Na ne!
Deeeeeeeee! Csináááljunk sünitortáááááát!
Dehogy csinálok én sünitortát, csináltam már nem egyet, nem is kettőt, hanem sokkal többet, mint elég, találjatok ki valami mást.
Sünitorta?
Na jó. Sünitortát nem csinálok. De valami sünis édesség / felhajtás lesz. Rendben?
Kell hozzá gesztenyepüré, csoki (fehér és barna), mandula, néhány szem meggy.
A gesztenyepüréből gombócot csináltam, úgy hogy a közepébe egy szem meggyet tettem. A gombóc egyik végét kicsit ellapogattam, hogy kb. csepp alakja legyen. Olvasztott csokival bekentem, és mandulahasábokat szúrtam bele.
Megolvasztottam a fehér csokit, és fogpiszkálóval egy-egy pötty szemet cseppentettem a süninek.
(A fehér csoki nagy meglepetés volt. Gőz fölött olvasztottam, meg is olvadt, ki sem csapódott, nagyon örültem, már ez se mindig jön össze. A furcsa az volt, hogy nem szilárdult vissza. Amikor kihűlt, ugyanolyan folyékony volt, mint melegen. Ez felkeltette a kísérletező kedvem, próbából beraktam a hűtőbe. De ott sem szilárdult vissza. Mondjuk elfogyott így is.)
A képen már csak egy csíknyi látszik, de egy A/4-es méretű karton 85 Ft volt. És a másik oldala is mintás. Ráadásul épp olyan, ami nekem kell. Így legalább nem kell a rengeteg egybevágó háromszöget megrajzolgatnom.
Rombuszokat vágtam a kartonból,
mert ha azokat kettéhajtom, épp jó háromszögek lesznek.
A közönség el volt alélva.
Én meg úgy éreztem magam, mint amikor karácsonyi muffinokat, meg páva tütüt csináltam. Végtelenül babra munka ez.
Deeeeeeeee! Csináááljunk sünitortáááááát!
Dehogy csinálok én sünitortát, csináltam már nem egyet, nem is kettőt, hanem sokkal többet, mint elég, találjatok ki valami mást.
Sünitorta?
Na jó. Sünitortát nem csinálok. De valami sünis édesség / felhajtás lesz. Rendben?
Kell hozzá gesztenyepüré, csoki (fehér és barna), mandula, néhány szem meggy.
A gesztenyepüréből gombócot csináltam, úgy hogy a közepébe egy szem meggyet tettem. A gombóc egyik végét kicsit ellapogattam, hogy kb. csepp alakja legyen. Olvasztott csokival bekentem, és mandulahasábokat szúrtam bele.
Megolvasztottam a fehér csokit, és fogpiszkálóval egy-egy pötty szemet cseppentettem a süninek.
(A fehér csoki nagy meglepetés volt. Gőz fölött olvasztottam, meg is olvadt, ki sem csapódott, nagyon örültem, már ez se mindig jön össze. A furcsa az volt, hogy nem szilárdult vissza. Amikor kihűlt, ugyanolyan folyékony volt, mint melegen. Ez felkeltette a kísérletező kedvem, próbából beraktam a hűtőbe. De ott sem szilárdult vissza. Mondjuk elfogyott így is.)
Az édesség tehát kész, és lám, sünis, jöhet a többi.
Az az igazság, hogy délelőtt, a papírboltban már tudtam, hogy ki kell találnom valami optikai tuningot a sünikre, gondoltam könnyen, gyorsan, látványosan, olcsón megúszom, ha megveszem ezt a kartont:
A képen már csak egy csíknyi látszik, de egy A/4-es méretű karton 85 Ft volt. És a másik oldala is mintás. Ráadásul épp olyan, ami nekem kell. Így legalább nem kell a rengeteg egybevágó háromszöget megrajzolgatnom.
Rombuszokat vágtam a kartonból,
mert ha azokat kettéhajtom, épp jó háromszögek lesznek.
Már csak annyi volt hátra, hogy fogpiszkálókra madzagot kössek, és arra legalább nagyjából egyenlő távolságokra felragasztgassam a kis zászlócskákat.
A közönség el volt alélva.
Én meg úgy éreztem magam, mint amikor karácsonyi muffinokat, meg páva tütüt csináltam. Végtelenül babra munka ez.
Most erre mit írjak?
VálaszTörlésHát izé. Csak egyszerűen: imádom a blogodat.
És lehet még dinnyét kérni?
Köszönöm a dícséretet :)
VálaszTörlésÉs persze, van még dinnye.