Ugrás a fő tartalomra

Csináljunk sünitortát!

Na ne!
Deeeeeeeee! Csináááljunk sünitortáááááát!
Dehogy csinálok én sünitortát, csináltam már nem egyet, nem is kettőt, hanem sokkal többet, mint elég, találjatok ki valami mást.
Sünitorta?

Na jó. Sünitortát nem csinálok. De valami sünis édesség / felhajtás lesz. Rendben?

Kell hozzá gesztenyepüré, csoki (fehér és barna), mandula, néhány szem meggy.
A gesztenyepüréből gombócot csináltam, úgy hogy a közepébe egy szem meggyet tettem. A gombóc egyik végét kicsit ellapogattam, hogy kb. csepp alakja legyen. Olvasztott csokival bekentem, és mandulahasábokat szúrtam bele.


Megolvasztottam a fehér csokit, és fogpiszkálóval egy-egy pötty szemet cseppentettem a süninek.
(A fehér csoki nagy meglepetés volt. Gőz fölött olvasztottam, meg is olvadt, ki sem csapódott, nagyon örültem, már ez se mindig jön össze. A furcsa az volt, hogy nem szilárdult vissza. Amikor kihűlt, ugyanolyan folyékony volt, mint melegen. Ez felkeltette a kísérletező kedvem, próbából beraktam a hűtőbe. De ott sem szilárdult vissza. Mondjuk elfogyott így is.)


Az édesség tehát kész, és lám, sünis, jöhet a többi.
Az az igazság, hogy délelőtt, a papírboltban már tudtam, hogy ki kell találnom valami optikai tuningot a sünikre, gondoltam könnyen, gyorsan, látványosan, olcsón megúszom, ha megveszem ezt a kartont:


A képen már csak egy csíknyi látszik, de egy A/4-es méretű karton 85 Ft volt. És a másik oldala is mintás. Ráadásul épp olyan, ami nekem kell. Így legalább nem kell a rengeteg egybevágó háromszöget megrajzolgatnom.

Rombuszokat vágtam a kartonból,


mert ha azokat kettéhajtom, épp jó háromszögek lesznek.


Már csak annyi volt hátra, hogy fogpiszkálókra madzagot kössek, és arra legalább nagyjából egyenlő távolságokra felragasztgassam a kis zászlócskákat.


A közönség el volt alélva.
Én meg úgy éreztem magam, mint amikor karácsonyi muffinokat, meg páva tütüt csináltam. Végtelenül babra munka ez.

Megjegyzések

  1. Most erre mit írjak?
    Hát izé. Csak egyszerűen: imádom a blogodat.
    És lehet még dinnyét kérni?

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a dícséretet :)
    És persze, van még dinnye.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe