lesz az iskolában. A másodikosoknak a verses mese jutott.
Elég lelkesen vetettem bele magam a verses mese keresésébe, gondoltam, néhány óra a neten, és már meg is lesz az igazi. Minél több verses mesét olvastam el, annál csüggedtebb lettem. Nyuszik, mackók, sünik, cicák és más effélék ugrándoztak ezekben a versekben. Nagyon aranyos, és kedves, és bájos, és egy óvodás érdeklődésének abszolút megfelel, de egy nagyon komoly másodikos nagylánynak valahogy egyik sem az igazi.
És egy közeli is, a világszép bajszáról.
Elég lelkesen vetettem bele magam a verses mese keresésébe, gondoltam, néhány óra a neten, és már meg is lesz az igazi. Minél több verses mesét olvastam el, annál csüggedtebb lettem. Nyuszik, mackók, sünik, cicák és más effélék ugrándoztak ezekben a versekben. Nagyon aranyos, és kedves, és bájos, és egy óvodás érdeklődésének abszolút megfelel, de egy nagyon komoly másodikos nagylánynak valahogy egyik sem az igazi.
A verses mese keresés második fordulóját a könyvespolcunknál tartottam. Találtam is három verses mesét, amik inkább alternatívak voltak, mintsem gügyék. Már csak a tökéletes jelölt kiválasztása volt hátra. Felolvastam a verseket, majd a zsűri meghozta a döntését.
Varró Dániel: Mese
Hát miről meséljek neked ma este?
A macskagrófkisasszonyról, aki
Egy nap, midőn a konyháját söpörte
Kiment a spájzba, mert éhség gyötörte?
Hanem ott mit lát? – Na, csesszus!
A fridzsiderben kialudt a körte.
Fridzsideremben kialudt az égő
Hát hova legyek mostan, és mitévő?
Így búsúlt, sírt-rítt, így szomorkodék ő.
Fridzsideremben kialudt a körte.
Ki fogja azt énnekem kicserélni?
Ahogy kimondta,
Egy medvevitéz tüstént ott termett előtte!
Abban a nyomban meg is érkezett,
Medvesisak volt rajta, medvepáncél,
Egyszóval teljes medvevértezet.
Mit sírsz-rísz, búslakodsz, szomorkodol,
Világszépbajszú macskagrófkisasszony?
Fridzsideremben kialudt az égő,
Persze, hogy sírok-rívok egyre, még jó.
Hüppögte szemrehányóan a grófkisasszony,
S a két hatalmas macskaszembe könny gyűlt.
De rögtön meg is enyhült.
Te kibírnád cserélni, szép medve vitézem?
Belőled abszolút kinézem.
Van éppenséggel villanyvackorom,
Vallotta meg a medvehős szerényen.
Egyet se búsulj, grófkisasszonyom.
Biciklilámpa, karácsonyfaégő
Van egy egész kis villanykörte szettem.
Hova tettem?
Azzal a zsebében turkálni kezdett,
S a villanykörte, lássatok csudát!
Meglett.
No, megvan.
Kisasszonyom, szemed hármad se pillant,
És ripsz-ropsz megjavítom itt a villanyt.
Úgy is lett.
Hát ennek most már aztán megörültek!
Volt újra frupp, volt újra fény, mi kattan,
És oly szépek voltak mind a ketten . . .
A macska grófkisasszonyon mi volt?
Mi más lett volna rajta? Cicanadrág.
S a medvevitézen? Őrajta mackó?
Nem, egész más volt rajta, ami nagy szó.
Mackónadrágom, mackófölsőm
Kimustráltam, odaadtam kölcsön,
Ezeknek praktikusan kampec.
Teérted lettem medvejampec én.
Eldobtam elviselt dzsogingom érted,
Feladtam régi medve voltom
(Azelőtt lompos, slampos medve voltam),
Bennem a régi medveén megingott.
Lásd, nadrágtartót vettem és szmokingot
A medvevért alá a kedvedért.
Azzal sisakját, páncélját levette,
És ahogy mondta, úgy volt minden éppen!
Meg is fürödtem.
A tóban.
Tette még hozzá kissé elhalóan.
Világszépbajszú macskagrófkisasszony,
Halálosan beléd szerettem asszem.
Nem haragszol?
Csöppet sem haragszom.
Mondta a világszépbajszú macskagrófkisasszony.
Erre megcsókolták egymást,
És bár máig se haltak volna meg.
(Én írtam be ilyen színesben a gépbe, hogy könnyebb legyen megtanulni, a 3 szín a 3 szereplőt jelenti. A kisasszony odáig volt a boldogságtól, hogy biztos senki másnak nem lesz ilyen színes verse.)
És már testet is öltött a világszépbajszú macskagrófkisasszony. (Psssszt! A kisasszony még nem tud róla! Tartsátok a titkot!)
És egy közeli is, a világszép bajszáról.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése