Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 41.

A pénteki uzsi. A mélypont.
Először az óvodásért mentünk. Még a benti cipője volt rajta, de már szólt (többször), hogy az uzsonnát ne felejtsük ott.
Mi lehetett az ebéd, hogy ez a gyerek ennyire éhes, 2 perccel ebéd után? Megyek a faliújsághoz, olvasom az étlapot: tojásleves, tészta milánói húsos raguval. Közben elsőszülöttem mondja, hogy a leves nem volt jó, a dadusok meg hordják ki a maradékot, így tudtuk meg, hogy a milánói húsos raguból grízes tészta lett. Grízes tésztát mi is ettünk a menzán, ízes-grízesnek hívták, imádtuk, és egyáltalán nem érdekelt, hogy a lekvár gyümölcsöt sosem látott gyümölcsíz volt . De vissza a kegyetlen hétköznapokhoz. Most már nem kapnak lekvárt (gyümölcsízt)  sem a gyerekek, a hajdani ízes-grízes most már csak főtt tészta pirított grízzel és porcukorral.
Még ez se számít, mert a kisasszony annyira éhes, hogy az ovi kapujánál már nem bírja tovább és megkér, hogy törjünk neki egy kicsit az uzsonnából.
Megnéztem a faliújságon, uzsonnára mit írtak : vaj, félbarna kenyér, paradicsom. Csodálkoztam kicsit, eddig ugyanis vajat még nem láttam az oviban, de ki tudja, lehet, hogy ide is elért a menzareform.
Hát még akkor mennyire csodálkoztam, amikor megláttam, mi van a szalvétába csomagolva! Nagy volt. Hatalmas. Gyerekkorunk buktáinál is sokkal nagyobb.
És ronda. Ilyesztően ronda. Egy nagy, barna kakihurkára emlékeztetett.
 
 
 
A képen már csak a harmada látszik, jobbra folytatódott még 2x ilyen hosszan, de mire fényképező közelébe értünk, a kisasszony megette.
Belül ilyen volt:

 
 
Néhol barna foltos tészta. A Párom kóstolta, azt mondta, semmilyen íze nem volt. Se jó, se rossz, semmilyen.
 
Az iskolából ezt hozta a kisasszonyom. Az a furcsa péksütemény, aminek az alja és a teteje ugyanúgy néz ki. Szerepelt már a blogon, akkor kukoricás, lenmagos paplan néven futott.  Még az is lehet, most is annak szánta a készítő, a kis, fekete pontok a lenmagok benne.
 
 
A rend kedvéért megmutatom a másik oldalát is, nem mintha bármit is számítana.
 

 
Egyikünkben sem volt annyi kalandvágy, hogy megkóstoljuk. Egyébként száraz volt.
 
Na, én most az gondolom, hogy ezeket az uzsonnákat egye meg az, aki kitalálta. Aki meg a tévében, rádióban arról beszél, hogy az ilyenmegolyan szülők ilyenmegolyan gyerekei nem eszik azt a finom, egészséges, gusztusos menzás kosztot, az egy hétig egyen ilyet uzsonnára.
 

 

Megjegyzések

  1. Az első fotóról komolyan azt hittem, hogy valami kutyakakás történet lesz. És ja. :-(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…