Ugrás a fő tartalomra

Annak örömére,

hogy sikerült cukkinit vásárolnom, ma cukkini volt az ebéd. De még milyen!

 
 
Cukkinit és sárgarépát zöldséghámozóval nagyon vékony, hosszú szeletekre vágtam. Közben sütőtálba simítottam a leveles tésztát, úgy, hogy körben pereme is legyen, lekentem egy felvert tojással és elősütöttem.
Egy szelet cukkinit feltekertem, majd köréigazítottam néhány szelet sárgarépát. Addig ügyeskedtem így körbe-körbe a zöldségekkel, míg teljesen ki nem béleltem a tésztát.

 


A maradék tojáshoz fokhagymát, mustárt, reszelt sajtot és tejszínt kevertem, és ezt a keveréket óvatosan a zöldségszeletek közé kanalaztam.
Először alufóliával letakarva sütöttem, hogy a répa is biztosan megpuhuljon, a végén levettem róla a fóliát, hogy kipirítsam - csak azért nem lett az az igazán szép barnáspiros, mert már nagyon éhesek voltunk.

 
 
 
Az a tervem mondjuk nem jött be, hogy a maradékot majd megesszük vacsorára :-)

Megjegyzések

  1. Ez nagyon jól néz ki! Szerintem kipróbáljuk mi is.

    VálaszTörlés
  2. Hát ez csuda jól néz ki, és biztos finom is volt:) Nagy cukkini rajongó vagyok, tuti, hogy kipróbálom:)

    VálaszTörlés
  3. Megsütöttem. Illetve nem ezt, csak a zöldséghámozós-vágós és körbe-körbe ötletet csentem el. Mikor olvastam a bejegyzést, épp Michel Roux "pâte à foncer"-je pihent a hűtőben, gombóccá gyúrva várta, hogy meálmodjam a tölteléket. Ez lett a "pite" alapja. Hullámos szélű tortaformába nyújtottam, elősütöttem, majd jött a csak sárgarépa (a cukkinit nem szeretjük), ahogy tőled láttam. S mivel mi nagy húsevők vagyunk (mit csináljak, imádjuk), ezért darált húsos tejszínes ragu lett tojással kikeverve, majd a répa-virág szirmai közé locsolva. Isteni lett. Bár legközelebb nem féléves baba mellett állok neki :D

    VálaszTörlés
  4. Szerintem semmi baj nincs a húsevéssel, én is szeretem, egyszerűen úgy döntöttem, kipróbálom, milyen hús nélkül az élet. De a családtagjaim húsevők, így rendszeresen főzök húst is.
    Igazából tényleg a zöldség elrendezése az ötlet ebben a pitében, és az a nagyszerű, hogy mindenféle szósszal elkészíthető, kinek-kinek az ízlése szerint, mindenképp egy mutatós étel lesz a végeredmény.
    Le a kalappal, hogy nekiálltál egy baba mellett ezzel szöszmötölni. A kisasszonyok már "nagyok" de még mindig vannak olyan kaják, amiknek nem álltam neki, amióta gyerek van a háznál :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Muszáj néha "pancsolni", mert a nagylány (4 éves) már igényli... No meg a férjem is :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Dolgozott nálunk

ez az ember, aki hajlandó is volt meg képes is egy íves falat megépíteni, és szekrényajtóból szobaajtót csinálni. Persze, hogy megkérdeztem, volna -e kedve megépíteni a fürdőszoba falát is. Oda egy zuhanyajtót kellene beépíteni ajtónak. (Nem nagy a tetőtérben a belmagasság, a fürdőszoba fala kb. a tetőgerinc alatt lesz majd, oda kényelmesen elférne egy ajtó, csak nyitni nem tudnánk, nem férne el a tetőtől. Ezért rögtön tolóajtót kerestünk. Azt meg egyszerűen Jelnek vettük, amikor megjelent egy hirdetés, hogy egy új, üveg tolóajtót árulnak 5 utcányira tőlünk. Ja, hogy zuhanyfülke-ajtó? És akkor mi van?) Sóhajtott nagyokat, de a szeme mosolygott huncutul - a világért be nem vallaná, de szereti megvalósítani a szokatlan ötleteinket. És íme, van már fala a fürdőszobának és rajta ajtó. Belülről, a fürdőszoba felől