Ugrás a fő tartalomra

Annak örömére,

hogy sikerült cukkinit vásárolnom, ma cukkini volt az ebéd. De még milyen!

 
 
Cukkinit és sárgarépát zöldséghámozóval nagyon vékony, hosszú szeletekre vágtam. Közben sütőtálba simítottam a leveles tésztát, úgy, hogy körben pereme is legyen, lekentem egy felvert tojással és elősütöttem.
Egy szelet cukkinit feltekertem, majd köréigazítottam néhány szelet sárgarépát. Addig ügyeskedtem így körbe-körbe a zöldségekkel, míg teljesen ki nem béleltem a tésztát.

 


A maradék tojáshoz fokhagymát, mustárt, reszelt sajtot és tejszínt kevertem, és ezt a keveréket óvatosan a zöldségszeletek közé kanalaztam.
Először alufóliával letakarva sütöttem, hogy a répa is biztosan megpuhuljon, a végén levettem róla a fóliát, hogy kipirítsam - csak azért nem lett az az igazán szép barnáspiros, mert már nagyon éhesek voltunk.

 
 
 
Az a tervem mondjuk nem jött be, hogy a maradékot majd megesszük vacsorára :-)

Megjegyzések

  1. Ez nagyon jól néz ki! Szerintem kipróbáljuk mi is.

    VálaszTörlés
  2. Hát ez csuda jól néz ki, és biztos finom is volt:) Nagy cukkini rajongó vagyok, tuti, hogy kipróbálom:)

    VálaszTörlés
  3. Megsütöttem. Illetve nem ezt, csak a zöldséghámozós-vágós és körbe-körbe ötletet csentem el. Mikor olvastam a bejegyzést, épp Michel Roux "pâte à foncer"-je pihent a hűtőben, gombóccá gyúrva várta, hogy meálmodjam a tölteléket. Ez lett a "pite" alapja. Hullámos szélű tortaformába nyújtottam, elősütöttem, majd jött a csak sárgarépa (a cukkinit nem szeretjük), ahogy tőled láttam. S mivel mi nagy húsevők vagyunk (mit csináljak, imádjuk), ezért darált húsos tejszínes ragu lett tojással kikeverve, majd a répa-virág szirmai közé locsolva. Isteni lett. Bár legközelebb nem féléves baba mellett állok neki :D

    VálaszTörlés
  4. Szerintem semmi baj nincs a húsevéssel, én is szeretem, egyszerűen úgy döntöttem, kipróbálom, milyen hús nélkül az élet. De a családtagjaim húsevők, így rendszeresen főzök húst is.
    Igazából tényleg a zöldség elrendezése az ötlet ebben a pitében, és az a nagyszerű, hogy mindenféle szósszal elkészíthető, kinek-kinek az ízlése szerint, mindenképp egy mutatós étel lesz a végeredmény.
    Le a kalappal, hogy nekiálltál egy baba mellett ezzel szöszmötölni. A kisasszonyok már "nagyok" de még mindig vannak olyan kaják, amiknek nem álltam neki, amióta gyerek van a háznál :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Muszáj néha "pancsolni", mert a nagylány (4 éves) már igényli... No meg a férjem is :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe