Ugrás a fő tartalomra

De mennyire

tudtam, hogy ez lesz! Amikor felpakoltam a cuccokat  a pénztárnál a szalagra, már akkor tudtam, hogy nem megy majd simán.
És tényleg. Amikor a pénztáros - és ez most nem is egy tizenéves tanuló volt, hanem egy felnőttnek látszó emberpéldány - meglátta ezt,



rámnézett kérdőn:
- Ez a fürtös uborka?
(Hm, ezek szerint azt sem ismeri.)
- Nem. Ez a cukkini. (Igyekeztem olyan hangon mondani, mint amikor két embert mutatunk be egymásnak, hogy hát tényleg, ismerje meg végre az a pénztáros is a cukkinit. Ki tudja, a végén még összebarátkoznak...)
De a pénztáros továbbra is csak nézett rám kérdőn, hogy biztos, hogy ez cukkini???
Én meg néztem rá meggyőzően, de egyre kevésbé kedvesen, hogy b.meg, te még abban sem voltál biztos, hogy fürtös uborka-e, én meg itt győzködjelek, hogy cukkini?
Végül én bírtam tovább, elhitte, vagy csak rám hagyta, hogy ez tényleg cukkini.

Egy másik napon egy másik nagyboltban egy másik "egzotikumot" raktunk fel a pénztárnál a szalagra.
 
 
 
Mire a pénztáros:
- Ez a cukkini?
A Páromból előjött a jobbik énje, és tanító szándékkal a hangjában elkezdte magyarázni:
- Ez a padlizsán. Lila. A cukkini zöld.
 
Most tényleg ennyire nem ismerik a pénztárosok a zöldségeket, vagy csak  nekem van ilyen kivételes szerencsém?
 
Ui: Most olvasta el a Párom ezt a bejegyzést, és kérte, hogy azt se hagyjam ki, amikor húslevest akartam főzni, ő elment bevásárolni, és vett petrezselymet. Gyökeret. Hosszú, hengeres, piszkosfehér, az egyik végén zöld lomb. (Kép nincs róla).
A pénztáros:
- Ilyen a jégcsapretek?
- Nem ilyen a petrezselyem.
- ????
- Tényleg.
 
Nem is az a baj, hogy nem ismerik a zöldségeket (De. Az a baj.), hanem hogy még mi tanítjuk, győzködjük őket.
 


Megjegyzések

  1. A cukkininek végül is az apja (vagy az anyja) uborka, ha jól tudom.

    "Ez a padlizsán. Lila. A cukkini zöld."

    Most már azt hiszi szegény pénztáros, hogy képben van. Mi lesz vele, ha a polcra kerül a sárga, csíkos, fehér, ne adj Isten gömb cukkini :).

    VálaszTörlés
  2. Ó, bárcsak már ott tartanánk!
    Most már csak kalandvágyból állok a Tescoban a hagyományos kasszákhoz, általában az önkiszolgálót választom. Abból indulok ki, hogy én legalább tudom, mit vettem.
    De a rendszert nem lehet kijátszani. A múltkor a kornspitzet nem találtuk sehol a pénztárgépben (a péksütemények, kiflik, magvas termékek közt kerestük), mire az ott lévő alkalmazott elárulta a titkot, hogy a zöldségek közt van. Miért? Mióta? Ki tette oda? Mi volt ezzel a szándéka?
    Ezért a sztoriért cserébe egy ismerősöm elmesélte, hogy ők pomelot szerettek volna vásárolni. Ők is azzal a naív prekoncepcióval láttak neki, hogy a boltban azért vannak az áruk, mert azokat meg lehet vásárolni. Keresik az önkiszolgáló kasszánál a pénztárgépben (gyümölcsök, citrusfélék, egzotikumok, egyéb - ki tudja, a pomelo melyik csoportba tartozik a Tesco szerint?), sehol nem találták. Segítséget kértek, így megtudták, hogy a pomelo nincs benne a pénztárgépben. Kimaradt.
    - És akkor mi lesz? (Mármint hogy tudják megvásárolni a pomelot?)
    - Semmi.
    - ???
    - Most nem lehet pomelot vásárolni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…