Ugrás a fő tartalomra

Figyelem a divatot,

néha követem is. Divat a limonádé (nyami!), ölben sétáltatni a kutyát (gondolom divat, azért csinálják olyan sokan, mindegy, nálunk a kutya a saját lábán sétál), a neon színek (hát azt azért mégsem), a magyar motívumokkal díszített ruhák (éljen! éljen!, nagyon tetszik, de nem hordom), divat piacra járni (már akkor is jártam, amikor még nem volt divat, és most sem azért járok, mert az), divat a kecskesajt (nyami!), és divat a kistermelőktől vásárolni.
Ezek szerint amikor a kisboltokban (érdekes módon ezek többnyire pékségek) a kistermelőktől veszek kecskesajtot nagyon trendi vagyok. Még ezt sem bánom, a kecskesajtot szeretjük, és kisvárosban lakunk, ahol még a bevásárlóközpont is kicsi, tehát maradnak a kisboltok (is)

Nemrég új pékség nyílt a városunkban. Ma úgy adódott, hogy kipróbáltam. Nagyon lelkes voltam, tapasztalataim szerint az első hetekben még magas a színvonal, van választék, friss az áru, stb, és csak kb. fél évvel a nyitás után kezdődik a zuhanórepülés. Ráadásul nagy táblákon hirdették, hogy házi tej és kecskesajt is kapható.
Délelőtt 11 órakor, 3 (azaz három) száraz kenyér várta a vásárlókat. Azért a kecskesajtnak adtam egy esélyt. Voltak már rossz tapasztalataim, ezért először mindig keveset veszek.


A képen  12 dkg, diós kecskesajt látható, kilója 3600 Ft.

Hogy akkor mégis mi bajom van?
Az, hogy ez bizony nem kecskesajt. Akik szeretik, isszák a kecsketejet, eszik a kecskesajtot, tudják, hogy annak jellegzetes, erős szaga és íze van. Ennek viszont se íze, se bűze. Mert ez bizony nem kecsketejből készült, hanem tehéntejből. Nem zárom ki, lehet, hogy nyomokban tartalmaz kecsketejet is, előfordulhat, hogy laboratóriumi körülmények között kimutatható, de érzékszervi megtapasztalás útján nem.
Másodszülöttem nem szereti a kecskesajtot, már a szagát is utálja, ezt viszont minden gond nélkül megette.

És ez egyre gyakrabban fordul elő. Az ország bermelyik pontján hajlandó vagyok kecskesajtot (is) vásárolni, piacon, kisboltban, tejkimérésben, mindegy. Épp ezért bárhol bele tudok futni abba az átvágásba, hogy tehéntejből készült sajtot árulnak kecskesajtként.

Megjegyzések

  1. órák óta olvaslak és nagyon élvezem:)

    de most szólnom is kell: én kecskesajtokat készítek. nem, a kecskesajtnak nincs erős szaga és íze. jellegzetes íze van az őszinek, ha megérett (de a gomolyának és a tavaszi sajtnak még az sincs), nem is büdös.
    ha erős szagú és ízű kecskesajtot ettél, az technológiai hiba, a bak szaga "kúszott" bele a sajtba. nekem még sosem volt olyan.
    több olyan vevőm is van, akik először ódzkódtak tőle, pont ezért, amit mondasz.
    a kóstoló meggyőzte őket:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy olvasod a blogom, és köszönöm, hogy megosztottad velem ezeket az infókat a kecskesajtról. Azt eddig is tudtam, hogy változik a tej íze pl. attól függően, hogy mit legel az állat (kora tavasszal, amikor az első, nagyon zsenge füvet legelik, nem is szeretem a házi tehéntej ízét), de ezentúl majd figyelek erre a kecsketejnél is.
      Tartottam egy röpke közvéleménykutatást a családban a kecske és a kecsketej szagáról. Egybehangzóan arra jutottunk, hogy meg lehet ismerni a kecsketejet és az abból készült termékeket szagról. Most nagyáruházban vásárolt francia kecskesajt van itthon, de ha magyart és házit veszünk, vagy ha épp van oltóm és én csinálok, akkor is lehet érezni a szagán, hogy nem tehéntejből készült. De ugyanígy meg lehet ismerni a juhtejből készült sajtot is szagról.
      Épp ma vettem közvetlenül a termelőtől kecsketejet. Kipróbáltam, öntöttem egy-egy pohárba házi tehéntejet és kecsketejet. Akár szagról, akár ízről minden családtagom elsőre megmondta, melyik melyik.
      Biztos, hogy van különbség, ha "bekúszik" a bak szaga a tejbe, és ha nem, de szerintem a kecsketejnek igenis legyen kecske íze, hisz épp azt szeretjük benne. A kecskehúsnak sem olyan az íze, mint a disznónak vagy a marhának.

      Törlés
  2. igen, hálistennek nem egyformák:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…