Ugrás a fő tartalomra

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek.
Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem.
- Méhviaszt is szoktatok eladni?
- Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el a legtöbbet. És, igazság szerint, a Tigrisek a méhviasz eladáshoz értenek a legjobban.)
- Akkor én szeretnék venni. Mondjuk egy kilót.
- Ho. (Nem addig a'. - Micimackó hangján.)
- ???
- Á, azt most nem lehet.
(Miért, valami vallási előírás tiltja, vagy ködös időben romlik a méhviasz eladhatósága, vagy a napszak nem megfelelő?)
- Igazából a nagyszüleim foglalkoznak ezzel, én most csak úgy itt vagyok.
(Erre tényleg nincs mit mondani. Azért az árra még rákérdeztem.)
- És azt tudod, hogy mennyiért szokták adni a nagyszüleid a méhviaszt?
- Peeersze. (A Tigrisek azt tudják a legjobban.) 4000 Ft-ért kilóját.
Itthon a neten lecsekkoltam az árat, a hirdetésekben 1800-2000 Ft körül van a méhviasz kilója. Remek közgazdász lesz a fiatalemberből.

Második forduló, ezúttal a nagymamával, akitől a mézet is szoktam vásárolni.
- Van most eladó méhviaszuk?
- Vaaaan. (A Tigriseknek leginkább eladó méhviaszuk van.)
- Akkor szeretnék belőle venni.
- Ááá, hát az nem úgy van.
(Miért, mért, miért?! Van egy eladó termék, jelentkezek rá vevőnek, miért akad el mégis a történet?)
- Hogy van?
- Ó, hát a méhviasz nekünk nagy tömbökben van.
(Csesszus, ezek szerint több, nagy méhviasz tömb is van a garázsban, vagy a kamrában, vagy mittudoménhol. Csak vehetek belőle.)
- Abból a nagy tömbből kellene nekem egy kis darab.
- Óóóóó. Hát azt le kell vágni. (Olyan hangon, mint ahogy Besenyő Pista bácsi beszél Margithoz.)
- És, levág nekem egy darabot?
- Áááááá.
- ?????? 
- Majd megkérdezem a férjem. 
- Most?
- Neeeem, hát ő most nincs itt. (Észrevettem ám én is a hiányát. Ha ott lett volna, lehet, hogy rögtön neki vetettem volna fel a lehetőséget.) Ő most kint van a garázsban. (A garázs az udvaron van, kb. 5 méterre attól a helytől, ahol beszélgettünk.)
- ???? (És azt nem-e lehetne-e esetleg-e, hogy kimegyünk, és megkérdezzük?!)
- Mire legközelebb jön, megkérdezem.

Én, kis naiv, legközelebb, kb. 3 hét múlva megint felhoztam a témát.
- Sikerült megkérdeznie a férjét, vág le nekem egy darabot abból a méhviasz tömbből?
- Még nem.
Ennyi már nekem is elég volt, hogy belássam, itt nem fogok méhviaszt venni. 

Akkor próbálkozok az interneten. Keresőbe beírtam, hogy méhviasz eladó, máris válogathattam, hogy kitől szeretnék vásárolni. Találtam egy honlapot, amin ezt olvastam:

termelotol.hu egy kereshető termelői adatbázis. Célunk a lehető legtöbb hazai termelő elérhetőségeit összegyűjteni és kereshetővé tenni, hogy akik szeretik a gyerekkort idéző régi ízeket, könnyen megtalálják a lakóhelyükhöz legközelebb lévő termelőt és felvehessék vele a kapcsolatot telefonon vagy személyesen. Az oldal használata, a regisztráció, mind a termelők, mind a látogatók részére INGYENES. (Sokan kérdezték, ezért aki nem hiszi el, hogy ingyenes, az fizethet is! Ha neki így könnyebb. :-)
Remélem, hogy hosszú távon kezdeményezésünk eredményeképpen, minél jobb ízű, minél jobb minőségű és minél kedvezőbb árú termékekhez juthatunk hozzá, mindezt úgy, hogy a hazai termelést, hazai munkahelyeket is támogatjuk.
Nem utolsó sorban célunk, hogy a finom ételekhez szükséges alapanyagok vásárlását ne „beszerzés”-ként, hanem felfedezésként és élményként éljük meg, elbeszélgetve, barátságot kötve a gazdákkal.
A termelotol.hu oldal sikeréhez Te is hozzá tudsz járulni termelők ajánlásával, az áltad megismert termelők értékelésével, a termelotol.hu oldal népszerűsítésével. Sőt nem is titkolom, ezt el is várom Tőled, hiszen az mindannyiunk, így a Te érdeked is, hogy minél több információval rendelkezzünk gazdákról, termékekről.
Sok sikert, élményekben gazdag vásárlásokat kívánunk!
termelotol.hu csapata

Nagyon bírom a jól megfogalmazott marketing szövegeket, rögtön el is képzeltem egy kis jelenetet, ahogy találkozok majd A Termelővel, ő jön elém kaput nyitni, kis kosárban már kikészítve vár rám a méhviasz, elbeszélgetünk, megmutatja a méhészetét, veszek tőle még egy-két üveg mézet, közben a virágok illatoznak, a madarak csiripelnek, a hajam ragyog a napfényben :-)
Ezért ki is választottam egy termelőt, aki egy közeli faluban lakik, és eladó méhviaszt hirdet, gondoltam legfeljebb egy kirándulással egybekötve elmegyünk azért a méhviaszért, ki tudja, a végén még össze is barátkozunk.
Írtam neki egy e-mailt, amire nem jött válasz. Nem képzelem, hogy a termelőnek semmi más dolga nincs, mint az én leveleimre válaszolni, de már 4 hete hiába várom a válaszát. Telefonszámot nem adott meg. Nem tudom, hogy szeretné eladni az áruját (mást is hirdetett), ha nem veszi fel a kapcsolatot a potenciális vásárlókkal.

Jó, hát lehet, hogy a termelőknek nem a méhészet a fő profiljuk, ez csak amolyan bevétel-kiegészítés (mondjuk attól még komolyan lehetne venni), nézzük a keményvonalas méhészeket, akik ebből élnek. OMME (Országos Magyar Méhészeti Egyesület) honlapja, apróhirdetések. Hopp, máris találtam egy méhészt, aki eladó méhviaszt hirdet. Már írtam is neki az e-mailt.
És akkor most idemásolom a többfordulós levélváltásunkat. A leveleken csak adatvédelmi szempontok miatt módosítottam.

Az OMME honlapján olvastam a hirdetését. Méhviaszt szeretnék vásárolni, 1 kg-ra lenne szükségem. 
Ilyen kis mennyiséget is elad-e, és ha igen, megoldható-e, hogy postázza?
Köszönöm a válaszát.

Természetesen megoldható.
Amennyiben a járulékos költségeimet kifizeti, akkor minden további nélkül.
Tehát :
Csomagoló anyag költsége
Csomagoló anyag beszerzésének költsége ( autó km. költség )
Újabb autózás a postára
Postaköltség (utánvéttel ).
A csomagolás, az autózás, postán sorbanállás, stb ideje...
Mindezek együtt 3500 ft-ot tesznek ki.
A viasz ára 1800 Ft / kg.
Amennyiben Ön hajlandó áldozni minderre összesen 5300 ft-ot, akkor elküldöm.
Üdvözlettel .

Köszönöm, még mindig nevetek :)))

Örülök, hogy megnevettettem, a mai világban a jókedv egyre fontosabb lesz.
Ugyanakkor, feltételezem, hogy önöknél is kb. hasonló áron kapható az üzemanyag, és mindaz, amit felsoroltam.
Valamint, a munkaidő - hasonlóan mint ott - szintén pénzbe kerül.
S ebben az esetben mindez egy kg viaszt terhel.

Rendszeresen adok el és vásárolok termékeket a Vaterán és a Meskán is, de még soha nem jutott eszembe, hogy kifizettessem a vásárlóimmal a borítékot, még akkor sem, ha légbuborékos borítékról van szó, vagy a cipős dobozt, amibe becsomagolom a vásárolt árut, sem a csomagolópapírt. Nem számoltam még ki, hogy mennyi időt fordítok az egyedi, személyre szóló, kézzel, gyöngybetűkkel írt kísérőlevelek megírására sem, azt sem tudom, mennyivel növeli a költségeimet az az A/4-es lap, amire mindezt ráírom, és akkor még ott a tinta is, ami fogy közben, ráadásul épp a kedvenc tollamból. És télen, ugye, ott a gázszámla is, mert fűteni is kell, legalább azt a helyiséget, ahol vagyok, miközben csomagolok, meg a borítékot címzem. Tudnám folytatni a végtelenségig.
Én inkább úgy gondolkodom, hogy nekem van valamim, ami fölösleges, de nem dobom ki, mert lehet, hogy valakinek épp ez hiányzik. És ha ezért még pénzt is kapok, hát örülök neki.
Persze a világ attól szép és színes, hogy sokfélék vagyunk.
Mi nem fogunk üzletet kötni, és valószínűleg találkozni sem. Hogy biztosak lehessünk a dolgunkban, kérem, kölcsönösen jelöljük meg spam-ként egymás e-mail címét. Ön a sokadik méhész, akitől megpróbálok méhviaszt vásárolni. Mindegyiknek van méhviasza, fölösleges is, eladó is, és én ki is fizetném, de valahogy mégsem jön össze.
Írhatnám, hogy felejtsük el egymást, és bármennyire szeretném is ezt megtenni, érzem, nem fog menni. Valahányszor a rádióban azt hallom majd, hogy sírnak a méhészek, hogy nem tudnak megélni, Ön és a kollégái jutnak majd az eszembe ... :-)


Akkor talán vegyen viaszt nem méhésztől.
Ja, a vaterán. Ott biztos sok Önhöz hasonló, nem síró grál lovag árul viaszt. S lehet, hogy a rádióban sem nyilatkoznak... :)))

A levelezés itt ér véget, mert tényleg beraktam spam-be az e-mail címét, még mielőtt kiderülne, hogy én vagyok a hülye, amikor azt gondolom, hogy méhviaszt méhésztől kellene venni.
És tényleg nagyon sokat panaszkodnak a méhészek a rádióban. Én megértem, hogy tavaly lefagyott az összes virág, hogy lepermetezik a méheket, hogy ellopják a kaptárokat méhcsaládokkal együtt, hogy a rossz minőségű kínai mézzel nem tudják felvenni az árversenyt, és gondolom, más nehézségekkel is meg kell küzdeniük. De ha ennyi nyomorúság után még van eladó termékük, amire vevő is jelentkezik, azt miért nem adják el???!!!
Mi kellene még az olyan közgazdaságtani felismeréséhez, hogy ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli, vagy sűrű fillér, ritka forint???
Sok ilyen népi bölcsesség van még. Aki ismer még olyan közmondást, ami segíthet a pénzügyi ismeretek átadásában, megjegyzésben írja meg. A játék március 31-én, éjfélkor zárul. A nyereményben természetesen lesz méhviasz is :-)

Mert végül vettem méhviaszt. Egy internetes bioboltból. Péntek hajnalban vásároltam, és hétfőn reggel 8.30-kor a kezemben volt a doboz.


20 dkg méhviasz pasztilla.


Azért a címkét érdemes közelebbről is megnézni.


Származási hely: Németország.
Nesze neked, magyar méhész!

Ui: Természetesen elárulom majd, mihez kell a méhviasz, de a többi hozzávaló beszerzése is tartogat tanulságokat. Folyt. köv.

Megjegyzések

  1. Divat most (is) szidni a kereskedőket. Pedig itt a jó példa: náluk megkaptad, amit szerettél volna. Hiába van valakinek valamije, ha nem ért az eladásához - fikarcnyit sem. Mert azért itt még segíteni is akartál nekik. És mégsem. Igen: panaszkodni mindig tudunk, tenni valamit - az már sokkal nehezebb.

    Amúgy pedig:

    Az idő pénz.
    Aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni.
    Inkább zizegjen, mint csörögjön.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy nem a divat miatt, alaptalanul van rossz véleményem a kereskedőkről, szerintem kiderül a kisboltos bejegyzésekből. Időről időre megdöbbenek, hogy mit meg nem engednek maguknak. Ezen még csak bosszankodnék, de hogy folyamatosan panaszkodnak, az már felháborít.

      Törlés
  2. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. :)

    VálaszTörlés
  3. Méhviaszhoz jutni komoly küldetés. Valamiért nagyon ragaszkodnak hozzá. Amikor kezdünk kifogyni belőle, már fogjuk a fejünket, hogy jön az újabb kör.

    Nekünk a felsoroltakon kívül csak ez ugrott be:
    Fogához veri a garast.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én egy ideje azon gondolkodom, hogy mire kellhet nekik annyira az a viasz. A kaptárt kenik be vele télre, hogy szigeteljen? Vagy a méheknek kell valamire, a lép építéséhez, mittudomén. Csak találgatok, senkitől nem kaptam még választ.

      Törlés
  4. Egyszer hopp, máskor kopp - ez nem teljesen az amit kértél, de szerintem találó.
    Aki dolgozik az nem ér rá pénzt keresni.

    VálaszTörlés
  5. Én most jól nevettem - de valójában inkább sírni kellett volna. Hogy ez az arrogáns pöcs meg miért akar BÁRMIT is eladni és kinek és mennyiért és hogy ilyen modorban valaha is sikerül-e neki, az más kérdés. (Bocs, de nem tudok rá jobb szót, mint amit leírtam, és ha mégis, az mégennyire se szalonképes...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy kimondtad, bocs, leírtad. Nekem is hosszasan kellett fogalmaznom ezt a bejegyzést, míg olyan lett, hogy elbírja a nyomdafestéket.

      Törlés
  6. Szia!

    Én az utolsó kereskedő levelének hangvételén rökönyödtem meg, aki el akar adni nem vieslkedhet így. Ezek szerint ő nem akart eladni...

    Aki a kicsit nem becsüli a nagyot nem érdemli :)

    Üdv.

    VálaszTörlés
  7. Méhész barátunktól kaptunk majd 3 kg méhviaszt :) szappanokat, házi kencéket, gyertyát készítek belőle. Ez a termelői viasz koszos, nem tisztított, ahogy kinyerték az elöregedett lépekből, úgy kaptam meg én is. Melegítettem, szűrtem, szilikon muffin formában hagytam megszilárdulni. Akkorra már szép sárga lett :)

    A lényeg: a méhészek a "nyers" méhviaszt nem árulják, hanem becserélik "műlépre" (préselt, tisztított méhviasz lapok) - a kaptárakban a lépeket 3-4 évente cserélni kell, mert elöregednek, ehhez szükségesek a méhviasz-lépek --> általában azért nem adják el, mert a méhviaszt tartalékként tárolják inkább (nem veszít az értékéből, minőségéből évek során sem).

    Sajnálom, hogy ennyire nehezen találtál viaszt. Azt mondom, ne add fel a keresést, egy-két méhész negatív viselkedése miatt ne mondj le a jó minőségű magyar méhviaszról!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe