Ugrás a fő tartalomra

A bevásárlóközpontok

persze megelőztek (nem mintha versenyeznénk), de azért már hozzám is megérkezett a karácsony.

 
Karácsonyi ajtódíszeket varrtam.
Íme a szabásminta:



Először a legfelső részt rajzoltam körbe és ráhímeztem a feliratot.


Összevarrtam, kifordítottam (egy műszerész csipesz nagy segítség a kifordításban és a varrások eligazgatásában) levasaltam.
 
 
 
A háztető következett.
 

Az eddig elkészült részeket kitömtem, összevarrtam.

 
Ekkor következett a legizgalmasabb rész, avagy, hogyan kell a közepén azt a szívet megcsinálni. Elárulom a trükköt.
Először a közepén a szívet varrtam körbe, majd kivágtam. A szélét körben bevagdostam, hogy szépen kisimuljon kifordítás után.
 

Úgy fordítottam ki, hogy a felső anyagot a szíven áthúztam.


A csipesz segítségével eligazgattam a varrásnál.


A felső anyag jobb szélét áthúztam a házikó bal oldalára.


Ugyanezt megcsináltam az alsó anyaggal is, így tulajdonképpen azt értem el, hogy a jobb oldali anyagszélek a ház bal oldalán  összeérjenek, színükkel egymásra simítva.


A bal oldali részeket amennyire csak lehet a szív felé kell rendezni, nehogy belevarrjuk azokat is, amikor összevarrjuk.
Az egymás felé fordított anyagrészeket összevarrtam úgy, hogy fent végigvarrtam a házikó csúcsáig, lent viszont nem varrtam el egészen a középvonalig, itt hagytam nyílást, hogy majd ki tudjam fordítani.

Kifordítottam, a varrásokat, sarkokat eligazgattam.  (Sőt, fordítottam is rajta egyet, de csak azért, hogy jól összezavarjalak benneteket :-) A képen a bal oldal van összevarrva.)


És akkor ugyanezt újra a másik oldallal is.


 Varráskor arra kell nagyon figyelni, hogy fent, a házikó csúcsánál a két varrás biztosan találkozzon.
 


Így nézett ki kifordítás után.


Kitömtem, a házikót és a háztetőt összevarrtam.


Már csak annyi volt hátra, hogy összefűzzem a részeket.


És hogy pont is kerüljön az i-re, még egy kis arany csengettyűt varrtam a szívbe - olyan szép hangja van!


Ez a mi otthonunkat díszíti majd - teljesen beleszédültem a fehér-arany-gyöngyház karácsonyba néhány éve.


Készül majd még jónéhány házikó, az idén a tanítónénik, óvónénik, dadusnénik ilyet kapnak karácsonykor.
De rólatok sem feledkezek ám el, Kedves Olvasók!
A következő játék ugyanis ezért a piros-fehér házikóért folyik majd.
 

Aki szeretné megnyerni, az 2012 december 10-én éjfélig menjen a Facebookralájkolja a házikót és ott írjon le egy olyan adventi szokást, ami csak náluk van divatban.

Figyelem, nem ér olyat írni, hogy a gyerekek minden reggel csokit / cukorkát / diót / mogyorót / mandarint, stb. találnak az adventi naptárban.

Hozzánk pl. az Angyal advent első napján mindig egy karácsonyi könyvet hoz, és levelet is ír, amiben elárulja, hogy esténként, amikor mesét olvasunk, ő az ablakpárkányon üldögél. Ezek után természetes, hogy az Angyalnak is olvasunk minden este mesét, a karácsonyi könyvből.

 
 



Megjegyzések

  1. Húúú, mennyire jó lett volna ez nekem kb. egy éve! Amennyit kínlódtam, mire elkészült! :-( Hihetetlen, hogy milyen lüke tud lenni az ember olykor.
    Most viszont, hogy már tudom a technológiát, nincs más választásom, újra neki kell esni.
    És köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
  2. A mi adventi szokásunk az angyalkázás. Ma már elég népszerű, de amikor 19 éve elkezdtük, még nem annyira volt az.
    Minden reggel húzunk egy nevet, és annak az illetőnek kedveskedünk egész nap. Mire nyolcan lettünk, már nagyon jól működött. :) Ráadásul fifikások kitalálták, hogy nem csak annak kedveskedtek, akit húztak, hanem megtévesztésből más családtagnak is. Estére agyizomlázat kaptam,vajon ki húzhatott engem...:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…