Ugrás a fő tartalomra

A bevásárlóközpontok

persze megelőztek (nem mintha versenyeznénk), de azért már hozzám is megérkezett a karácsony.

 
Karácsonyi ajtódíszeket varrtam.
Íme a szabásminta:



Először a legfelső részt rajzoltam körbe és ráhímeztem a feliratot.


Összevarrtam, kifordítottam (egy műszerész csipesz nagy segítség a kifordításban és a varrások eligazgatásában) levasaltam.
 
 
 
A háztető következett.
 

Az eddig elkészült részeket kitömtem, összevarrtam.

 
Ekkor következett a legizgalmasabb rész, avagy, hogyan kell a közepén azt a szívet megcsinálni. Elárulom a trükköt.
Először a közepén a szívet varrtam körbe, majd kivágtam. A szélét körben bevagdostam, hogy szépen kisimuljon kifordítás után.
 

Úgy fordítottam ki, hogy a felső anyagot a szíven áthúztam.


A csipesz segítségével eligazgattam a varrásnál.


A felső anyag jobb szélét áthúztam a házikó bal oldalára.


Ugyanezt megcsináltam az alsó anyaggal is, így tulajdonképpen azt értem el, hogy a jobb oldali anyagszélek a ház bal oldalán  összeérjenek, színükkel egymásra simítva.


A bal oldali részeket amennyire csak lehet a szív felé kell rendezni, nehogy belevarrjuk azokat is, amikor összevarrjuk.
Az egymás felé fordított anyagrészeket összevarrtam úgy, hogy fent végigvarrtam a házikó csúcsáig, lent viszont nem varrtam el egészen a középvonalig, itt hagytam nyílást, hogy majd ki tudjam fordítani.

Kifordítottam, a varrásokat, sarkokat eligazgattam.  (Sőt, fordítottam is rajta egyet, de csak azért, hogy jól összezavarjalak benneteket :-) A képen a bal oldal van összevarrva.)


És akkor ugyanezt újra a másik oldallal is.


 Varráskor arra kell nagyon figyelni, hogy fent, a házikó csúcsánál a két varrás biztosan találkozzon.
 


Így nézett ki kifordítás után.


Kitömtem, a házikót és a háztetőt összevarrtam.


Már csak annyi volt hátra, hogy összefűzzem a részeket.


És hogy pont is kerüljön az i-re, még egy kis arany csengettyűt varrtam a szívbe - olyan szép hangja van!


Ez a mi otthonunkat díszíti majd - teljesen beleszédültem a fehér-arany-gyöngyház karácsonyba néhány éve.


Készül majd még jónéhány házikó, az idén a tanítónénik, óvónénik, dadusnénik ilyet kapnak karácsonykor.
De rólatok sem feledkezek ám el, Kedves Olvasók!
A következő játék ugyanis ezért a piros-fehér házikóért folyik majd.
 

Aki szeretné megnyerni, az 2012 december 10-én éjfélig menjen a Facebookralájkolja a házikót és ott írjon le egy olyan adventi szokást, ami csak náluk van divatban.

Figyelem, nem ér olyat írni, hogy a gyerekek minden reggel csokit / cukorkát / diót / mogyorót / mandarint, stb. találnak az adventi naptárban.

Hozzánk pl. az Angyal advent első napján mindig egy karácsonyi könyvet hoz, és levelet is ír, amiben elárulja, hogy esténként, amikor mesét olvasunk, ő az ablakpárkányon üldögél. Ezek után természetes, hogy az Angyalnak is olvasunk minden este mesét, a karácsonyi könyvből.

 
 



Megjegyzések

  1. Húúú, mennyire jó lett volna ez nekem kb. egy éve! Amennyit kínlódtam, mire elkészült! :-( Hihetetlen, hogy milyen lüke tud lenni az ember olykor.
    Most viszont, hogy már tudom a technológiát, nincs más választásom, újra neki kell esni.
    És köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
  2. A mi adventi szokásunk az angyalkázás. Ma már elég népszerű, de amikor 19 éve elkezdtük, még nem annyira volt az.
    Minden reggel húzunk egy nevet, és annak az illetőnek kedveskedünk egész nap. Mire nyolcan lettünk, már nagyon jól működött. :) Ráadásul fifikások kitalálták, hogy nem csak annak kedveskedtek, akit húztak, hanem megtévesztésből más családtagnak is. Estére agyizomlázat kaptam,vajon ki húzhatott engem...:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…