...Elkopik a csiszolópapír, és ismét elrepült egy bő órád.
    Vagy gépet vásárolsz, amivel gyorsabban megy a munka, viszont a gép pénzbe kerül.
    Fonal...neked maradék, nem érzed az árát, de aki gyártásba fog, az veszi a gyapjút hozzá...
    Aztán elszállítják a boltba, a boltot fűteni kell, az eladónak fizetést adni...

    Azt gondolom, vannak, akik el tudják készíteni, mint ti is. Ők nyilván nem vásárolják meg. De akinek nincs hozzá fantáziája, vagy dekopírfűrésze, az nem tudja elkészíteni. Ha tetszik neki, és a pénztárcája megengedi, meg fogja vásárolni.
    Mindent sajnos úgysem tudunk otthon, házilag elkészíteni...
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jol osszeszedted, pont ezt akartam irni en is. Aki arulja a boltban, annak bele kell kalkulalnia, h esetleg nem fogja eladni.

      A baratnom ferje fillerekbol, maradek anyagbol, osszedobott egy kacsalabon forgo csirkeolat a tyukjaiknak. En megvettem a baromi dragat keszen, ui ha en is hazit akartam volt, ahhoz meg kellett volna venni az anyagot (nekik minden volt hozza, most fejeztek be az epitkezest, a ferj az epitoiparban dolgozik, raadasul a gyerek akkor notte ki a kisagyat, annak a racsai lettek pl az ulofak), valamint az osszes szerszamot, mert az en ferjem programozo es van egy kalapcsunk meg egy furonk, oszt kesz. Ja es ideje sincs ra, annyi a munkaja (szerencsere), amivel viszont megkeresi a keszre valot. De jo ez igy, mert a tyukolat arusito pedig megveszi az altala keszitett szajtot.

      Mondjuk palacsintara en sem adok ki penzt, megsutom negyed ora alatt, pedig azt is lehet kapni :)

      Sztem is csudaszepek a baranyaid, megvennem toled is ;)

      Törlés
  3. Logisztika, üzlet bérleti díja, alkalmazottak, rezsi. Ettől kerül ennyibe. Egyébbként a tiéd szebb, a fekete meg egyenesen imádnivaló:-)

    VálaszTörlés
  4. Nálunk is elhangzott ez a mondat gyakran, és én is használom mértékkel. Mondjuk a bárányért én sem adnék annyit és a drága palacsintából sem fog jóllakni Zs., de megkóstolni megkóstolhatja :).

    Kíváncsi vagyok, hogy 20 év múlva, mik lesznek a tipikus mondatok, amin elmosolyodnak a mostani kölkök. Vajon ugyanazok, mint nekünk?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…