Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 26.6

Óvodában, iskolában van az a szokás, hogy megünneplik a gyerekek név- és / vagy születésnapját. Már azon is lehet(ne) gondolkodni, hogy van-e ennek létjgosultsága, és ha igen, milyen formában.
Vannak, akiknek téli, nyári, őszi, tavaszi szünetben van a születésnapjuk, azokkal mi lesz? Amikor Elsőszülöttem óvónénijének ez volt a legnagyobb problémája, azt találtam neki mondani, hogy semmi. Nekem is, a Páromnak is nyári szünetben van a szülinapunk, és nem amiatt lettünk ilyen riasztóak és sérültek (Grace klinika, Christina) , mert az oviban, iskolában nem volt szülinapi ünnepségünk. Óvónéni úgy tett, mint aki meg sem hallotta a válaszomat, hanem arra az anyukára figyelt, aki azt javasolta, hogy azoknak ünnepeljék a névnapját. Szerintem ez még mindig nem megoldás az olyan halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek, akiknek a névnapjuk és a szülinapjuk is szünetre esik (pl. én), de talán az ő szüleik ellen elindíthatnánk egy kötelezettségszegési eljárást. A névnap ünneplésével az volt a baj, hogy akkor nincs gyertya, és az már nem is igazi. Így abban egyezett meg a hangadó kisebbség, hogy a nyári szünetes szülinapokat a szünet előtti utolsó héten kell megtartani. Hogy mennyire igazi egy augusztusi szülinapot június elején ünnepelni, arról nem volt szó. És arról sem volt szó, hogy mire jó egy egész hétig tartó monstre nasiztatást rendezni az óvodában.
És én még emlékszem Elsőszülöttem csodálkozó, értetlen tekintetére, hogy neki miért kell azzal a gyerekkel ünnepelnie az oviban a szülinapját, akivel 3 évig egyetlen szót sem váltott. És hogy ő nem szeretné, ha az a gyerek is felköszöntené, akivel folyamatosan konfliktusaik voltak, egyszerűen azért, mert nem voltak szimpatikusak egymásnak. Azt mondta a gyermekem, hogy ő nem tudná azt a kislányt jószívvel megkínálni, és azt sem hiszi, hogy a kislány jókívánságai őszinték lennének. Elsőszülöttem sem a névnapját sem a szülinapját nem ünnepelte meg az oviban.
Azt sem értette, miért kellene, egy szülinapja van, azt egyszer megünnepeljük, és ez így van jól.
Én felvetettem szülőin, hogy ebben a nagy szülinapozásban gondolunk-e arra is, hogy ez kb. heti 2 nasiztatást jelent. 30 gyerek, többen a név- és a szülinapjukat is ünneplik. Úgy tűnt, ez csak nekem jelent problémát. Azért megkérdezném egy dietetikus, vagy bárki, józanul gondolkodó véleményét arról, meg lehet-e maradni a normál testsúlyúnál úgy, hogy hetente 2x egy nagy édességzabálás szerepel az étrendben + a szénhidrátalapú menza.
Egy másik szülőin (akkor a Párom volt a szerencsés, hogy részt vehessen) felmerült a házi süti kontra bolti kérdés. Az ovi válasza erre egyértelmű volt, csak számlával igazolt (=bolti) ennivalót lehet bevinni. Mert ÁNTSz előírás, és fertőzés, higiénia, stb. Ekkor feltette a kérdést a Párom, hogy van az, hogy ha családi nap, játszódélután, stb. van az oviban, akkor meg külön kérik, hogy házi sütit vigyünk.
(Az egyik ilyen játszódélután előtt az egyik anyuka gondolta, benyal kedvében jár az óvónéninek, megkérdezte, milyen sütit süssön, milyet látnának szívesen az óvónénik. Óvónéni válasza: Krémeset, mert én azt szeretem. Májusban, egy szabadtéri játszódélutánon, ahol a sütik hűtése nem megoldható?)
Óvónénik elmondták, hogy az teeeeeeljesen máááááás, mert az nem óvodai keretek közt megy. Akkor mégis milyen keretek közt, ha az óvóda területén, óvodai időben (15.00-tól 17.00-ig) van a rendezvény. Na, ekkor az egyik anyuka, szintén óvónő, egy másik oviban, magából kikelve letolta a Párom, hogy nem igaz, hogy ezt nem lehet megérteni, ha az udvaron van, lehet házi süti, ha bent, akkor nem.
-Akkor a küszöb számít? - a Párom viccből kérdezte.
- Igen, a küszöb számít. - az óvónő-anyuka nem viccből mondta.
Nem vagyok teljesen naív, már rég nem hiszem, hogy az oviban a gyerek a legfontosabb tényező, sőt, már abban sem vagyok biztos, hogy tényező-e egyáltalán, de a józan észt talán nem kellene azon a bizonyos küszöbön kívül hagyni.
Az általában higgadt Párom hazajött a szülőiről, dühöngött, tombolt és tajtékzott, a gyerek kétségbe volt esve, hogy már megint az ő szülei csinálják a balhét, én pedig másnap kinyomoztam, hogy ki a területileg illetékes tisztifőorvos, és írtam neki egy levelet, amiben az állásfoglalását kértem. Néhány nap múlva meg is kaptam a válaszát, igazi nesze semmi, fogd meg jól állásfoglalás volt, kb. annyi, hogy a nem hivatalos ovis programokra tényleg lehet házi sütit vinni, de persze törekedni kell az élelmiszeregészségügyi szabályok betartására, kinek kinek legjobb szándéka és tudása szerint, egyébként meg kell a számla.
Ha ezt a gondolatmenetet elfogadjuk, miért nem lehet a név- és szülinapokat fakultatív programnak besorolni?
Úgy emlékszem, egyszer valaki elmondta, hogy csak délig kötelező az ovi, ezért a délelőtti programok a "kötelezőek, hivatalosak", akkor számla kell a nasiról, délután viszont indulhat a buli, ami a csövön kifér. Lehet, hogy nem is a küszöb számít, hanem a nagymutató a toronyórán? Akkor tartsák délután az ünnepségeket.
Szóval kell a számla.
Jó, legyen. Másodszülöttem persze akarta magát ünnepeltetni az oviban is, első évben vittünk egy nagy kosár minimandarint, számlával. A mandarint köszönték szépen, megették, de a gyereket nem köszöntötték meg, nem ülhetett külön a díszesen terített kisasztalnál, nem énekeltek neki. Mert csak mandarint vitt.
Egy évig reménykedett, hogy legközelebb hátha ő is ülhet a díszesen terített asztalhoz. Beláttam, hogy a reformötleteimre nem nyitott az óvoda, vettünk csokis parányt, ropit, szörpöt. Egészségtelen mind, de ha ez kell, mit tehetek? És mi történt? A köszöntés megint elmaradt, mert nem tortát vitt. Nyári szünetben van a születésnapja, azért nem tortát vitt.
Megint eljött a nagy nap. Már hetek óta mesélte, hogy ez a gyerek is házi sütit vitt, az a gyerek is az anyukájával sütötte a tortát, majd süssünk mi is, akkor hátha odaülhet a díszes asztalhoz.
Többször rákérdeztem, hogy de biztos, hogy házi sütit vittek? Biztos.
Tegnap este sütöttünk hát mi is egy nagy adag mézes krémest, reggel felszeleteltem, szép tálca, tortapapír, megadtuk a módját. Mire az óvónéni közölte, hogy ezt haza kell küldenie, már a múltkor is hazaküldte, amikor az egyik kisfiú hozott.
Kívánom, hogy soha, senki ne lássa azt az arckifejezést a gyereke arcán, amit én ma láttam a Másodszülöttemén az ovi küszöbén. És akkor erről nem is írok többet, amikor eljöttem, már nem sírt, a lelki sebek meg ki tudja, mennyi idő alatt gyógyulnak be...
Az óvónéni is látta, hogy ez több a szokásos öltözői minidrámáknál, azt találta ki, hogy megköszöntik ma a gyereket, a sütit pedig elrakják a hűtőbe, és majd csütörtökön délután, amikor gesztenye-buli lesz, és persze házi sütit kell vinni, akkor megesszük.


 Hogy miért lesz jó az akkor már 4 napos sütit enni csütörtökön, és miért nem lehetett ma, azt én soha nem fogom megérteni.
De láttam a Másodszülöttem arcát, és végigcsináltam vele az elmúlt éveket, amikor reménykedett, hogy egyszer talán neki is lesz rendes köszöntése az oviban, amikor ő is végigkínálhatja a csoporttársait, azok meg énekelnek neki, és akkora dac ébredt bennem, hogy kilépve az oviból ránéztem a Páromra, és azt mondtam:
- Menjünk a boltba, vegyünk valami szart, aztán hadd egyék, ha az kell az ünnepséghez.

Nem néztem az összetevőket, de ezekben biztos volt térfogatnövelő, emulgeálószer, szójalecitin, természetazonos aroma, tartósítószer, savanyúságszabályozó és más hasonlók. Mindaz, amit az otthon készült sütibe nem szokás beletenni. Az csak édes. Már az se jó, ilyen gyakran, de ennél a rengeteg egészségtelen nasinál még mindig jobb. 

És újra csak azt kérdezem, amit az intézményes nasiztatásról szóló első bejegyzésemben: Miért van annyi túlsúlyos gyerek????


Megjegyzések

  1. Nálunk is van szülinapozás, amiért annyira én sem lelkesedem. De nálunk pl. házi sütit nem lehet bevinni, csak "jó kis boltit", amiben valljuk be, semmi egészséges nincs.

    Mi már mondjuk így is furi családnak számítunk, mert vegák vagyunk, és ezzel elég nehéz mit kezdeni az oviban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh, én is gyakran gondolok arra, hogy ha ilyen "könnyű" helyzeteket, mint pl. hogy akkor most lehet-e házi süti vagy nem, nem sikerül megoldani, akkor a vegaságot vagy esetleg egy laktóz+gluténallergia kombinációt hogy kezelnének :)

      Törlés
  2. Szia!
    Mi most szeptemberben kezdtük az ovit, és én már előre érdeklődtem az ismerősöktől mi a szokás. Mi is kilógunk a sorból, amit lehet itthon készítek, mindenféle adalékanyag nélkül, mondták a szülők ezt felejtsem el, az oviba ilyesmiket be se vigyek. Hiba volt rájuk hallgatni, mert a lehető legjobb óvónénit kaptuk minden szempontból, lehet bevinni házi sütit, és az aszalványoknak, diónak , mogyorónak is örülnek. Mikulásra mini pogácsákat magvakkal turbózva készítek. Szerencsére nincs a csoportban mogyoró,glutén, érzékeny, kivétel a saját gyerekem a tej undorával, de szerencsére nem erőltetik nála a tej és kakaó ivást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jól jártatok! Még sok ilyet kívánok.

      Törlés
  3. Komolyan szörnyű ez a hozzáállás. Nagyon sajnálom a gyerkőcöd, hogy ilyet át kellett élnie. :(

    Nálam is érik, hogy valami szót emelek az ovinál. Minden héten van pl nutellás kenyér tízóraira. :O
    A lányom nagy mandarinevő volt, meg kiwi és aszalt gyümik, de az ovi óta csokimániás lett.
    Tegnap is vitt be valaki sütit csak úgy.
    Friss gyümölcs heti 1x.
    Komolyan nem hiszem, hogy egy kakaóscsiga (jó cukrosan persze) olcsóbb, mint egy alma pl. De ha mégis akkor se azt kellene enniük.
    A Mikulás csomag nagyjából oké volt, de gyümölcs abban sem, vagy vmi dióféle.
    Aztán valamiért mi is kaptunk Jézuskás csomagot is, jó nagyot, tele nasival. Tényleg egy Trixi könyv jobban megérte volna.
    Követni fogom a blogod úgy érzem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem követsz majd addig, míg egyszer arról is beszámolok, hogy sikerült egy elfogadható ovis étkezésre, ünnepségre rábukkannunk :-)

      Törlés
    2. Most mondjam, hogy akkor nem szeretnélek sokáig követni? :D De kívánom, hogy el tudj érni valamit. Itt (nagyobbacska község) nem lenne túl nagy hátszelem. Nálatok vannak, akik szintén problémásnak érzik az ovis menzát?

      A múlthéten volt nálunk natúr zsömle uzsira, kissé szárazon. A kislányom még így is hajlandó lett volna az autóban nyammogni rajta, de inkább az állatoknak adtam...

      Törlés
    3. Ó, persze, a menza miatt mindenki problémázik, az is aki kizárólag fornettin meg pufikukin tarja a gyerekét. Nasiztatás ügyben viszont már többször egyedül maradtam, amikor szóltam :-(

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…