Ugrás a fő tartalomra

Annak örömére,

hogy sikerült cukkinit vásárolnom, ma cukkini volt az ebéd. De még milyen!

 
 
Cukkinit és sárgarépát zöldséghámozóval nagyon vékony, hosszú szeletekre vágtam. Közben sütőtálba simítottam a leveles tésztát, úgy, hogy körben pereme is legyen, lekentem egy felvert tojással és elősütöttem.
Egy szelet cukkinit feltekertem, majd köréigazítottam néhány szelet sárgarépát. Addig ügyeskedtem így körbe-körbe a zöldségekkel, míg teljesen ki nem béleltem a tésztát.

 


A maradék tojáshoz fokhagymát, mustárt, reszelt sajtot és tejszínt kevertem, és ezt a keveréket óvatosan a zöldségszeletek közé kanalaztam.
Először alufóliával letakarva sütöttem, hogy a répa is biztosan megpuhuljon, a végén levettem róla a fóliát, hogy kipirítsam - csak azért nem lett az az igazán szép barnáspiros, mert már nagyon éhesek voltunk.

 
 
 
Az a tervem mondjuk nem jött be, hogy a maradékot majd megesszük vacsorára :-)

Megjegyzések

  1. Ez nagyon jól néz ki! Szerintem kipróbáljuk mi is.

    VálaszTörlés
  2. Hát ez csuda jól néz ki, és biztos finom is volt:) Nagy cukkini rajongó vagyok, tuti, hogy kipróbálom:)

    VálaszTörlés
  3. Megsütöttem. Illetve nem ezt, csak a zöldséghámozós-vágós és körbe-körbe ötletet csentem el. Mikor olvastam a bejegyzést, épp Michel Roux "pâte à foncer"-je pihent a hűtőben, gombóccá gyúrva várta, hogy meálmodjam a tölteléket. Ez lett a "pite" alapja. Hullámos szélű tortaformába nyújtottam, elősütöttem, majd jött a csak sárgarépa (a cukkinit nem szeretjük), ahogy tőled láttam. S mivel mi nagy húsevők vagyunk (mit csináljak, imádjuk), ezért darált húsos tejszínes ragu lett tojással kikeverve, majd a répa-virág szirmai közé locsolva. Isteni lett. Bár legközelebb nem féléves baba mellett állok neki :D

    VálaszTörlés
  4. Szerintem semmi baj nincs a húsevéssel, én is szeretem, egyszerűen úgy döntöttem, kipróbálom, milyen hús nélkül az élet. De a családtagjaim húsevők, így rendszeresen főzök húst is.
    Igazából tényleg a zöldség elrendezése az ötlet ebben a pitében, és az a nagyszerű, hogy mindenféle szósszal elkészíthető, kinek-kinek az ízlése szerint, mindenképp egy mutatós étel lesz a végeredmény.
    Le a kalappal, hogy nekiálltál egy baba mellett ezzel szöszmötölni. A kisasszonyok már "nagyok" de még mindig vannak olyan kaják, amiknek nem álltam neki, amióta gyerek van a háznál :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Muszáj néha "pancsolni", mert a nagylány (4 éves) már igényli... No meg a férjem is :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…