Ugrás a fő tartalomra

A környezet háziból

én sem akartam kimaradni.
Azzal jött haza a kisasszony az iskolából, hogy egy tojásételt kell készíteniük. Kicsit kételkedtem (Biztos? De tényleg? A tojás nagyon könnyen romlik, tényleg összehordtok annyi tojást a terembe???), de elmagyarázta a gyerek, hogy nem úgy mennek ám a dolgok, ahogy én elképzelem. Otthon mindenki elkészíti, megeszi, az iskolában pedig elmeséli, hogy volt. 
- Na jó. És te mit szeretnél készíteni?
- Töltött tojást. Segítesz?
- :-))) Naná! (= Semmi pénzért ki nem maradnék belőle.) Játszunk, varázsolunk?
És játszottunk, varázsoltunk.

Tojásokat megfőztük, meghámoztuk.


Sárgarépát, céklát meghámoztuk, gyümölcscentrifugán ledaráltuk.


A tojásokat pár percre bemártottuk a zöldséglébe. Sajnos a sárgarépa csalódás volt. Alig valamicskét színezte be a tojásokat. Mire észbe kaptam a kisasszony átrakta a répaleves tojásokat is a céklalébe. És jó ötlet volt!


Mert így más árnyalatot kaptunk. A kép nem adja vissza, de a céklások lilák lettek, kb. mint a lilahagyma, a répalével "előkezeltek" pedig pirosas színűek ( a tányéron 2 tojás a jobb oldalon).


Jól néznek ki?


A többi már ment a szokott módon. Tojássárgáját mustárral, tejföllel, metélőhagymával összekevertük, a fehérjékbe visszatöltöttük, és mind megettük.


Ui: A kisasszony azt tervezi, legközelebb kipróbáljuk, a paraj levével meg lehet-e festeni a tojásokat.

Megjegyzések

  1. Nagyon jól néznek ki! De olyan finom is lehet! Sok jó dolog van nálad...!!! Biztos a paraj levéllel is klassz lesz!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm az elismerést és a biztatást is! Ha elkészül a parajos változat, beszámolok róla :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…